A minap asztalt foglaltam egy Budapesten található kínai étterembe. A beszélgetés körülbelül a következőképpen zajlott:
- Jó estét kívánok, Lingwing vagyok [höhö] és asztalt szeretnék foglalni öt-hat főre péntekre.
- Igen? Jóestét. Asztal? [itt már lehetett sejteni, hogy egy kezdő nyelvtanulóval van dolgom. Tiszteletben tartom, hogy próbálkozik, és meg kell adni neki minden segítséget!]
- Igen. Asztalt szeretnék foglalni öt vagy hat főre.
- Ötvenhat? [Az egyik legfontosabb kommunikációs stratégia a visszakérdezés]
- Nem, öt VAGY hat.
- Öt vagy hat? Nem tudod öt vagy hat? [Természetesen nem háborodtam fel azon, hogy tegezett. Valószínűleg ezt a ragozási formát hallja a legsűrűbben, és ez ragadt rá. Egyelőre.]
- Nem. [Bár valószínűleg csak rákérdezett, hogy jól érti-e, de belőlem előbújt a nyelvtanár, és gondoltam, új helyzetbe hozom]. Az egyik barátunknak nemrég született kisbabája, és még nem tudja, hogy el tud-e jönni.
- Kisbaba. Nagyon jó. [Gratulációnak bőven megteszi] Asztal mikor? [Épp elég két szó egymás mellett, és tökéletesen érthető, mit akar kérdezni a kínai pincérnő]
- Péntekre. Lesz szabad asztal?
- Péntek van. [Ez a mondat elvben félreérthető. De mivel tudom, hogy nem péntek van, ezért arra is rájövök, hogy azt jelenti, péntekre van asztal] Mikor? Ööööö hány óra?
- Este 8.
- Igen? Étterem zár tíz. Baj? [Itt sincsenek ragok, mégis érthető]
- Szerintem addig végezni fogunk.
- És neved?
- Lingwing.
- Jó. Asztal van.
- Köszönöm.
- Péntek, nyolc, Lingwing, öt vagy hat ember. [Utoljára még össze is foglalja az elhangzottakat!]
- Pontosan.
- Szia.
- Szia.
Ez a beszélgetés pontosan illusztrálja azt, hogy csekély nyelvtudással (de maximális célorientáltsággal) milyen hatékonyan lehet kommunikálni. Hiszen mi volt a párbeszéd célja? Hogy asztalt foglaljak. Sikerült? Igen, az étteremben ott várt minket az asztal. Kellett hozzá a pincérnő részéről eszetlen választékosság, különféle árnyalt kifejezések használata? Nem, hiszen nem az volt a célja, hogy lelkének legbelsőbb titkait, filozófiai mélységeit ossza meg velünk. A foglalás felvevéséhez pedig egyszerűen elég volt, hogy egymás mellé rakta a szavakat!
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdemes ennél jobb nyelvtudásra törekedni. A kínai lány (akiről egyébként kiderült, hogy még csak öt hetet (!) töltött Magyarországon), ha kell, bizonyára meg fog tanulni ragozni, úgy-ahogy a helyes szórendet alkalmazni, stb. és akkor egyszer képes lesz arra is, hogy
- a kínai konyha rejtelmeiről meséljen
- hogy panaszlevelet írjon a zöldségkereskedőnek, ha nem volt friss a kelbimbó
- lelkének legrejtettebb titkairól beszéljen választékosan, különféle árnyalt kifejzések használatával
A nyelvtanulás nem úgy működik, hogy évekig (vagy bizonyos szint/szókincs eléréséig, netán bizonyos mennyiségű nyelvtani tudnivaló elsajátításáig) csak tanuljuk a nyelvet, és aztán egyszercsak elkezdjük használni. Ez olyan lenne, mintha egy Michelin-csillagos étterem sztárséfjévé szeretnék válni, de rántottát, rizottót és csülkös pacalt kizárólag a recept bemagolásával tanulnánk meg főzni, és rögtön a "libamáj almazselével, zöldalmás terrine csirkecomb rilette-tel" nevű fogással akarnánk kezdeni.