A nyelvtanulás babonái

Játszani jó! És az esetek többségében hasznos is lehet. Így van ez például a szójátékokkal, melyekből, nem nagy meglepetésünkre, szavakat tanulhatunk, miközben sokkal jobban szórakozunk, mintha kora reggel a HÉV-en bóbiskolva, a szótárfüzetünket gyűrögetve probálnánk magolni. Az is jó hír, hogy nem csak a Scrabble létezik - rengeteg ingyenes szójáték van az interneten, ezekből fogunk most bemutatni néhányat.

A Rain Words leginkább egy képes keresztrejtvényhez hasonlít. Adott egy keresztrejtvény üres rácsa, és ebbe kell bevonszolnunk a kicsi képek formájában, "eső módjára" eső szavakat. Ha megragadunk egy képet, akkor máris látszik a megnevezése és az is, hogy a keresztrejtvény melyik részeibe lehet beilleszteni.  

A British Council oldalán is van néhány szójáték: például a Sushi spell, ahol a betűk úgy jönnek szusiként egy futószalagon, mint a Wasabi étteremben, és adott időn belül szavakat kell összeraknunk belőlük. A szókirakós játékok azért jók, mert játszhatjuk a saját képességeinknek megfelelően, mégis lehet sikerélményünk, hiszen idővel javulni fog a teljesítményünk. Kevésbé fantáziadús, de megbízhatóan hatékony játék a Wordshake, ahol 3 perc alatt, 16 egy helyben maradó betűből kell kiraknunk szavakat. 

Kedves játék a Word Express, ahol szintén betűkből (szám szerint 6-ból) kell kiraknunk szavakat, de itt egy vasutállomáson átszálló utasok börőndjeit kell tologatni, és a tét, hogy időben induljon tovább a vonat!

A Word Sense olyasmi, mint a Scrabble.

A Word Vine-nal pedig összetett szavakat lehet gyakorolni.

Bár nem a fenti értelemben vett szójáték, hanem kifejezetten szókincsfejlesztő játék, de újra és újra ki kell emelnünk a Free Rice nevű programot. Itt a játék maga méri be, hogy milyen szinten lehetünk - egy adott szó megfelelőját (mivel a játék angolul van, a szinonímáját) kell kiválasztanunk. Ja, és a helyes válaszért cserébe, állítólag 10 szem rizst ajándékoznak a hiányt szenvedő gyerekeknek.

Mostanában a csapból is az Oscar-díj folyt, így mi sem maradhatunk ki, azonban olyan csemegét ajánlunk, amiben, reméljük, a legkényesebb ízlésű olvasó is talál kedvére valót. Az Open Culture összegyűjtött 33, az internetről ingyenesen letölthető vagy streamelhető Oscar-díjas filmet. A legtöbb "csak" rövidfilm, viszont miért is kezdené a nyelvtanuló a hallásértés gyakorlását mondjuk a négyórás Elfújta a széllel?

Az Open Culture által összegyűjtött filmek érdekfeszítőek, torokszorítóak vagy egyszerűen szépek: van például a Disney-stúdió által készített náci-ellenes propagandafilm; egy nyitott gerinccel élő kislányról, Nadiáról szóló film; vagy a 29 ezer festményből összerakott, Az öreg halász és a tenger történető bemutató alkotás.

Bár ezekhez feliratot a legnagyobb adatbázisok sem rejtenek - azok leginkább az egész estés mozifilmekre koncentrálnak -, kedvenceinket többször is érdemes megnéznünk, és egyre többet értünk majd belőlük. Jó szórakozást!

A legfontosabb információval kezdem, így akkor is életeket menthetek, ha az olvasó nem jut el a második bekezdésig. Szóval: Hortenzia imádta a used to-szerkezetet - tökegyszerű, gondolta, múltbéli szokás, azt kész. Idővel pedig arra a következtetésre jutott, hogy a used to jelen idejű alakja kitűnően használható jelen idejű szokások kifejezésére, és ilyeneket kezdett mondani: *I use to feed my four hamsters twice a day. Hortenzia azonban téved: a use to nem jelent jelen idejű szokást - hiszen arra van egy külön igeidő, a Present Simple! A megoldás tehát jóval egyszerűbb, ha a Naponta kétszer szoktam megetetni a négy hörcsögöm mondatot akarjuk angolul mondani: I feed my hamsters twice a day.

Akkor most jöhet a bejegyzés kezdjük a kályhától része. A used to tehát olyan MÚLTBELI szokást (vagy állapotot) jelent, ami MA MÁR NEM jellemző ránk. Ha a mondatba magyarul berakható az, hogy régen mindig... vagy hogy valaha..., szinte biztos, hogy használhatjuk a used to-t:

• Hortenzia used to sleep with her hamsters, but she has a boyfriend now - Hortenzia (régen mindig) a hörcsögeivel aludt, de most van barátja.

• She used to be lonely...but has a boyfriend now - Hortenzia (valaha) magányos volt, de most van barátja.

Hozzáteszem, hogy ezekben a mondatokban ugyanúgy lehet Simple Pastot használni (Hortenzia slept... She was lonely...).

A used to pedig úgy viselkedik, mint egy múlt idejű ige (hiszen kb. az is, bár vannak segédigére emlékeztető tulajdonságai, de most ne bonyolítsuk ezzel az életünket), vagyis didn't-tel tagadjuk és Did...-del kérdezünk rá. (Bár bizonyos források szerint ez utóbbi nem annyira gyakori, hiszen a kérdező általában nem tudhatja, hogy amire rákérdez, az igaz-e most a kérdezettre vagy sem.)

• I didn't use to like lecsó, but now I do - Régen nem szeretettem a lecsót, de most már igen.

• Did you use to sit next to him at school? - Mellette ültél az iskolában? (itt, mivel az iskolás időkre vonatkozik a kérdés, a kérdező biztos abban, hogy a kérdezettre már nem igaz ez a szokás)

Túl egyszerű lenne az élet, ha ennyivel befejezhetnénk. Van ugyanis egy másik szerkezet, ami be szokott kavarni, sőt valószínűleg Hortenzia első bekezdésben vázolt félreértését is okozhatja. A be used to ...-ing ugyanis azt jelenti: hozzászokva lenni valamihez. Lényeges a különbség már a két szerkezet összetételében is: a be used to ...ing-ben ugyanis létige van, és a to-ja elöljárószó, ezért az ige -inges alakja kell hozzá. Lássuk a jelentésbeli különbséget is:

• Apart from the hamsters, Hortenzia didn't use to sleep with anyone. (A hörcsögöket leszámítva Hortenzia régebben sosem aludt senkivel.)  

• Hortenzia wasn't used to sleeping with another person. (Hortenzia nem volt hozzászokva ahhoz, hogy valaki mással aludjon)

A be used to ...ing-es szerkezet előtt pedig használhatjuk például a get és a become igét: hozzászokni (tehát a folyamatra utaló) jelentésben:

• She'll soon get used to having only the quarter of her bed while sleeping - Hamarosan hozzá fog szokni ahhoz, hogy csak az ágyának a negyede lesz az övé alvás közben.
• She has become used to spending reasonably less time in the bathroom - Már hozzászokott ahhoz, hogy kevesebb időt töltsön a fürdőszobában.

Remélem, minden titkot elárultam, de ha maradtak kérdéseitek, írjatok!

Magyarországon a lakosság 99%-ának a magyar az anyanyelve; ha nem utazunk külföldre, kis túlzással az egész életünket leélhetjük anélkül, hogy feltétlenül kommunikálnunk kellene más anyanyelvűvel.

Nem mindenütt hasonló a helyzet. Közhelyes európai példa Svájc, ahol három „hivatalos” (német, francia, olasz) mellett egy „nemzeti” nyelv is létezik (rétoromán). A német anyanyelvűek rendszerint tudnak franciául, a franciák németül, az olaszok és rétorománok mindkettőt ismerik. Egy átlagos olasz svájci tehát ma már háromnyelvű, emellé tanulja meg az iskolában negyedikként az angolt.

Van ennél azonban cifrább példa is: a Dél-Afrikai Köztársaságban tizenegy hivatalos nyelvet ismer el az alkotmány. Ennek története érdekesen alakult. A XX. század elején a két, egymással vetélkedő gyarmati nagyhatalom által hátrahagyott nyelvet, a hollandot és az angolt tették meg hivatalosnak. A század második felében a holland kiemelt státusza megszűnt, és helyét az afrikaans vette át – érthető, hiszen Dél-Afrikában hollandul ekkor már nem, legfeljebb a XVI. századi hollandból származó afrikaans nyelven beszéltek. A rasszista apartheid-rendszer azonban nem vette figyelembe, hogy a lakosság mintegy kétharmada már ekkor is fekete-afrikai volt (arányuk azóta tovább nőtt), akik saját anyanyelvüket beszélték.

Johannesburg belvárosa

Az apartheid-éra végén, 1994-ben a két nyugati germán (angol és afrikaans) mellett kilenc további bantu nyelv is hivatalos státuszt kapott: a ndebele, a xhosza, a zulu, az északi szotó, a déli szotó, a cvána, a szvázi, a venda és a conga.

Tulajdonképpen minden dél-afrikai legalább kétnyelvű. Angolul szinte mindenki tud, noha csupán a lakosság 10%-nak anyanyelve. Az afrikaans és angol anyanyelvi beszélők jelentős része fehér, ők egymás nyelvét ismerik, de a bantu nyelveket rendszerint nem. Ez is magyarázza, hogy a feketék kénytelenek megtanulni angolul, esetleg afrikaansul is. A fekete „lingua franca”, vagyis közvetítőnyelv azonban nem az angol, hanem a lakosok 23%-a által anyanyelvként beszélt zulu. Könnyen lehet tehát, hogy egy szotó zuluul és angolul is beszél, és esetleg afrikaansul is.

Ez látszólag csak egy érdekes adat, de azért majd mindig jusson eszünkbe, amikor felmerülne bennünk, hogy nincs nyelvérzékünk.

2012 júniusában jelent meg a “Europeans and Their Languages” (Az európaiak és a nyelveik) című Eurobarometer-kutatás. A 27 EU-tagállamban végzett felmérés számos egyéb szempont mellett az EU-tagállamok polgárainak nyelvismeretét, nyelvhasználati szokásaikat és azok változásait elemzi az előző, 2005-ben végzett vizsgálat óta. Bár a kutatásról megjelent a magyar sajtóban néhány viszonylag alapos összefoglaló (például ez), az eredményeket egyik sem veszi sorra sajátosan magyar szemszögből. Pedig nem ártana, a kutatásból ugyanis  kiderül, hogy Magyarország olyan rosszul áll, hogy rosszabbul már nem is állhatna - és a helyzet egyre csak romlik. De legyen ez írásunk egyetlen szubjektív megállapítása, következzenek a tények.

a kép forrása: leiterjakab.blog.hu

Az Eurobarometer-kutatás szerint a 27 EU-tagállam közül Magyarországon a legalacsonyabb az idegen nyelvet beszélők aránya. Mindössze 35%-unk ismer legalább egy idegen nyelvet; a negatív listán bennünket Olaszország (38%), Nagy-Britannia és Portugália (39%) követ. A nyelveket beszélő magyarok aránya hét év alatt 7 százalékponttal csökkent, ami a negyedik legnagyobb mérvű zuhanás az egész EU-ban.

Anyanyelvükön kívül két idegen nyelvet a legkevesebben szintén Magyarországon és Portugáliában (13%), valamint Nagy-Britanniában (14%) és Görögországban (15%) beszélnek társalgási szinten (jegyezzük meg: az EU célkitűzése az, hogy minden polgára két idegen nyelvet tudjon használni). A 2005-ös vizsgálatban még a magyarok 27%-a felelte, hogy legalább két idegen nyelvet ismer – ez a 13 százalékpontos csökkenés a második legnagyobb visszaesés az EU-ban.

Mindennek ellenére az egész EU-ban a portugálok (31%) és a magyarok (30%) közül tervezik a legkevesebben azt, hogy nyelvet tanuljanak. A motiválatlanok aránya ráadásul 2005 óta merdeken, 10 százalékponttal növekedett. A motiváció hiányát 28%-unk időhiánnyal, 44%-unk a tanfolyamok magas árával, 22%-unk pedig azzal indokolja, hogy „nem elég jó a nyelvek terén”. 12%-unknak szegi kedvét, hogy az idegen nyelvet nincs kivel használnia, 4%-unk gondolja úgy, hogy a nyelvtanulás óhatatlanul gyenge tanárokkal és unalmas módszerekkel jár. 3%-unk számára van túl messze a legközelebbi tanfolyam, 3% nem talál a kedvére való nyelven, 2% a neki való szinten tanfolyamot, és 6%-unknak korábbi negatív tapasztalatok vették el a kedvét. Arra a kérdésre, hogy nyelvtanulási hajlandóságát mi ösztönözné, a legtöbb magyar válaszadó (25%) az ingyenes nyelvórák lehetőségét vetette fel (ez nem különbözik jelentősen az EU átlagától). Sokan említették még meg a külföldi munkalehetőség perspektíváját (19%), és az onlájn tanfolyamok vonzerejét (12%).

A legismertebb idegen nyelv Magyarországon az angol (a népesség 20%-a állítja, hogy beszéli); második a német (18%), harmadik a francia (3%). A némettudás 7 százalékpontos csökkenése 2005 óta megfelel az európai trendeknek. Pozitív fejlemény, hogy saját bevallása szerint immár a lakosság 21%-a beszél „nagyon jól” angolul, ami jelentős növekedés a 2005-ben mért 14%-hoz képest. Ennek ellenére az egész EU-ban nálunk vélik úgy a legkevesebben, hogy értik az angol nyelvű televíziós, rádiós vagy újsághíreket (12%) vagy képesek onlájn kommunikálni (16%).

64%-unk szerint hasznos az angol, 48%-unk szerint a német, 5%-unk szerint a francia, 2%-unk szerint az olasz, a spanyol vagy az orosz, 1%-unk szerint pedig a kínai. Ezek az eredmények nem térnek el lényegesen a többi tagállaméitól (amelyek olykor jelentős szórást mutatnak, hiszen például a franciák 33%-a szerint hasznos a spanyol, és a luxemburgiak 72%-a véli értékesnek a franciatudást).

A tanulmány szerint világos összefüggés mutatkozik meg a nyelvismeret szintje és az idegen nyelv használatának gyakorisága között (tudniillik minél gyakrabban használ valaki egy nyelvet, annál jobban ismeri). Magyarország élen jár a nyelvtudásukat csupán „alkalmilag” használók negatív listáján (hatodik), ám a sereghajtók között van (szintén hatodik) az első idegen nyelvüket napi rendszerességgel alkalmazók között. Meglevő nyelvtudását a magyarok 37%-a használja nyaraláskor, 23% televízó- vagy filmnézésre (ez az EU harmadik legalacsonyabb értéke), 27% internetezésre, 28% barátokkal való kapcsolattartásra, 16% élő vagy telefonos beszélgetésre (ez a legalacsonyabb érték az EU-ban), 13% újságolvasásra, 18% családtagokkal való kapcsolattartásra, 16% munkalevelek- vagy emailek írására, 27% nyelvtanulás céljára (ez a legmagasabb érték az EU-ban), 10% utazásra, valamint 8% egyéb tanulmányok során.

Ami a nyelvtudás céljait illeti, Spanyolország, Görögország és Litvánia után a magyarok vélik úgy a legtöbben (71%), hogy az idegennyelvtudás előnyei közé tartozik a külföldi munkavállalás. Az EU-ban ugyanakkor mi gondoljuk a legkevésbé úgy, hogy a nyelvtanulás önmegvalósítás és személyes megelégedettség elérésére is szolgálhat (19%); a tudás szintén szerintünk szolgálja a legkevésbé azt a célt, hogy új emberekkel találkozzunk (11%).

Magyarországon lényegében mindenki tud magyarul. Görögország mellett az az egyetlen olyan állam, ahol a lakosok 99%-ának az államnyelv az anyanyelve.

Hát így. További részletek a tanulmányban. Lehet mazsolázni.

Azt észrevettétek, hogy David Bowie, miután tíz év hallgatást követően visszaért a zenei élet porondjára, új videoklipjét, mintha csak a nyelvtanulók kedvéért tenné, szóról szóra feliratozta?

Azok között, akik így már megértik, miről szól (mi csak a nosztalgikus múltidézést tudtuk belőle kihámozni) és pláne felfedezik a helyesírási hibát az egyik szóban (nem a németesen vicceset, hanem a másikat), kisorsoljuk a LingWing feliratozott videoklip-gyűjteményét.

Minden valószínűség szerint már a legelső angolóránkon találkoztunk összevonásokkal: Hello. My name is Hortenzia. I'm from Hungary. És megtanuljuk azt is, hogy az I'm nem más, mint az I am rövidebb formája. Mivel sok nyelvtanuló Istentől elrugaszkodottnak érzi az aposztróf segítségével összevont alakot, és amúgy is bosszantja, hogy az angol anyanyelvűek "motyognak", inkább a nem összevont alakot kezdi el használni. Tévesen.

Az összevonás ugyanis nem pongyolaság, hanem természetes jelenség. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a gyakran használt és jobbára csak nyelvtani jelentésű szavak (abban a mondatban, hogy nem vagyok ideges, a vagyok nyelvtani jelentésű) nem kapnak hangsúlyt, és a magánhangzóikat emiatt egyszerűen nem ejtik ki. Az aposztróf ezt a jelenséget, a kihagyott magánhangzót jelzi.

Az összevonás BESZÉDBEN nem opcionális. Nem arról van szó, hogy például Sherlock Holmes, ha pipázik és morcos kedve van, mindig összevon, de ha kivette a szájából a pipát, és átjárja a tagjait az életöröm, akkor következetesen azt mondja: he is és you have not. Beszédben mindig össze kell vonni, különben (egy anyanyelvű számára különösen) beszédünk úgy fog hangzani, mint egy mesterkélt, fontoskodó, karót nyelt porszívóügynöké. Ha beszédben nem használjuk az összevonást, az kicsit úgy hangzik, mintha abban a szóban, hogy rongyzsák, minden egyes mássalhangzót egyforma erősséggel ejtenénk ki, vagy mintha minden egyes ragot és igekötőt külön hangsúlyoznánk.

Van persze kivétel, de ennek logikája könnyedén elsajátítható: ha értelmi hangsúly esik az adott szóra, akkor nem szokás összevonni:

Ha Hortenzia magyarul beszélne, akkor is hangsúlyozná a második nem szót. Amikor ki akarunk emelni valamit a mondatból, ezt általában extra hangsúllyal tesszük - ezért tűnik el az összevonás a szóból. 

ÍRÁSBAN kicsit más a helyzet. Azt szokás mondani, hogy formális helyzetben nem, informális helyzetben viszont használnak összevonásokat. A formális jelen esetben nagyjából a szemináriumi dolgozatokra és minden, Yours sincerely-vel vagy Yours faithfully-val végződő levélre vonatkozik.

Ha már összevonás, érdemes tisztázni, hogy aggodalomra semmi ok: a  we're not és a we aren't típusú alakok között nincs lényeges különbség.

Bónuszként egy táblázat az összevonásokról:

Már lassan egy hónapja nem kényeztettük a Lingwing olvasóit hasznos és szórakoztató videókkal. Pedig bármikor találunk rá okot: januárban azt írtuk, hogy nagyon messze van még a tavasz, most pedig azt, hogy a tavasz (az igazi) még mindig messze van.

Kezdőknek kedveskedünk a Sesame Street egyik örökzöld slágerével, a Cookie Monster dalával:

A Coldplay Yellow című száma az egyik kedvencem. Ezekkel a kedves rajzocskákkal pedig nagyszerű hallásértés-gyakorlás!

Find more videos like this on EFL CLASSROOM 2.0

Az Asap Science videói nem csak azért jók, mert nem csak érdekfeszítően magyaráznak el a hétköznapi életben is felmerülő tudományos problémákat, hanem azért is, mert az általuk használt animáció elősegíti a hallott szöveg megértését. Az Amazing Facts to Blow Your Mind című epizódból megtudhatjuk, hogy mely állatoknak van, izé, két péniszük, vagy hogy az emberiség hány százaléka részeg egy adott pillanatban. 

Végül egy igazi csemege:

Ha Henriknek hallásértéses feladatot kell csinálnia reggeli angolóráján, pontosan úgy érzi magát, mint amikor anyósa udvarias mosollyal utasítja el a közeli thai étteremből hozott "csirkés tésztát" és inkább vajkrémes kenyeret eszik: frusztráltan. Mint nagyon sok nyelvtanuló, ő is úgy érzi, hogy a hallásértés megy neki a legkevésbé, emiatt eleve összeszorított fogakkal áll neki minden feladatnak. Magának se vallaná be, de tulajdonképpen gyűlöli a tanárát azokban a pillanatokban, amikor bejeleni, hogy hallásértéses feladat következik.

Pedig ha tudná, hogy mennyi sorstársa van! Sőt a tanára sem érti tökéletesen az idegen nyelvű szövegeket. Igazából egy dolgot tehet, ha szeretne javítani a hallásértésén: gyakorolhat. Filmekkel, kedvenc számainak szövegével, vagy akár olyan típusú feladatokkal, amik egy nyelvórán vagy a nyelvvizsgán is előfordulhatnak; tömegével és akár titokban is. Az alábbiakban olyan lelőhelyeket mutatunk be, amelyek segítségével (és némi idő elteltével) Henrik közérzete is sokat javulhat. Ezek az oldalak sokszor tanároknak készülnek, de mondanom sem kell, hogy nyelvtanulóként is profitálhatunk belőlük.

Randall Davis zseniális oldala, az ESL Cyber Listening Lab tényleg annyira jó és hasznos, mint a mesében: vannak a szövegértést előkészítő, a témára ráhangoló kérdések (amelyeken, ha magunk vagyunk, persze elegendő hümmögni kicsit), majd egy feleletválasztós teszt jön, amelyet a szöveg hallgatása közben kell megcsinálnunk, ezután meghallgathatjuk és el is olvashatjuk a szöveget, végül pedig a szöveghez kötődő nyelvtani jelenségeket és érdekes kifejezéseket gyakorolhatjuk. A szövegek autentikusak - tehát nem tökéletes, királynői angolsággal beszélő színész b e s z é l  l a s s a b b a n, és tesz úgy, mint ha a Trafalgar Square-t kereső szlovén turista volna -, ami miatt a kezdőket még az Easy szint is elriaszthatja. Randall rövid, egyperces videókat is csinált, melyekhez szintén feladatok tartoznak.

Az Audiopuzzler inkább jópofa, haladóknak szóló, hallásértést gyakorló játék: a szöveg kisebb darabokra van tördelve, s nekünk kell a helyes sorrendet meghatározni, és a pontos szöveget begépelni. Mindenképp olvassuk el a rövid leírást a "How to Play" menüben, anélkül nem fog menni.

A Listen a Minute valóban egyperces szövegekre épít feladatokat, és ugyan kissé mechanikusabb a módszer, mint Randall Listening Labje esetében, de talán épp ezért a legbátortalanabbak is próbálkozhatnak vele. Az online feladatokban az éppen hallott szövegrészre kell kattintatnunk (nagyon könnyű! akár még a szöveg nélkül is menne), majd megkapjuk a szöveget olyan formában, mint az akasztófa-játéknál - nekünk a hallott szavakat kell begépelni, amelyek megjelennek a szöveg megfelelő helyén. Egy idő után a józan paraszti eszünket is használni fogjuk, és össze fog állni a teljes szöveg. Technofóbok esetleg a szöveghez tartozó PDF vagy Word dokumentum-fájlt is kinyomtathatják, bár ezekben a feladatok mintegy fele inkább csoportoknak szól.

Míg az Audiopuzzler esetében a szöveg témájáról még a játék előtt, a cím segítségével sem tudunk sok mindent kideríteni, az ESL Lab és a Listen a Minute egyszerű, mindennapos, de legalábbis az emberiség nagyobb részét érdeklő vagy érintő témákról szól a csirkétől a pletykákon át a terrorizmusig.

Ha gyakran írsz angolul, vagy erre törekszel (akár a munkád, akár külföldi barátaid miatt), imádni fogod a Word Hippo nevű oldalt.

Amennyiben egy szóban kéne összefoglalnom, mi is pontosan ez a kedves víziló, azt mondanám: szótár. De szerencsére nem kell - így azt is leírhatom, hogy a szöveget író ember számára a Word Hippó használatának élménye tökéletesen ellentétes azzal, amikor a NAV segítségével próbáljuk elektronikusan kitölteni és beadni az adóbevallásunkat, vagy a MÁV honlapján vásárolunk jegyet, és ÁFÁ-s számlát kérünk róla. A Word Hippo ugyanis felhasználóbarát, és a felhasználó számára fontos funkciókat gyűjt egybe.

Hiszen egynyelvű szótár - bár nem ez a legerősebb tulajdonsága, hiszen a The Free Dictionary például alaposabb  szócikkekkel rendelkezik, de ellenőrzésre, tájékozódásra ez is tökéletesen alkalmas.

Kereshetünk vele ellentéteket. Mire jó ez? Egyrészt előfordulhat, hogy a megfelelő szó nem jut eszünkbe, de az ellentéte igen. És sokszor az ellentét tagadása is jó valamire: egészen pontosan eufemizmusra. Például a német barátnőnk, akivel angolul emailezünk, aggódik, hogy túlsúlyos (obese). Így is vigasztalhatjuk: Don't worry, it's true you're not underweight, but I think it suits you and there are lots of blokes who don't like skinny girls.

Kereshetünk vele szinonimákat. Ez is fontos: szóismétlést elkerülendő, vagy hogy képesek legyünk megragadni a megfelelő jelentésárnyalatot.

Kereshetünk mondatokat az adott szóval. Ez a kedvencem! Kiderül belőle, hogy pontosan mikor, milyen esetben, és hogyan használnak egy szót.

Rímek után is kutakodhatunk: ez kedves, ss a segítségével sokat tanulhatunk az angol szavak kiejtéséről.

Kiejtést is megad!

Szókezdetet, szóvéget és szótöredéket is kereshetünk. Na jó, olyan ritkán fordul elő, hogy jaj, itt van a nyelvem hegyén, na, az a vége, hogy ...table, ja vegetable! De szó elejével ugyanez gyakrabban megtörténik, és persze a segítségével azt is megkereshetjük, hogy egy szónak milyen formái léteznek. Mondjuk a filmszerűt keressük, és megtalálhatjuk a cinema- kezdetű szavak között.

Többesszámot, múlt időt, E/3. személyű alakot is megad. Itt minden kételyt el kell oszlatni, hiszen a rendhagyó alakok gyakran okoznak meglepetést.