Szeptemberben sok-sok nyelvtanfolyam indul. Pár hónappal ezelőtt megfogadtuk, hogy ha nyáron nem is, tanévkezdéskor most már tényleg nekivágunk a nyelvtanulásnak. Ilyenkor rögtön adódik a kérdés: milyen csoportba menjünk? Illetve ha magántanárhoz megyünk, milyen szintű könyvből tanuljunk? Érdemes-e újrakezdeni?

Van egy 28 éves tanítványom, Hortenzia. Egy fűtőelemekkel kereskedő cégnél dolgozik. A gimiben tanult angolul, de akkor még valahogy nem érdekelte, és egyébként is kb. félévente más tanárja volt, néhányuk állítólag helyesen sem tudott írni! Igaz, hogy másfél évig végül Böröczné volt az angoltanár, aki szigorú volt, de legalább tanított valamit, de abban az évben Hortenzia pont szerelmes volt az osztálytársába, Bencébe, és egyszerűen nem tudott órán figyelni. Aztán a főiskolán járt angolra, és valahogy meg is szerezte a diplomához szükséges alapfokút, maga sem tudja, hogyan, az biztos, hogy elég rendesek voltak a vizsgáztatók... Azóta nem nagyon foglalkozott az angollal, bár volt egy nyelvtanfolyam, ahova fél évig járt, de azt nem fejezte be, mert megbetegedett a nagymamája, és folyton hozzá kellett járnia.

Hortenzia most be akar iratkozni egy újrakezdő csoportba. Arra gondol, hogy hiányoznak az alapok; már nem emlékszik arra, hogy van a we tárgyesetben; a legtöbb rendhagyó igének elfelejtette a múlt idejét; van az a furcsa igeidő, az a Perfect vagy micsoda, amit sosem értett meg rendesen, és biztosan vannak hiányosságok más igeidők tekintetében is; és bár ahogy így belenézett a régi könyveibe, egészen jól érti a hamburger keletkezéséről szóló olvasmányt, de például magától talán még a szék se jutna eszébe angolul. Na jó, az chair, de akkor az, hogy tó. És az biztos, hogy ha most valakivel beszélgetnie kéne, csak mekegni tudna.  

Ismerős?

A nyelvtanulók között rengetegen vannak Hortenziához hasonló helyzetben. És a legtöbbjük vágya egy újrakezdő csoport. Netán a magántanárral gyorsan végigszaladni egy kezdő tankönyvön.

Nem folytatni akarják, hanem újrakezdeni.

És ez persze nem is okoz semmi gondot: a tanfolyamon nagyon jól megy minden, a házi feladatot öt perc alatt megcsinálják, és még újat is tanultak: van pár ismeretlen szó, és végre arra is megtanulták a szabályt, hogy mikor kell az ING-es alaknál az utolsó betűt megkettőzni (pl. putting). Hurrá! Csakhogy megint közbejön valami. Hortenziának váratlanul megkéri a kezét a pasija, és össze is költöznek. Az új lakhelye nagyon messze esik az órák helyszínétől, és egyébként sok a teendője az esküvővel kapcsolatban, úgyhogy egy darabig most nem fog tudni angolul tanulni.

És kezdődhet minden elölről.

Ne essünk a folytonos újrakezdés csapdájába! Hortenzia például nyugodtan elmehetett volna egy Pre-Intermediate, azaz középhaladó csoportba. A nyelvtudás ugyanis nem egyenlő a nyelvtani tudással, tehát ha valaki nem elékszik arra, hogy pontosan mikor kell használni a Present Simple-t, még nem jelenti azt, hogy kezdő! A nyelvtudás arról szól, hogy mennyire tudunk szöveget alkotni vagy megérteni (írásban és szóban), és biztos vagyok benne, hogy ha valaki évekig tanult angolul, ragadt rá annyi, hogy egy csomó mindent eleve megértsen.

A többi meg jön magától, pontosabban előjön: magunk is meg fogunk lepődni, hogy mennyire! Eleinte egy kicsit nehéz és kaotikusnak tűnhet az egész, de jobban megéri az elején többet küzdeni és így időt nyerni, mint újrakezdeni és az időt pocsékolni. S fölösleges a nyelvtan miatt aggódni: a(z angol) nyelvtanítás a nyelvtani tudnivalók ismétlésére és elmélyítésére épül. A tankönyvek az igeidőket például folyamatosan összehasonlítják: a Headway Intermediate a Present Continuous és a Simple összehasonlításával kezd, pedig ezek az igeidők Elementary szinten fordulnak elő először! Néhány folttal a tudásunkban még bőven el lehet jutni a középfokig - és főleg egy magántanárnak egyébként is kutya kötelessége segíteni az óra közben felmerülő, nem világos dolgok tisztázásában. Alapvető dolgoknak pedig mi magunk is könnyen utánanézhetünk. 

Csináljunk meg néhány szintfelmérőt, szánjunk egy kis időt régi tankönyveink lapozgatására, menjünk a szintünknek megfelelő, vagy akár annál egy kicsivel erősebb csoportba! Persze az ésszerűség határain belül: ha valaki utoljára általános iskolában, az orosztanárból átképzett angoltanár segítségével a The colour of your car suits your wife's blue eyes típusú mondatokat gyakoroltató tankönyvből tanult és aztán huszonöt évig meg sem szólalt, ne menjen felsőfokú előkészítőre!

Tehát: újrakezdés csak indokolt esetben!