A nyelvtanulás babonái

Fogadok, hogy nyelvtanulási karriered során (és ha már túl vagy a középhaladó szinten), nyüstölt már azzal nyelvtanár, hogy használj egynyelvű szótárt. Ám általában pont úgy viszonyulunk hozzá, mint a fogyselyemhez, a napi 2 liter víz megivásához és a hideg-meleg vizes zuhanyzáshoz: tudjuk, hogy jó, és amikor valaki figyelmeztet minket erre, egy ideig rendszeresen alkalmazzuk, majd ellustulunk és aztán el is feledkezünk róla. Pedig...

De amúgy tényleg jó egynyelvű szótárt használni? És egyáltalán mi az pontosan?

Az egynyelvű szótár olyan, mint egy értelmező szótár: nem idegen nyelvű megfelelők, hanem a szó definíciója, magyarázata van benne a szócikkben, és a legtöbbször példamondattal illusztrálják a jelentést. Egy magyar nyelvű példa:

Toll 1. egyike azoknak a könnyű, lágy részeknek, amelyek a madarak bőréből nőnek ki, és amelyek a testüket fedik; madártoll. Ez a párna tele van tollal. 2. tintával töltött íróeszköz. Tollal írj, ne ceruzával. 3. Tokból vagy fémből készült, hegyes íróeszköz, melyet tintába mártanak és úgy írnak vele. Lúdtollal ír.

Nem egyszerűbb a magyar megfelelőket használni?

Attól függ, hogy milyen szóról van szó, és hogy éppen miért használsz szótárt. A nyelvtanulás első szakaszaiban az ember (nem mindig, de) főleg olyan szavakkal találkozik, amelyek könnyedén lefordíthatóak idegen nyelvre. Könnyebb dolgunk van a plum - szilva szópárral, mint a definícióval (Any of several shrubs or small trees of the genus Prunus, bearing smooth-skinned, fleshy, edible fruit with a single hard-shelled stone that encloses the seed.)

Azonban rengeteg olyan eset van, amikor a nem a magyar megfelelő a legpontosabb, mert mondjuk nincs is. Itt van például a wannabe szó: nincs magyar megfelelője, de a definíciója alapján már tudjuk, hogy mit jelent: a person who desires to be, or be like, someone or something else.

Amikor pedig írunk valamit, és egy magyar szó vagy kifejezés idegen nyelvű megfelelőjét keressük, mindig érdemes az adott szót visszakeresni az egynyelvű szótárban. Például le akarjuk fordítani azt, hogy

szerintem nagyon jó volt a kopasz színészekből álló társulat előadása a Westenden

Tegyük fel, hogy e mondat szavainak nagy részét még nem tudjuk angolul, de a szükséges nyelvtani tudás megvan. Ha kizárólag kétnyelvű szótárra hagyatkozunk, akkor ilyesmi is kisülhet belőle:

I think the lecture of the bortherhood upstanding peeled actors was really good.

- ami komplett baromság: a lecture az legfeljebb egyetemi, de nem színházi előadást jelent, a brotherhood nem jelent színházi társulatot, és a peeled csak hámozott értelemben jelent kopaszt, az upstanding pedig szó szerint jelent állót, és mint ilyen korántsem használatos a fenti értelemben. De ha ezeket a szavakat visszaellenőrizzük egy egynyelvű szótárban, akkor látni fogjuk, hogy nem a megfelelőt használjuk. Ezek persze kissé primitív példák voltak, de hasonló csapdákba eshetünk, ha mondjuk a sáros szót muddy-nak (pedig a 'hibás' jelentéséről van szó, pl. én is sáros vagyok), vagy a hegyezi a fülét kifejezést sharpen his ears-nek fordítjuk.

De hát miért ennyire könnyű hibázni?

Ez azért van, mert két nyelv szavai között nincs egy az egyhez megfelelés, vagyis egyáltalán nincs szó arról, hogy a magyarban minden egyes szó minden egyes jelentésének meglenne ugyanaz az angol/német/francia/kínai megfelelője, ugyanazokkal a jelentésekkel. Ez már csak azért sincs így, mert különbözik az a környezet, amiben két idegen nyelvet beszélnek - attól, hogy nálunk van bográcsgulyás és romkocsma, még nem biztos, hogy mindenhol máshol is van. De egyébként ezekről a jelenségekről volt szó néhány korábbi bejegyzésünkben, a hamis és a részlegesen hamis barátokról szóló posztokban.

Meggyőztél. De mi van, ha egy szót sem értek a definícióból?

Semmi baj. Olykor a definíció és a kétnyelvű szótár által adott megfelelők együtt segítenek a legjobban megragadni egy adott szó jelentését. Vagy vethetünk egy pillantást (legalábbis a Free Dictionary esetében) a szinonimákra is. Ha nagyon szorgalmasak vagyunk, nekiállhatunk utánanézni a definíció szavainak. Ne feledjük: bár mindez nagyon macerásnak tűnhet, minél többet foglalkozunk egy szóval, annál nagyobb az esély, hogy  megjegyezzük.

Még valami?

Egyéb előnye az egynyelvű szótárak használatának, hogy még több ingert biztosít az adott nyelven, és hogy sokkal pontosabbak és megbízhatóbbak, mint a kétnyelvű szótárak.

És melyiket használjam?

Később még sok egynyelvű szótárt fogunk bemutatni külön posztokban, most azonban, hogy ne csigázzam tovább az olvasót, legalább néhány szót szólok személyes angol nyelvű kedvencemről, a The Free Dictionary-ről. Röviden: egyszerűen zseniális. Lehet benne keresni a szó elejét, végét és a definícióját, van benne szófelolvasó, tehát a kiejtés nem okoz gondot, átláthatóan külön vannak szedve a jelentések különböző szófajai, a szócikkek végén az adott szóval használatos phrasal verbök és kifejezések is megtalálhatók, szinonimák a jelentések szerint listázva, a szó használatára pedig irodalmi szövegekből vannak példák (természetesen a példamondatokon túl, csak csemegének).

Tehát: használjunk fogselymet, igyunk legalább 2 litert folyadékot naponta és forgassunk (böngésszünk) egynyelvű szótárt!

Közhely, hogy azért is érdemes angolul tudnunk, mert több tucatnyi egykori gyarmaton is megértik. Spanyolul Argentínában, Mexikóban és a Fülöp-szegeteken is elboldogulunk. A portugáloknak ott van Brazília, Angola és Mozambik, a franciáknak pedig Algéria, Marokkó és Kongó, hogy csak néhányat említsünk; a hollandoknak Dél-Afrika és Surinaam. De hogy olaszul vagy németül is megértethetjük magunkat néhány egykori gyarmaton? Bizarrul hangzik, noha egyáltalán nem az.

Olaszország a huszadik század első felében gazdasági okokból egyre erősebb befolyásra tett szert Albániában, majd a második világháború előestéjén megszállta az országot. A szocializmus zárt évtizedei alatt az olasz rádió- majd tévéadások jelentették az ablakot a világra, így szinte mindenki megtanulta a nyelvet, és, ahogy e sorok írója is tapasztalta, a mai napig is könnyen boldogulhatunk olaszul Albániában. Hasonló a helyzet az északkelet-afrikai Eritreában, ahol az olasz gasztronómiai és nyelvi kultúra a mai napig annak ellenére élénk, hogy az olasz eredetű közösség létszáma az utóbbi évtizedekben drámaian lecsökkent. Az olasz Líbiában, Etiópiában és Szomáliában szintén hivatalos nyelv volt hosszabb-rövidebb ideig, Líbiában ma is sokan megértik. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az évszázados közelség miatt szinte minden máltai tud olaszul, a nyelv regionálisan hivatalos vagy használatos Svájcban, Szlovéniában és Horvátországban, államnyelv két miniállamban: San Marinóban és a Vatikánban, valamint a monacói "nemzeti nyelv", a monégasque is olasz nyelvjárás, máris arra az imponáló eredményre jutunk, hogy legalább féltucat országban hasznos.

Mozi Eritrea fővárosában, Aszmarában (forrás: Wikipedia)

A német nyelv haszna Európában vitathatatlan, de Németországra is ritkán gondolunk gyarmatosítóként. Tévedés! Az ország jelentős afrikai és ázsiai területeket birtokolt az első világháború előtt, hozzá tartozott a mai Namíbia,  Tanzánia, sőt Pápua-Új Guinea nagy része. Használata az utóbbi országokban lényegében sporadikus, de Namíbiában, ebben a Dél-Afrikával határos népszerű sivatagi turistacélpontban az üzleti életben és az oktatásban ma is igen elterjedt, sőt 1990-ig a hivatalos nyelvek egyike volt.

Nem mondjuk, hogy olasz- és némettudásodat éppen Eritreában és Namíbiában fogod kamatoztatni, de érdemes tudni, hogy noha a többieknél kisebb mértékben, de ezek a nyelvek is fontos szerepet töltenek be néhány Európán kívüli állam gazdasági és kulturális életében.

Alex és Jim többek között ezt vitatják meg angol nyelvű YouTube videósorozatukban. A srácok lakótársak voltak, amikor Alex San Fransiscóban tanult. Jó barátok lettek, és sokat beszélgettek arról, hogy milyen Németországban és az Egyesült Államokban élni, hogy miben különbözik a két ország kultúrája és nyelve, vagyis inkább nyelvi szokásai.

Ez a két kellemes és szellemes fickó elhatározta hát, hogy minden témának szentel egy pár perces YouTube-videót. Eleinte a Germany vs. USA nevet használták (ilyen néven lehet megtalálni a videókat), de később The Alex and Jim Show lett belőle, talán azért, mert nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy Németország szembenáll Amerikával. Hiszen pont a nyitottságuk, a kíváncsiságuk és az öniróniájuk miatt érdekes ez a sorozat.

Bár a videók angolul vannak, sok kifejezés elhangzik németül is, így németül tanulóknak is ajánlom a sorozatot. És persze mindenkinek, aki szereti ezeket az apró, kulturális kuriózumokat - egyébként Németország helyett sokszor állhatna Európa is, ilyen értelemben pedig még érdekesebbek a videók, hiszen sokszor ránk, magyarokra is vonatkoznak.

Alább azt vitatja meg Alex és Jim, hogy a két nemzet hogy áll a szeretlek szó használatához. De beszélgetnek a spazieren gehen és walking, azaz a séta fogalmához vagy a szelektív hulladékgyűjtéshez kötödő különbségekről vagy szólásmondásokról (nyelvtanulóknak különösen hasznos!)

Angol nyelvű, "rendes" könyvek olvasására adnád a fejed? Olyan könyvre vágysz, amire nincs ráírva, hogy upper-intermediate vagy advanced és ami netán több, mint 100 oldal? Amit az igazi, "perfekt angolok" is elolvasnak? Ez a késztetés teljesen természetes, ha nagyjából meghaladtad a középfokú szintet, magyarul is szeretsz olvasni, és úgy gondolod (helyesen!), hogy olvasással szinten tarthatod magad. És tényleg, idegen nyelven olvasni (és ezt nem tudom elégszer leírni) überkirály érzés!

Persze csak akkor, ha nem szótárazod szét az olvasással járó élvezetet. Mert a szótárazás miatt folyton meg kell szakítani az olvasást, és így nem lehet elmerülni egy könyvben - holott épp ez lenne a lényeg: hogy bele tudjunk feledkezni a szövegbe, hiszen pont ez a lendület segít át minket az ismeretlen szavakkal járó nehézségeken. Hagyjuk hát békén az ismeretlen szavakat, mert sokszor

1. nem is fontos a pontos jelentés - például vajon boldogabbak leszünk-e, ha tudjuk, hogy a The dog rushed out to the garden and ate Mrs Cliff's beautiful daffodils mondatban a daffodil nárciszt jelent? A legfontosabb információ mégiscsak az, hogy a kutya kissé rendetlen volt!
2. a jelentésre rá lehet jönni a szövegkörnyezetből. Itt van ez a mondat: Bill drove his new bright red perlew to the market. Ugyan nem ismerjük a perlew szó jelentését, de látjuk, hogy a drove szó áll előtte, és azt is tudjuk, hogy Bill helyet változtatott - vagyis valószínűleg egy járműről van szó, és egyelőre mindegy, hogy pontosan milyenről. Később persze egyéb információkat is kaphatunk a Bill perlew-járól, mondjuk kiderül, hogy nehéz-e vele parkolni, hogy hány ember vagy csirke fér bele, és hogy mennyire gondolják menőnek a haverok. Ekkor már meg is fejthetjük a szó jelentését. (Elárulom, hogy a perlew szó nem létezik, csak a példa kedvéért találtam ki.)   
   

Vagyis: ha egy szó csak egyszer-kétszer fordul elő, akkor valószínűleg nem is olyan fontos, ha pedig többször, akkor előbb-utóbb rájövünk a jelentésére. Ha mégsem, akkor persze érdemes elővenni a szótárt, de mondjuk csak 10 oldalanként egyszer, és azt sem olvasás közben, hanem csak akkor, ha már mosogatni sem tudunk, annyira izgulunk, hogy mit jelenthet az ismeretlen szó.

No de mit olvassunk, főleg eleinte? Kezdjünk rögtön Shakespeare-rel? Dickensszel? Vagy vannak könnyebben és nehezebben olvasható könyvek is? - Persze. Azt a könyvet, ami régen íródott, sokkal nehezebb érteni, hiszen nem csak a nyelv, hanem a világ is sokat változhatott azóta. Mindig azt a legkönnyebb olvasni, aminek a világa közel áll hozzánk vagy ismerős - és persze vannak a stílusokból fakadóan könnyebben olvasható írók is.

Lássuk hát a Lingwing írójának szubjektív listáját a könnyebben olvasható könyvekről. (És kérünk még tippeket a kommentekbe!)

• Kár lenne úgy meghalni, hogy nem olvastuk Mark Haddon The Curious Incident of the Dog in the Night-Time című könyvét, ami pont attól zseniális, ami miatt könnyen olvasható - de ezt egyszer már leírtuk. Ezzel a könyvvel akár még a középfokú szint elérése előtt is próbálkozhatunk.
  
• Harry Potter és a Twilight-könyvek, naná. Angolul akkor is ajánlom, ha valaki kizárólag Hamvas Bélát és Esterházyt és Krasznahorkait olvas magyarul .
• Kurt Vonnegut könyvei: eleinte nehéznek tűnnek, de bele lehet jönni, és ráadásul nagyon szellemesek a szövegek. Szellemes szövegek idegen nyelven történő olvasásától pedig hízik a nyelvtanuló mája...
• Daniel Keyes: Flowers for Algernon. A könyvet épp a sztorijából fakadóan eleinte könnyű olvasni, és úgy lesz egyre nehezebb, ahogy belelendülünk...szóval ideális. Jó esetben láttuk a filmet, és így még könnyebb. Ha hajlamosak vagyunk sírni könyveken, sok zsebkendővel készüljünk!
• Hemingway novellái: engem a novellái mindig jobban lekötöttek, mint a regényei, de ez persze ízlés kérdése. Mindenesetre Hemingway stílusa nagyon kedvező a nyelvtanulók számára: egyszerű, de tűpontos...
  
• Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy - főleg azért, mert nagy valószínűséggel már olvastuk magyarul.   
  
• Roald Dahl novellái vagy akár a gyerekkönyvei is. A történetek nehezen kiszámíthatók, és ez persze megnehezíti az olvasást, de ha pár sorral vagy bekezdéssel később jövünk rá a csavarra, az miért lenne baj?
  
• Joseph Heller: Catch-22 - van egy rétege, különösen a katonasággal kapcsolatos zsargon, ami miatt nehéz, de olyan hamar beszippantja olvasóját ez a könyv, hogy ezen könnyen átsiklunk majd. 
• William Golding: Lord of the Flies - már csak azért is, mert ennél a könyvnél is nagy eséllyel vannak előképeink
• és valószínűleg még sok-sok könyv van, ami itt és most nem jut az eszembe. És persze olvass bármit, amit magyarul szeretsz, csajos-romantikus regényeket vagy fantasyt, állatos történeteket (tényleg, Durrell!) vagy sci-fit, gyereknevelésről vagy Feng shuiról szóló könyveket. 

A lényeg, hogy élvezd.

Nektek nincs olyan érzésetek, hogy körülbelül már 6 hete tart a november? Nekem igen - emiatt gondoltam arra, hogy ezt a (még mindig novemberi!) hetet nyelvtanulási szempontból kezdhetnénk néhány szép-felemelő-vicces-érdekes videóval.

Alább például Richard Wiseman megmutatja, hogy mennyire kiszámíthatóak vagyunk: ide-oda kell lépegetni ezen a kilenc négyzetből álló rácson, és ő meg fogja mondani, hogy éppen hol (nem) vagyunk. (De tényleg, én kipróbáltam!) Lehetséges persze, hogy matek az alapja - ha valaki tudja, hogy csinálja ezt Wiseman, ne habozzon megosztani velünk.

A cukiságok kategóriában pedig kétéves kisöccsének osztja az észt alig nagyobbacska nővére: You need to toughen up a bit. Think about it Gabriel, think about it. (A szöveg le van írva a YouTube-oldalon, a videó alatt.)

Jolion Pillai videója pedig a felemelő kategória: arról szól, hogy milyen szép pillanatokat is elkaphatnak a biztonsági kamerák: Sometimes, security cameras catch something totally different

Jó mulatást és hasznos kényeztetést! (És ígérem, mindjárt vége a novembernek)

Egy korábbi, Anasztázia által írt vendégposztban már volt szó arról, hogy mely Facebook-oldalak lehetnek hasznosak egy nyelvtanulónak.

A listát most kiegészítjük az Euroexam jópofa alkalmazásával, melyet angolul és németül tanulók vehetnek igénybe.

A Nyelvi Fitnesz tréning hetente kinál néhány pár perc alatt elvégezhető feladatot, melyek úgy vannak kitalálva, hogy a legtöbbet hozhassunk ki abból a kevés időből, amit ezúttal nyelvtanulásra szántunk. Általában egy videóhoz kapcsolódnak a feladatok (máris gyakorolhatjuk a hallásértést!): legtöbbször egy szöveget vagy mondatokat (olvasésértés!) kell kiegészítenünk. Eközben persze új szavakat is tanulhatunk - némelyik magyar megfelelőjét meg is adja nekünk a "tréner", egy síppal felszerelkezett csillagocska.

Egyetlen hátránya talán, hogy a nehézségi szint (melyet 1-3-ig jelölnek) csak az archívumban látszik, így amikor belekezdünk egy feladatba, még nem tudhatjuk, hogy mibe vágtuk a fejszénk. De egyébként nem olyan nehezek a feladatok, mert nagyon sokat segítenek a videók és a kontextus.

Szerencsére a témák is elrugaszkodnak a megszokott nyelvkönyvi sémáktól: nem Károly ebédjével vagy Anita kedvenc mozifilmjéről szólnak a feladatok, hanem mindig valami szellemes, különleges dologról. Az angol edzőteremben például szó van egy 90 éves atléta néniről, olvasással csökkenthető börtönbüntetésekről és Napóleon nyelvtanulási módszereiről.

Tudom. A könyveknek finom az illata, s jó kézbe venni, megforgatni. Ez így igaz, s nem arról van szó, hogy ezentúl ne vegyünk papírkönyvet. De ha a középfok környékén jársz egy idegen nyelven, és egyszerű, élvezetes módon szeretnéd gyakorolni a nyelvet, érdemes megfontolni, hogy ne fektess-e be egy e-könyv olvasóba! Hiszen idegen nyelven olvasni nagyon-nagyon jó, ráadásul

...magyarul ugyan bármikor kiveheted a Mi szemüvegesek című ifjúsági regényt a közkönyvtárból, de hogyha pajkos medvebocsokról akarnál meséket olvasni németül, igen nehéz dolgod lenne. Van persze idegen nyelvű könyvtár, és idegen nyelvű könyveket is lehet kapni nagyobb könyvesboltokban, de korántsem olyan nagy a választék, mint az online piacon. (Persze, mint sok esetben, itt is az angol kínálja a legtöbb lehetőséget.)

...az újságolvasás mindig kellemes és hasznos módja a nyelvtanulásnak - viszont Magyarországon csak nagyon drágán lehet idegen nyelvű magazinokhoz jutni. Egy e-könyv olvasóra viszont néhány kattintással megrendelhetjük bizonyos napi- vagy hetilapok online verzióját, valamivel olcsóbban. (Előfizetni valamit mindig sokkal olcsóbb.)

From Baldric.net

...amikor az internetet böngésszük, 20 sornál hosszabb szövegnél már elkezd ficánkolni a tekintetünk, és nehéz neki nyugtot parancsolni: az ember nem szeret olvasni a képernyőn, ami érthető. Pedig nagyon sok értékes (idegen nyelvű) szöveg van, amit egyébként, nyugodt körülmények között, szívesen elolvasnánk. A jó hír az, hogy néhány kattintással bármilyen cikket, blogbejegyzést vagy dokumentumot átküldhetünk az e-olvasónkra. És nem, egyáltalán nem olyan, mint képernyőt olvasni!

...van angol egynyelvű szótár is az e-könyv olvasókon. (A Kindle-n legalábbis, de gondolom, a többi olvasón is, és biztosan le lehet tölteni más, akár kétnyelvű szótárakat is...) Ami egyszerűen pazar: ha olvasás közben nagyon izgat, hogy mit jelent egy szó, csak odavisszük a kurzort, és máris látjuk a definíciót. (Persze túl sokat szótárazni e-könyv olvasóval sem érdemes.). Sőt meg is jelölhetjük, "aláhúzhatjuk" a szót.

...hosszú távon olcsóbban kijövünk, mint ha idegen nyelvű papírkönyveket vennénk. Az e-könyvek ugyanis gyakran olcsóbbak, és nem kell postaköltséget sem fizetnünk, ha rendelünk valamit, ráadásul rengeteg könyv fenn van az interneten ingyen és teljesen legálisan. Az Open Culture folyamatosan bővülő gyűjteményében például 375 könyv van jelenleg, Andersen meséitől kezdve néhány Paolo Coelho-könyvön át Orwell regényeiig (pl. 1984, Állatfarm), és persze Shakespeare és Jane Austen sem hiányozhat.

Persze, akkor is megvannak a megfelelő módszerek, ha ilyen szempontból valaki konzervatív, és olcsón akar könyveket venni.

Mai bejegyzését a Lingwing kölcsönadta a VIP Angol Ingyenes Online Magazinnak, aki korábban írt már nekünk egy nagyszerű posztot arról, hogy a Facebook hogyan használható angoltanulásra.

A mai bejegyzésben pedig arról olvashattok már-már filozófiai mélységű gondolatokat, hogy mi fontos az idegennyelvtudásnál és mi nem...

Ma olyan olvasnivalót fogunk ajánlani, melyet sokféleképpen lehet tanulmányozni: haladóbbaknak és ráérőknek alaposan, pontról pontra szemezgetve, kezdőbbek és elfoglaltabbak pedig végig is szaladhatnak a 47 Mind-Blowing Psychological Facts You Should Know About Yourself című cikken, vagyis inkább cikksorozaton.

Minden cikk, azaz Mind-Blowing Fact a pszichénk egy érdekes tulajdonságát mutatja be, képekkel, videókkal illusztrálva. És tényleg mindegyik megér egy misét: a szerkesztő igyekezett a legizgalmasabb anyagokat és kutatásokat összeválogatni. Ici-picit marketinges szemmel nézi a világot, azaz az embert, de ez csöppet sem válik hátrányára a válogatásnak.

Megtudhatjuk például, hogy tényleg tudunk-e multitaskolni, hogy mi a neurológiai (!) háttere annak, hogy nem bírjuk nem megnézni olvasatlan emailjeinket, hogy döntéseinknél mikor jobb a szívünket, s mikor az eszünket követni, és még rengeteg, azaz 44 izgalmas dolgot.

Mire e bejegyzéshez le tudtam ülni, már elült a botrány, de mivel fontos dolgok jutottak eszembe Hoffmann Rózsa ötlete kapcsán, mégis maradok a témánál.

Az Origo cikkéről van szó, melyben a birtokukba került tervezetről számolnak be, miszerint „az angol helyett a német lenne az első nyelv, mert az államtitkárság szerint az nehezebb, és így jobban felkészít további nyelvek megtanulására”.

1. A dolgot, mint mindig, a szöveg pontos értelmezése nélkül fújták fel. Először is egy tervezetről van szó. Nyilván rengeteg bődületes baromság kering tervezet és javaslat formájában az államigazgatásban, s ha minden ilyesmit a valóság fenyegető árnyaként fognánk fel, akkor talán olyanoktól kéne félnünk, hogy nemzetstratégiai okokból a jövőben csak tejföllel tálalhatjuk a töltött káposztát, és hogy mentálhigiéniai okokból kizárólag Ákost dúdolhatnánk a buszmegállóban.

2. Míg mindenhol azzal riogatnak, hogy a „német lesz az első nyelv”, az origós cikkben ezzel szemben az áll, hogy „csak az angol és a német között lehet választani”, ugyanakkor Hoffmann Rózsáék azt „javasolják”, hogy a „németet tanítsák először a diákoknak”. Vagyis még a tervezet szerint sincs szó nádpálcával fenyegető, der- die-das-t ordítozó tanárokról. Hogy Rózsa mit ajánl, az pedig kit érdekel azon a maroknyi emberen kívül, akik számára Rózsa, és nem a valóságos tendenciák mondják meg a tutit. A gyerekek (a szülők) az angolt fogják választani, és kész.

3. Ettől független a javaslat nettó baromság. Egyáltalán mi az, hogy komplexebb nyelvi struktúra? Mert csak az számít komplexnek, ha van ragozás? A tizenkét igeidő, a magyartól teljesen eltérő rendszer, az írásképhez képest teljesen logikátlan kiejtés az smafu? Valójában minden természetes nyelvnek megvannak a maga könnyebbségei és nehézségei – persze lehet, hogy a német eleinte nehezebb. A megfelelő alapot pedig a nyelvtanórákon kéne elsajátítani.

4. Miért gondolja Hoffmann Rózsa, hogy ennyire különleges és erőltetett módszerek szükségesek a diákok motiválásához? Ennyi erővel űrlényeket is hozathatna, aki lézerpuskával gerjesztett agyi hullámokkal befolyásolják a diákok lelkesedését. Vajon Hoffmann Rózsa hallott már a belső motivációról? Hogy hosszútávon sokkal jobb eredményeket lehet elérni, ha valaki meggyőződésből tanul valamit? Aki akart, és akinek szüksége volt erre, már idáig is megtanult két vagy három nyelvet, és őszintén szólva, nem is az ország legjobb gimnáziumaiba járó diákokról van szó. Nekünk a bolti eladókat és az ellenőröket kell megtanítani angolul, és elég nehéz elképzelni, hogy aki a JEGY szót lassan és tagoltan ismételgetve beszél a külföldivel, annak a németen át vezet az út az angolhoz.

5. Egy normális országban, normális közoktatási rendszerben nincs szükség efféle trükkökre. Manapság sokan megkérdezik tőlem, hogy beszélek-e a kislányommal angolul, én persze bambán nézek, hogy ugyan angoltanár vagyok, de hát az anyanyelvem magyar. Majd megtanul az iskolában angolul. És itt a bökkenő, hogy a legtöbb embernek esze ágában sincs rábízni a gyermekei idegennyelv-oktatását az egyébként erre hivatott általános- és középiskolára! Cute teddie kétnyelvű óvoda, két nyelven nevelő szülők klubja a Facebookon, a babysitter lehetőleg tudjon angol nyelvű mondókákat, ilyenek vannak.

Pedig vannak országok, ahol sikerült. Vannak országok, ahol se csoda-óvodára, se lézerkardra és Hoffmann Rózsa ötleteire sincs szükség, mégis megtanulnak az emberek angolul (is).