A nyelvtanulás babonái

A köztársasági elnök tárgyal, felavat, átvág, fogadja a delegációt, felszólal az ENSZ-ben, a cipőjével az asztalt veri. Használhatna tolmácsot, de hitelesebb, őszintébb és sikeresebb, ha egyedül kommunikál. Úgy képzelnénk, hogy az állam- és kormányfők a mai világban beszélnek angolul - máskülönben hogyan folytatnának "oldott hangulatú megbeszéléseket" futballmérkőzések szünetében, és miként "fejeznék ki jókivánságaikat" egy-egy nemzeti ünnep alkalmából telefonbeszélgetés során?

Utánanézünk, hogy mennyire jól beszélnek angolul korunk politikusai. Nem állítjuk, hogy az alábbi rövid lista reprezentatív - egyszerűen érdekes látni, hogy a világpolitika alakítói értik-e a nyugati világ jelenleg legfontosabb közvetítő nyelvét. Tudásukat vizsgabizottságunk leosztályozta, példájukból a nyelvtanulók is sokat tanulhatnak.

Francois Hollande, Franciaország elnöke
Hollande büszkén vallotta megválasztása előtt, hogy a francia elnöknek csak "franciául kell tudnia!". Ez egybecseng azzal, amit a franciákról gondolni szokás: önérzetesek, gőgösek, és nem tudnak angolul. Meglepő, de Hollande ennek ellenére beszél angolul - viszonylag lassan, erős francia akcentussal és logikával, de kommunikációs szempontból sikeresen. Ha angolul szólnak hozzá, láthatóan érti. Érdekességként megjegyezzük, hogy elődje, a sármos Sarkozy egy kukkot sem tudott - elröhögte magát, amikor mégis megpróbált előadni néhány előre begyakorolt mondatot.
Videó: Francois Hollande angolul beszél
A Lingwing osztályzata: jó (4). Hollande kerüli az alkalmakat, amikor angolul kellene megszólalnia, ha azonban sarokba szorítják, elboldogul. Lehetne bátrabb, de megértjük, hogy egy nagyhatalom elnökeként nem hibázhat.

Joachim Gauck, Németország elnöke
Nem, a német elnököt nem Angela Merkelnek hívják. A nevét alig ismeri valaki, már ebből is látszik, hogy Németországban az elnök funkciója lényegében ceremoniális. Hiába utazik és reprezentál azonban éjjel-nappal, minden jel arra mutat, hogy Gauck kizárólag németül beszél - a világhálón nyoma sincs annak, hogy valaha megszólalt volna angolul. Életrajza sem tesz említést a nyelvtudásáról, ami a német elnök esetében kínos, bár egy hetven felett járó volt NDK-s református lelkésztől, ami Gauck tulajdonképpeni foglalkozása, nem teljesen váratlan.
A Lingwing osztályzata: elégtelen (1). Menti a helyzetet, hogy Merkel, aki nyilván gyakrabban hívogatja Obama elnököt, folyékonyan beszél.

Hugo Chávez, Venezuela elnöke
A gyengélkedő botrányhős angolul nem tud, viszont szívesen beszél. Néhány éve előszeretettel sértegette spanyol beszédbe kevert angol frázisokkal Bush elnököt ("You are a donkey, Mr Danger!"), ami a világpolitika színpadán szokatlan, kommunikációs szempontból azonban követendő példa - ha nem is a sértegetés, a bátorság mindenképpen.
Videó: Hugo Chávez spanyol beszédben angolul gyalázkodik
A Lingwing osztályzata: közepes (3). A hazánkban elsősorban olasz turistákon megfigyelhető, kézzel-lábbal magyarázós temperamentum jól igazolja, hogy a tulajdonképpeni tudásnál fontosabb, hogy merjük használni azt a keveset, amit tudunk.

Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke
Meglepőnek tűnhet, ám az orosz elnök nemcsak kiválóan beszél angolul, de mer is, ha a szükség úgy hozza. Előre megírt beszédei arról tanúskodnak, hogy érti, amit mond, és a CNN riporterének is hajlandó volt angolul megszólalni. Róla csakugyan el tudjuk képzelni, hogy személyesen hívja fel Obamát Karácsonykor.
Videó: Vlagyimir Putyin angolul beszél a CNN-en
A Lingwing osztályzata: jeles (5). Ennyit minden politikusnak tudnia kellene, és ki gondolná, hogy a jó példával éppen a nyugatos orientációval nem vádolható orosz elnök jár elöl.

Traian Basescu, Románia elnöke
Mi a helyzet egy olyan országban, ami sok szempontból Magyarországra emlékeztet? Nos, a románokat gyakran emlegetik a nyelveket legjobban beszélő kelet-európai nemzetként, és ennek megfelelően a sokat támadott Basescu elnök is tud angolul. A román sajtó vele nem szimpatizáló része ezért nem keveset gúnyolja, pedig nem kellene - erős akcentusa hatékony nyelvtudást takar.
Videó: Traian Basescu angolul beszél
A Lingwing osztályzata: jeles (5). Ugyanazért, amiért Putyin.

Magas labda

Övön aluli az összehasonlítás, úgyhogy gyorsan meg is tesszük: Áder János magyar és Hamid Karzai afgán elnök angoltudását osztályozza az olvasó.

Ezúttal a roppant érdekeset kötjük össze a hasznossal (a nyelvtanulással és/vagy szintentartással).

A BBC Future: 60-second Idea című oldala (híres) gondolkodókat - tudósokat, pszichológusokat vagy filozófusokat - kér fel arra, hogy mondják el 60 másodpercben: ha bármit megtehetnének, hogyan tennék jobbá a világot. És ami rövid, az könnyen feldolgozható - a podcastok megértését egy rövid, összefoglaló szöveg is segíti. 

Az ötletek pedig tényleg rendkívül érdekesek:

• Aris Venetikidis legszívesebben kötelezővé tenné, hogy a tanácstalanul a térkép fölé görnyedő turistáknak segítsünk.
• A pszichiáter Adam Winstock bevezetné az Őszinteség (évente egyszer megrendezésre kerülő) Napját
• a neurológus Heather Berlin a 18 évet betöltő embereket kötelezné arra, hogy "fogadjanak örökbe" egy 75 év feletti embert 
• Neil Sjober szerint minden gyereket meg kéne tanítani arra, hogy a kudarc az élet része, sőt igazából hasznos dolog.

Egyetértesz?  

Olvasol magyarul híreket? Naponta (óránként) megnézed az Indexet vagy az Origót? Érdekel, hogy mi történik tágabb hazádban, a világban? Akkor olvass híreket angolul: kösd össze a kellemest a hasznossal.

Korábban már ajánlottuk a BBC nyelvtanulóknak szánt hírportálját - most pedig még alaposabban körülnézünk és még több, híreket szolgáltató, nyelvtanulóknak hasznos oldalakat mutatunk be. 

Kezdők számára készül a Simple English News: a hírek nyelvezete valóban egyszerű, a rövid cikkeket pedig meg is hallgathatjuk. A nehezebb szavaknak meg van adva a definíciója, és a hírek archívumában, kategóriák szerint is böngészhetünk. Sajnos nem frissül nagyon gyakran.

A News Challenge nem is hírportál, hanem egy játék: a segítségével megtudhatjuk, hogy mennyire vagyunk manipulálhatók. Pontosabban videók mutatják be, hogy a hírek készítőinek a szempontjai hogyan befolyásolják a tartalmat: minden hírhez kettő, különböző szemszögből készített videót nézhetünk meg.

A News English Lessons rengeteg feladatot is kínál, melyekkel a hírben levő kifejezéseket és szavakat lehet gyakorolni. Tényleg rengeteget, ha az összeset végigcsinálnánk, kb. kívülről fújnák a szöveget a végére.

A CNN diákoknak készült hírportálja videókat tartalmaz, de a szöveget el is olvashatjuk. Előnye, hogy mindent megmagyaráz, pl. elmondják, hogy Nigéria egy afrikai ország. Emiatt könnyebb megérteni, mint általában minden gyerekeknek vagy diákoknak készült weboldalt.

A végére hagytuk a hírmagyarázatos oldalakat - ezek az Indexen is időről-időre megjelenő, kérdezz-felelek-típusú magyarázatokat kínálnak. Amikor például elkezdődött a hitelválság, szerintem sokan - beleértve engem is - nem értették, hogy pontosan mi történik. Az Explania többek között ilyen kérdésekre válaszol animációkban, a Foreign Policy pedig szöveges magyarázatokat gyűjt egybe.

A fenti beszélgetés magyar anyanyelvűek között zajlott, és az egyiküknek nem jutott eszébe egy szó - ami sem egyedi, sem meglepő. Mégis, nagyon sok nyelvtanuló kétségbe esik, ha nem jut eszébe egy szó: zavarba jön, leblokkol, és néha még a beszélgetést is abbahagyja - már ha egyáltalán elkezdte, hiszen arra is van példa, hogy valaki azért nem szólal meg idegen nyelven, mert fél a hibáktól.

Pedig idegen nyelven beszélni nem azt jelenti, hogy mindig hibátlan és kerek mondatokban beszélünk. Erre az anyanyelvünkön sem vagyunk képesek - magyarul is előfordul, hogy nem jut eszünkbe egy szó, de ilyenkor eszünk ágában sincs megfutamodni, hanem szinte öntudatlanul elkezdünk úgynevezett kommunikációs stratégiákat alkalmazni. Ezeket a stratégiákat idegen nyelven, tudatosan is használhatjuk!

Alább azokról a trükkökről számolunk be, melyek "éles helyzetben" válhatnak a hasznunkra:

1. Írj körül! A fenti párbeszéd résztvevője sem ijedt meg attól, hogy nem jutott eszébe a megfelelő szó - te se ijedj meg, próbálj inkább körülírást használni. Tegyük fel például, hogy Arnold Schwarzeneggert ábrázoló matricát szeretnél, de nem tudod, hogy van a matrica angolul: Small paper with Schwarzenegger. You put it somewhere, it stays there. Vagy ha szúnyogriasztót szeretnél: You use it and mosquitoes go away.  

2. Használj általánosabb jelentésű szavakat! Nem muszáj mindig 100 %-osan pontosnak lennünk. Olykor elég, ha annyit mondunk: thing vagy stuff. Például képzeljük el Hortenziát. Külföldi pasija van, és el akarja kényeztetni mindenféle finomsággal. Ahelyett, hogy azt mondaná: drágám, vettem neked aszalt paradicsomot, szardellával töltött olajbogyót, bivalymozarellát és fetával töltött almapaprikát, azt is mondhatja, hogy I bought you some delicious things. A pasi így is érteni fog a szóból. Bonyolultabb igék helyett pedig mindig használhatjuk a make-et vagy a do-t. Vagyis Hortenzia, amennyiben csókolozó galambpárt hajtogatott szerelmük szimbólumaként 4 hónapos "évfordulójukra", nyugodtan mondhatja: I made doves. És persze az sem tilos, hogy a komp helyett hajót mondunk, a veréb helyett pedig madarat, ha úgy hozza a sorsunk.

3. Alkoss új szavakat! A kommunikáció oltárán bizony komoly áldozatokat kell hoznunk, így olykor óhatatlanul is olyan szavakat használunk, amelyek nincsenek benne a szótárban. Ám Hortenziát senki sem fogja ostorcsapásokkal büntetni, ha a percolator helyett coffee cookert, a potty helyett baby toiletet, a waterpolo helyett waterballt mond.

 4. használj nem verbális eszközöket! Mutogass, rajzolj, utánozz hangokat. Mennyivel egyszerűbb rámutatni a gereblyére, lezajrolni egy gémkapcsot, utánozni a mentő hangját, mint megnevezni angolul.

5. Nyerj időt, és használj töltelékszavakat! Ha beszédről van szó, már néhány másodperc is sokat számít. Ha még nem tudod, hogyan fogod kifejezni magad, ne azt mondd, hogy ööööö, hanem azt hogy well, as a matter of fact, now let me see, I think, you know, you see, stb. 

És persze ezek kombinációját is alkalmazhatjuk. Egyszer, Ázsiában utazván terhességi tesztet szerettünk volna vásárolni. A gyógyszeres bódéban az eladó nem tudott sokat angolul, nem értette, hogy pregnancy test. Erre elkezdtem mutogatni: hasat rajzoltam magamnak, és azt mondtam: I don't know. Baby yes or no. Az eladó arca felderült, és letett elém egy terhességi tesztet. (Nagyon kedves volt, valahogy örült, amiért meg tudja velünk osztani azt a pillanatot, látszott rajta, hogy drukkol nekünk, sőt már-már gratulált - mint később kiderült: jogos lett volna.)   

A jó hír az, hogy ezeket a stratégiákat akár magyarul is gyakorolhatjuk (lásd Activity vagy Tabu), hiszen nem is annyira nyelvtudás, mint inkább találékonység és fantázia kell hozzá.

Ha megkérdezi tőlem valaki, hogy miért szeretnék jól megtanulni egy nyelvet, az olvasás mindig szerepel a válaszomban. Idegen nyelven olvasni egyszerűen mámorító! Ráadásul szinten tarthatjuk a nyelvtudásunk és még újat is tanulhatunk belőle! És nem is olyan nehéz - általábban sokkal hamarabb készen állunk rá, mint gondolnánk, hiszen olvasás közben sem kell minden szót megérteni.

Az e-könyvek terjedésével pedig egyre könnyebben juthatunk különböző (azaz nem csak angol nyelvű) idegen nyelvű könyvekhez. Ez a hollanddal sincs másként. (Ingyenes hangoskönyveket pedig már ajánlottunk itt.)

Kétségtelen, hogy kisebb a választék, mint az angol esetében - így például rengeteget olvashatunk arról, hogy 18. századi elképzelések szerint milyen a jó polgár, hogy hogy nézett ki a holland táj, vagy hogy mit ettek és milyen állatokat tenyésztettek a helyiek a holland gyarmatokon. De alighanem érthető, ha ez valakit nem érdekel, és inkább modern szövegek felé kacsint. Szerencsére nekik is akad valami: lássuk, mit kínál a web ingyenesen, legálisan!

A Bol.com-on a fentiekre is van példa, de találhatunk hollandra fordított szépirodalmat is. És persze jó lenne Tolsztojt oroszul olvasni, de miért ne olvashatnánk az Anna Kareninát hollandul? vagy Jules Verne-t? vagy Dickens Karácsonyi Énekét? vagy Grimm-meséket?  

A Biblioo-on nem találunk nagy számban szépirodalmat, inkább ismeretterjesztő, önsegítő, vagy útikönyveket, de könnyen lehet, hogy találunk az izlésünknek megfelelőt.

A Gratis ebooks nevű oldalon is akad minden, mi szem-szájnak ingere: a többszáz e-könyvet (vagy PDF-et) tartalmazó gyűjteményben már nem csak nevelési tanácsadó könyveket, útleírásokat, ifjúsági- és gyerekkönyveket, fantasy-ket, krimiket és lektűröket találunk, hanem igazi irodalmi csemegéket: Anna Frank naplóját, Ischa Meijer interjúit híres holland írókkal, és például Harry Mulisch, Arnon Grunberg vagy Joost Zwagerman hosszabb-rövidebb (de inkább rövidebb) műveit.  

A Digitale Bibliotheek voor Nederlandse Letteren nem csak nagy haszonnal "forgható" adatbázis: e-könyveket is tartalmaz. Persze itt is az erkölcsös nevelőnőkről, a holland tájban tett barangolásokról és a jó házasságról szóló vagy ilyen típusú könyvek vannak többségben, de az én szemem már az első, felületes pillantásnál megakadt pl. Nils Holgersson kalandjain, Van Gogh levelezésén vagy Frederik van Eeden művein. Könnyebbség, hogy kereshetünk ábécérendben író és könyvcím, kronológikus sorrend és műfaj szerint.

Egyszóval: ha hollandul és ingyen akarsz olvasni, rengeteg lehetőséged van, csak egy kis időt kell szánni a böngészésre.

Január van. A Lingwing írói szerint ez a legszörnyűbb hónapja az évnek: az ünnepekből már csak a tél és a hideg maradt, a tavasz pedig még annyira messze van, hogy várni sem lehet igazán... Úgy döntöttünk tehát, hogy angoltanulás szempontjából igenis hasznos, de szórakoztató videókkal kedveskedünk ma, ahogy azt tettük már néhányszor korábban is.

Az első videó egy paródia arról, hogy milyen az online vásárlás. Kedvencem: "Are you sure you want to remove that item from your basket?"

A cukiság kategóriába illik a Don't Let the Pigeon Drive the Bus című mese (szerzője: Mo Willems) alábbi verziója: a képeskönyvet egy kétéves kislány "olvassa fel":

És hogy legyen valami lírai is - Alanis Morissette Guardian című számához készült videót mintha kifejezetten nyelvtanulóknak készítették volna!

Reklám a következő videó, de nagyon vicces. Arról szól, hogy hogyan NE mentsük meg az esőerdőt:

Amennyiben nincs izlandi menyasszonyod, vőlegényed, esetleg biztos állásajánlatod egy rejkyavíki fürdőmesteri állásra, sok értelme nyilván nincs annak, hogy izlandiul tanulj. De hobbiként, szellemi kalandként, ha már jól beszélsz egy-két nyelvet, akár meg is tanuhatod. Megvan ugyanis az a nagy előnye, hogy kevesen értik, rajongói az egész világon közösséget alkotnak, és az internet számos izlanditanulást segítő anyagot rejt.

Magyarországon izlandiul tanulni ugyan alapvetően lehetetlen (bár az ELTE skandinavisztika tanszéke időről időre meghirdet kurzusokat), az izlandi kormányzat komoly erőfeszítésekkel támogatja a nyelvtanulást. Elsősorban természetesen a bevándorlókét, de te is hasznonélvező lehetsz. Ez az oldal például nem más, mint egy államilag létrehozott ingyenes onlájn izlandi nyelvkönyv, amiben regisztráció után úgy juthatsz el a középfokig, mintha saját tanárod lenne. Tényleg jó, csak azért, mert állami, ne úgy képzeld el, mint a Magyar Postát.

Kiegészítésként használhatod ezt a weblapot, amely játékosan tanít és gyakoroltat néhány hasznos kifejezéscsoportot, ez pedig a nyelvtant tekinti át táblázatos formában.

Reykjavík egy XIX. századi Verne-illusztráción és napjainkban

Ha már hobby, lássunk néhány példát arra, hogy miért vonzó az izlandi kultúra.

- Tudtad, hogy Benedek Elek, a nagy mesemondó nem csak magyar, hanem külföldi mesék sokaságát is átdolgozta? Izlandi meséinek gyűjteménye néhány éve hangoskönyvben is napvilágot látott.

- Magyarországon éppen most hódít a kortárs izlandi irodalom. Arnaldur Indridason vérfagyasztó skandináv krimijei, Sjón népmesével ötvözött szocioregénye, a Macskaróka, vagy Andri Snaer Magnason könyvei, többek közt a groteszk és szellemes, bár műanyagízűen fordított regénye, a LoveStar a legnépszerűbb  példái műfajuknak.

- Háromszázezer lakosával bizonyára izland adta a világnak az egy főre jutó legtöbb világhírű zenészt. A folkkal és elektronikával ötvözött rockzenében tíz éve Björk volt a menő, most a Sigur Rós. Emíliana Torrini is izlandi, bár a neve alapján ez nem okvetlenül nyilvánvaló.

- Izland már századokkal ezelőtt is felkeltette az írói fantáziát. Itt játszódik például Verne Gyula "Utazás a föld középpontja felé" című regényének néhány fejezete. A jelentős francia szobautazó az izlandiakat bivalyerős, kedves, istenfélő, koldusszegény melákoknak ábrázolja, akik mohával fedett kunyhókban húzzák meg magukat az Isten hidege elől.

- Izland azonban ma már nem zárkózik be, hanem Európa legszínesebb multikulturális társadalmainak egyike. Ha az ország felkeltette a kíváncsiságodat, az Európai Ifjúsági Portál kiváló áttekintést nyújt az ösztöndíj- és munkavállalási lehetőségekről, a mindennapi életről pedig az izlandi Multikulturális Központ mond el nagyjából mindent, ami elmondható.

Szeptemberben sok-sok nyelvtanfolyam indul. Pár hónappal ezelőtt megfogadtuk, hogy ha nyáron nem is, tanévkezdéskor most már tényleg nekivágunk a nyelvtanulásnak. Ilyenkor rögtön adódik a kérdés: milyen csoportba menjünk? Illetve ha magántanárhoz megyünk, milyen szintű könyvből tanuljunk? Érdemes-e újrakezdeni?

Van egy 28 éves tanítványom, Hortenzia. Egy fűtőelemekkel kereskedő cégnél dolgozik. A gimiben tanult angolul, de akkor még valahogy nem érdekelte, és egyébként is kb. félévente más tanárja volt, néhányuk állítólag helyesen sem tudott írni! Igaz, hogy másfél évig végül Böröczné volt az angoltanár, aki szigorú volt, de legalább tanított valamit, de abban az évben Hortenzia pont szerelmes volt az osztálytársába, Bencébe, és egyszerűen nem tudott órán figyelni. Aztán a főiskolán járt angolra, és valahogy meg is szerezte a diplomához szükséges alapfokút, maga sem tudja, hogyan, az biztos, hogy elég rendesek voltak a vizsgáztatók... Azóta nem nagyon foglalkozott az angollal, bár volt egy nyelvtanfolyam, ahova fél évig járt, de azt nem fejezte be, mert megbetegedett a nagymamája, és folyton hozzá kellett járnia.

Hortenzia most be akar iratkozni egy újrakezdő csoportba. Arra gondol, hogy hiányoznak az alapok; már nem emlékszik arra, hogy van a we tárgyesetben; a legtöbb rendhagyó igének elfelejtette a múlt idejét; van az a furcsa igeidő, az a Perfect vagy micsoda, amit sosem értett meg rendesen, és biztosan vannak hiányosságok más igeidők tekintetében is; és bár ahogy így belenézett a régi könyveibe, egészen jól érti a hamburger keletkezéséről szóló olvasmányt, de például magától talán még a szék se jutna eszébe angolul. Na jó, az chair, de akkor az, hogy tó. És az biztos, hogy ha most valakivel beszélgetnie kéne, csak mekegni tudna.  

Ismerős?

A nyelvtanulók között rengetegen vannak Hortenziához hasonló helyzetben. És a legtöbbjük vágya egy újrakezdő csoport. Netán a magántanárral gyorsan végigszaladni egy kezdő tankönyvön.

Nem folytatni akarják, hanem újrakezdeni.

És ez persze nem is okoz semmi gondot: a tanfolyamon nagyon jól megy minden, a házi feladatot öt perc alatt megcsinálják, és még újat is tanultak: van pár ismeretlen szó, és végre arra is megtanulták a szabályt, hogy mikor kell az ING-es alaknál az utolsó betűt megkettőzni (pl. putting). Hurrá! Csakhogy megint közbejön valami. Hortenziának váratlanul megkéri a kezét a pasija, és össze is költöznek. Az új lakhelye nagyon messze esik az órák helyszínétől, és egyébként sok a teendője az esküvővel kapcsolatban, úgyhogy egy darabig most nem fog tudni angolul tanulni.

És kezdődhet minden elölről.

Ne essünk a folytonos újrakezdés csapdájába! Hortenzia például nyugodtan elmehetett volna egy Pre-Intermediate, azaz középhaladó csoportba. A nyelvtudás ugyanis nem egyenlő a nyelvtani tudással, tehát ha valaki nem elékszik arra, hogy pontosan mikor kell használni a Present Simple-t, még nem jelenti azt, hogy kezdő! A nyelvtudás arról szól, hogy mennyire tudunk szöveget alkotni vagy megérteni (írásban és szóban), és biztos vagyok benne, hogy ha valaki évekig tanult angolul, ragadt rá annyi, hogy egy csomó mindent eleve megértsen.

A többi meg jön magától, pontosabban előjön: magunk is meg fogunk lepődni, hogy mennyire! Eleinte egy kicsit nehéz és kaotikusnak tűnhet az egész, de jobban megéri az elején többet küzdeni és így időt nyerni, mint újrakezdeni és az időt pocsékolni. S fölösleges a nyelvtan miatt aggódni: a(z angol) nyelvtanítás a nyelvtani tudnivalók ismétlésére és elmélyítésére épül. A tankönyvek az igeidőket például folyamatosan összehasonlítják: a Headway Intermediate a Present Continuous és a Simple összehasonlításával kezd, pedig ezek az igeidők Elementary szinten fordulnak elő először! Néhány folttal a tudásunkban még bőven el lehet jutni a középfokig - és főleg egy magántanárnak egyébként is kutya kötelessége segíteni az óra közben felmerülő, nem világos dolgok tisztázásában. Alapvető dolgoknak pedig mi magunk is könnyen utánanézhetünk. 

Csináljunk meg néhány szintfelmérőt, szánjunk egy kis időt régi tankönyveink lapozgatására, menjünk a szintünknek megfelelő, vagy akár annál egy kicsivel erősebb csoportba! Persze az ésszerűség határain belül: ha valaki utoljára általános iskolában, az orosztanárból átképzett angoltanár segítségével a The colour of your car suits your wife's blue eyes típusú mondatokat gyakoroltató tankönyvből tanult és aztán huszonöt évig meg sem szólalt, ne menjen felsőfokú előkészítőre!

Tehát: újrakezdés csak indokolt esetben!

Arról már szóltunk, hogy ha nyelviskolánál tanulunk, a túl olcsó tanfolyam az esetek nagy részében becsapás. De vajon mennyit ér egy nyelvóra magántanárnál? Röviden: mi úgy gondoljuk, hogy másfél óráért 2012-ben Budapesten 4000-4500 forint a reális, és általában semmi okod nincs arra, hogy 3000 forintnál kevesebbet és 5000 forintnál többet fizess.

Ha a tanár túl olcsó

Több oka is lehet annak, hogy valaki miért ajánlkozik túl olcsón nyelvtanárnak: vagy nincs végzettsége és/vagy gyakorlata, vagy már évek óta nem tanít rendszeresen, és nem ismeri az árakat, amik tagadhatatlanul megszaladtak az utóbbi években. Gondolkodj: megéri? Szerinted az olcsó, ám gyakorlatlan nyelvtanár neked mennyire lesz hatékony oktatód? És vajon ismerheti-e a korszerű módszereket és eszközöket az, aki évek óta elszakadt a nyelvtanítástól? Az olcsó nyelvtanárnál különösen hasznos az óvatosság: kérj próbaórát, és abban a nem várt esetben, ha beválik, ajánlj neki többet, másfél óráért legalább 3000 forintot. E blog egyik szerzője így tett a közelmúltban. Miért? Mert aki túl olcsó, az nem számonkérhető, ahogy a 99 forintos IKEA-hotdogra sem panaszkodhatunk, ha történetesen nem ízlik a zsömle.

Sokat az kérhet, aki megteheti. Ennek lehet az az oka, hogy a magántanár egzotikus nyelvet tanít, és nincs konkurenciája, hogy a tanítványa nem ismeri a piaci árakat, illetve az, hogy kivételes képességű tanár hírében áll. Aki azonban azért kér extrém módon sokat, mert a tanítványa nem naprakész az árak terén, szerintünk nem sokban különbözik a csalótól, aki a külföldi turistáknak túlszámlázza a gulyáslevest. A kivételes képesség pedig viszonylagos: a jó hírű és drága tanártól kérjünk próbaórát, és alaposan fontoljuk meg, hogy az extra árral valóban párosul-e extra szolgáltatási minőség. Magunk is ismerünk hallomásból olyan orosztanárt, aki középhaladó tanítványától "a minőséget meg kell fizetni" jelszavával alkalmanként 7500 forintot kér. Mi azért megnéznénk magunknak az illetőt.

Joggal kér többet a tanár, ha ritka, ám keresett nyelvet oktat, sokat utazva házhoz megy, ha az órát extrém időpontban vagy hétvégén tartja, vagy ha kiemelkedően sokat kell készülnie az órádra, mert például felsőfokon oktat szaknyelvet. Kevesen gondolnak arra, hogy az óradíj egyúttal a tanár felkészülési díja is, éppen ezért minél magasabb szintű egy nyelvóra, annál többet ér. Mielőtt tehát belevágsz, gondold végig, hogy mik az igényeid, és annak mi az ára. Belevághatsz persze olyan tanfolyamba is, ami sokkal drágább vagy sokkal olcsóbb, de gondold végig, hogy miért teszed, és tudd, hogy mit kockáztatsz. Amiről mi beszélünk, az az átlagár. Minden eltérés előfordulhat, ha a feleknek megfelel, ahogy például vacsorázni is lehet 500 és 50 000 forintért.

A minap asztalt foglaltam egy Budapesten található kínai étterembe. A beszélgetés körülbelül a következőképpen zajlott: 

• Jó estét kívánok, Lingwing vagyok [höhö] és asztalt szeretnék foglalni öt-hat főre péntekre.
• Igen? Jóestét. Asztal? [itt már lehetett sejteni, hogy egy kezdő nyelvtanulóval van dolgom. Tiszteletben tartom, hogy próbálkozik, és meg kell adni neki minden segítséget!]
  
• Igen. Asztalt szeretnék foglalni öt vagy hat főre. 
• Ötvenhat? [Az egyik legfontosabb kommunikációs stratégia a visszakérdezés]
  
• Nem, öt VAGY hat.
• Öt vagy hat? Nem tudod öt vagy hat? [Természetesen nem háborodtam fel azon, hogy tegezett. Valószínűleg ezt a ragozási formát hallja a legsűrűbben, és ez ragadt rá. Egyelőre.]
  
• Nem. [Bár valószínűleg csak rákérdezett, hogy jól érti-e, de belőlem előbújt a nyelvtanár, és gondoltam, új helyzetbe hozom]. Az egyik barátunknak nemrég született kisbabája, és még nem tudja, hogy el tud-e jönni.
  
• Kisbaba. Nagyon jó. [Gratulációnak bőven megteszi] Asztal mikor? [Épp elég két szó egymás mellett, és tökéletesen érthető, mit akar kérdezni a kínai pincérnő]
  
• Péntekre. Lesz szabad asztal?
• Péntek van. [Ez a mondat elvben félreérthető. De mivel tudom, hogy nem péntek van, ezért arra is rájövök, hogy azt jelenti, péntekre van asztal] Mikor? Ööööö hány óra?
• Este 8.
• Igen? Étterem zár tíz. Baj? [Itt sincsenek ragok, mégis érthető]
  
• Szerintem addig végezni fogunk.
• És neved?
• Lingwing.
• Jó. Asztal van.
  
• Köszönöm.
• Péntek, nyolc, Lingwing, öt vagy hat ember. [Utoljára még össze is foglalja az elhangzottakat!]
  
• Pontosan.
• Szia.
• Szia.

Ez a beszélgetés pontosan illusztrálja azt, hogy csekély nyelvtudással (de maximális célorientáltsággal) milyen hatékonyan lehet kommunikálni. Hiszen mi volt a párbeszéd célja? Hogy asztalt foglaljak. Sikerült? Igen, az étteremben ott várt minket az asztal. Kellett hozzá a pincérnő részéről eszetlen választékosság, különféle árnyalt kifejezések használata? Nem, hiszen nem az volt a célja, hogy lelkének legbelsőbb titkait, filozófiai mélységeit ossza meg velünk. A foglalás felvevéséhez pedig egyszerűen elég volt, hogy egymás mellé rakta a szavakat!

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdemes ennél jobb nyelvtudásra törekedni. A kínai lány (akiről egyébként kiderült, hogy még csak öt hetet (!) töltött Magyarországon), ha kell, bizonyára meg fog tanulni ragozni, úgy-ahogy a helyes szórendet alkalmazni, stb. és akkor egyszer képes lesz arra is, hogy

• a kínai konyha rejtelmeiről meséljen
• hogy panaszlevelet írjon a zöldségkereskedőnek, ha nem volt friss a kelbimbó
• lelkének legrejtettebb titkairól beszéljen választékosan, különféle árnyalt kifejzések használatával

A nyelvtanulás nem úgy működik, hogy évekig (vagy bizonyos szint/szókincs eléréséig, netán bizonyos mennyiségű nyelvtani tudnivaló elsajátításáig) csak tanuljuk a nyelvet, és aztán egyszercsak elkezdjük használni. Ez olyan lenne, mintha egy Michelin-csillagos étterem sztárséfjévé szeretnék válni, de rántottát, rizottót és csülkös pacalt kizárólag a recept bemagolásával tanulnánk meg főzni, és rögtön a "libamáj almazselével, zöldalmás terrine csirkecomb rilette-tel" nevű fogással akarnánk kezdeni.