Röviden: szinte semmire. Kifejtve: a nyelvvizsga semmi mást nem bizonyít, mint azt, hogy képes voltál a BME, az ITK-ORIGO vagy az Euro nyelvvizsga feladatait megfelelő szinten megoldani. Ha egy nyelvvizsga birtokában vagy, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ettől képessé válsz arra, hogy megértsd az angolt nápolyi akcentussal beszélő, pompeii idegenvezetőt, hogy telefonkonferencián csevegj a nemrég bevezetett számlázási program előnyeiről és hátrányairól, vagy hogy egy külföldi egyetemen idegen nyelven írj meg egy szemináriumi dolgozatot.
Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy a(z idegen) nyelvet az életben használjuk, a nyelvvizsga pedig mesterséges szituáció. A nyelvvizsgák persze egyre inkább igyekeznek áthidalni ezt a különbséget - több-kevesebb sikerrel. Hiszen (és már középfokon) még mindig tele vannak olyan típusú kérdésekkel, amelyekben például a Future Perfect Continuous helyes használatáról (By the time he gets here I'll have been waiting for him two hours - 'Mire ideér, már két órája fogok rá várni') kell tanúbizonyságot adni - míg fél kezemen meg tudnám számolni, hogy jómagam valós élethelyzetben hányszor folyamodtam ehhez az igeidőhöz.
Tulajdonképpen már az is árulkodó, hogy a nyelviskolák és persze a magántanárok is - különböző tanfolyamokat indítanak a különböző típusú nyelvvizsgákra való felkészítésre. Ideális esetben minden előzetes gyakorlás nélkül kéne tudnunk levizsgázni, nem? Ebből is látszik, hogy a nyelvvizsga nem csak a valódi nyelvtudásról, hanem a vizsgarutinról és a tesztmegoldási stratégiákról szól, és a szóbelin arról, hogy mennyire tudunk talpraesetten viselkedni stresszes helyzetben, nem blokkolunk-e le, stb. 
Az életre hasonlító nyelvvizsga mondjuk valami olyasmi lenne, hogy leütik vagy elaltatják a vizsgáztatót, aki egy idegen országban ébred fel, minimális készpénzzel a zsebében, s ha néhány napon belül hazatalál, megkapja az alapfokút. Középfokú nyelvvizsgán el kéne mennünk moziba a külföldi haverjainkkal és utána meg kéne innunk velük egy sört, miközben kitárgyaljuk a filmet. A felsőfok pedig az lenne, ha el tudnánk végezni egy szakmai tanfolyamot vagy egy szemesztert az egyetemen a megfelelő idegen nyelven való képzésben.
Ezek persze eléggé vad és megvalósíthatatlan ötletek. És nyelvvizsgákra valószínűleg még sokáig szükség lesz. Szükség van rá már csak a diplomához is - jómagam nem ezt tartom a legszerencsésebb módszernek arra, hogy az embereket idegennyelv-tanulásra ösztönözzük, különösen úgy, hogy az általános- és középiskolai nyelvoktatás még mindig hatalmas problémákkal küzd. (A diplomához szükséges nyelvvizsgáról, a különböző álláspontokról lásd a Nyelv és Tudomány nagyszerű, összefoglaló cikkét.) Gyakran a munkáltatók is kérik a nyelvvizsgát - ami szintén botorság lehet, hiszen gondoljunk bele, melyik jelentkező jobb: Juci néni, aki 1985-ben letette a felsőfokút, de azóta egyáltalán nem használta a nyelvet, vagy Ica néni, aki ugyan soha nyelvvizsga közelébe sem szagolt, de az előző munkahelyén befizették tanfolyamra, és az így megszerzett tudását használni is kénytelen volt? A nagyobb cégeknél egyébként éppen ezért interjúztatják a jelentkezőket idegen nyelven is, és teljesen hidegen hagyják őket a nyelvvizsga-bizonyítványok fénymásolatai.
Mindent összevetve: csak akkor nyelvvizsgázz, ha muszáj. S ha nincs nyelvvizsgád, nem jelenti azt, hogy az adott idegen nyelvnek csak másodrendű beszélője lennél.
