Mire e bejegyzéshez le tudtam ülni, már elült a botrány, de mivel fontos dolgok jutottak eszembe Hoffmann Rózsa ötlete kapcsán, mégis maradok a témánál.

Az Origo cikkéről van szó, melyben a birtokukba került tervezetről számolnak be, miszerint „az angol helyett a német lenne az első nyelv, mert az államtitkárság szerint az nehezebb, és így jobban felkészít további nyelvek megtanulására”.

1. A dolgot, mint mindig, a szöveg pontos értelmezése nélkül fújták fel. Először is egy tervezetről van szó. Nyilván rengeteg bődületes baromság kering tervezet és javaslat formájában az államigazgatásban, s ha minden ilyesmit a valóság fenyegető árnyaként fognánk fel, akkor talán olyanoktól kéne félnünk, hogy nemzetstratégiai okokból a jövőben csak tejföllel tálalhatjuk a töltött káposztát, és hogy mentálhigiéniai okokból kizárólag Ákost dúdolhatnánk a buszmegállóban.

2. Míg mindenhol azzal riogatnak, hogy a „német lesz az első nyelv”, az origós cikkben ezzel szemben az áll, hogy „csak az angol és a német között lehet választani”, ugyanakkor Hoffmann Rózsáék azt „javasolják”, hogy a „németet tanítsák először a diákoknak”. Vagyis még a tervezet szerint sincs szó nádpálcával fenyegető, der- die-das-t ordítozó tanárokról. Hogy Rózsa mit ajánl, az pedig kit érdekel azon a maroknyi emberen kívül, akik számára Rózsa, és nem a valóságos tendenciák mondják meg a tutit. A gyerekek (a szülők) az angolt fogják választani, és kész.

3. Ettől független a javaslat nettó baromság. Egyáltalán mi az, hogy komplexebb nyelvi struktúra? Mert csak az számít komplexnek, ha van ragozás? A tizenkét igeidő, a magyartól teljesen eltérő rendszer, az írásképhez képest teljesen logikátlan kiejtés az smafu? Valójában minden természetes nyelvnek megvannak a maga könnyebbségei és nehézségei – persze lehet, hogy a német eleinte nehezebb. A megfelelő alapot pedig a nyelvtanórákon kéne elsajátítani.

4. Miért gondolja Hoffmann Rózsa, hogy ennyire különleges és erőltetett módszerek szükségesek a diákok motiválásához? Ennyi erővel űrlényeket is hozathatna, aki lézerpuskával gerjesztett agyi hullámokkal befolyásolják a diákok lelkesedését. Vajon Hoffmann Rózsa hallott már a belső motivációról? Hogy hosszútávon sokkal jobb eredményeket lehet elérni, ha valaki meggyőződésből tanul valamit? Aki akart, és akinek szüksége volt erre, már idáig is megtanult két vagy három nyelvet, és őszintén szólva, nem is az ország legjobb gimnáziumaiba járó diákokról van szó. Nekünk a bolti eladókat és az ellenőröket kell megtanítani angolul, és elég nehéz elképzelni, hogy aki a JEGY szót lassan és tagoltan ismételgetve beszél a külföldivel, annak a németen át vezet az út az angolhoz.

5. Egy normális országban, normális közoktatási rendszerben nincs szükség efféle trükkökre. Manapság sokan megkérdezik tőlem, hogy beszélek-e a kislányommal angolul, én persze bambán nézek, hogy ugyan angoltanár vagyok, de hát az anyanyelvem magyar. Majd megtanul az iskolában angolul. És itt a bökkenő, hogy a legtöbb embernek esze ágában sincs rábízni a gyermekei idegennyelv-oktatását az egyébként erre hivatott általános- és középiskolára! Cute teddie kétnyelvű óvoda, két nyelven nevelő szülők klubja a Facebookon, a babysitter lehetőleg tudjon angol nyelvű mondókákat, ilyenek vannak.

Pedig vannak országok, ahol sikerült. Vannak országok, ahol se csoda-óvodára, se lézerkardra és Hoffmann Rózsa ötleteire sincs szükség, mégis megtanulnak az emberek angolul (is).