Nemrég vidéken jártam. S bár közhely, hogy a magyar nyelvjárások között nem szükséges hatalmas szakadékokat áthidalnunk, mégis elcsodálkoztam, hogy mennyivel másként beszélnek a fővárostól pár órára. Például nem azt mondják, hogy üres kenyér, hanem azt, hogy csupasz kenyér, és nem két gombóc, hanem két gömb fagyit kérnek. És nem csak a szavak mások, hanem a kiejtés, a hanglejtés, sőt a nyelvszokások is: gyakoribb a tegeződés (természetesen nem a csendőrpertura gondolok), ami azért volt szimpatikus, mert sok, zavaros helyzettől kímélhet meg minket. (Egyszer majd erről is lesz egy bejegyzés...)
Természetesen, attól, hogy a fővárosban élek, nekem nincs jogom azt mondani, hogy az a helyes, amit én használok. Ott legyen csupasz a kenyér, itt pedig üres - a lényeg az, hogy törekedjünk egymás megértésére. Pontosan így van ez az idegen nyelvek esetében. Már csak azért sem érdemes folyton amiatt parázni*, hogy helyesen beszélünk-e, mert rengeteg minden van, ami eltér a különböző nyelvváltozatokban: vagyis nehéz meghatározni (és talán nem is kell feltétlenül), hogy mi az, ami helyes. Hiszen mihez képest? 
Hogy ez mennyire igaz az angolra, az egy nagyszabású felmérésből is kiderül, melyben az amerikaiak nyelvszokásait vizsgálták és térképezték fel. Kiderült például, hogy az Államok különböző részein
- másként mondják azt, hogy szénsavas üdítőital (soda, pop, coke, soft drink). És erről eszembe jutott, hogy a nagymamám falujában is van erre "helyi" kifejezés, ott egyszerűen minden szénsavas üdítóitalra azt mondják, hogy kóla, és ha Fantáról van szó, akkor az narancskóla.
- máshogy ejtik ki a lawyer, a pajama,a syrup szót
- máshogy mondják azt, hogy ti (you guys, you, you all, y'all)
- máshogy hívják a körforgalmat (traffic circle, roundabout, rotary)
És még rengeteg példa található a kutatás honlapján...
* ≠ nem kell tanulni, azaz a helyes, de leginkább árnyalt kifejezésre törekedni.
