A nyelvtanulás babonái

"Mindennapi betevő" című sorozatunkban olyan oldalakat ajánlottunk, melyek segítségével akár minden nap egy kicsit gyakorolhatunk az adott idegen nyelven. Ezek az oldalak általában rendkívül szórakoztatóak, naponta frissülnek vagy frissíthetőek, és kinek ne lenne naponta 5, 10 vagy 15 perce arra, hogy például

- angolul is átfussa a nyelvtanulók számára átírt híreket

- minden nap megtanuljon egy szót vagy elolvasson egy jópofa aforizmát hollandul

- minden nap megtanuljon valami vicces tényt (például azt, hogy az elefántok felismerik magukat a tükörben) vagy érdekes adatot

- elgondolkodjon a virtuális országát érintő politikai vagy társadalmi kérdésen

A Nietzsche Family Circus segítségével pedig minden nap egy Nietzsche-idézettel és egy hozzárendelt, családi témájú karikatúrával gazdagodhatunk. Bár vannak kétségeim afelől, hogy az idézeteket és a képeket emberi értelem párosítja-e össze, az összefüggéseken elgondolkodni így is kellemesen szórakoztató agytorna. Ez az egyik kedvencem: He who would learn to fly one day must first learn to stand and walk and run and climb and dance; one cannot fly into flying.

Photo credit: Circus created with Bazaart by Akira Hashiguchi

Ma üdítő olvasnivalót ajánluk: a Daliy News Dig oldalán jelent meg egy válogatás abból, amit gyerekek válaszoltak párkapcsolattal kapcsolatos kérdésekre.

Ízelítőül:

What is the right age to get married? Twenty-three is the best age because you know the person FOREVER by then. - Camille, age 10

How can a stranger tell if two people are married? You might have to guess, based on whether they seem to be yelling at the same kids. - Derrick, age 8

What do people do on a first date? On the first date, they just tell each other lies and that Usually gets them interested enough to go for a second date. - Martin, age 10

How would you make a marriage work? Tell your wife that she looks pretty, even if she looks like a truck. - Ricky, age 10

Egyszerűen annyi jópofa videó gyülemlett fel (és bőven maradt júniusra is!), hogy képtelen voltam tovább várni az e havi bejegyzéssel. Pedig szerintem a május eleve kényeztető hónap, videók nélkül is: kezd nagyon jó lenni az idő, klassz a levegő illata, főleg eső után, végre ki lehet ülni a teraszokra sörözni vagy kávézni... ugye? 

Az ehavi kényeztető videók témája a zene és a filozófia, de semmi nagyon komoly! Kezdésnek pl. rögtön egy olyan darab, amivel kapcsolatban kicsit magyarázkodnom kell, hogy kerülhet egy idegennyelvtanulós blogba... Szóval a kandikamera és egy klasszikus zenét játszó zenekar ötvözéséről van szó. Mit szól vajon a gyanútlan IKEA-vásárló, amikor a zuhanyfüggöny mögül hirtelen előront három, a Psycho taktusait játszó zenész? Ja, és hát... angolul vannak a fejezetcímek! 

Zsuzsa hívta fel a figyelmünket az alábbi számra, melynek egészen jól érthető szövege van, a must have használatára is tanít és ráadásul jó zene is: 

A következő videó pedig két humorista, Rhett és Link alkotása, egy erősen a nyolcvanas évekre hajazó klip (már ettől nagyon vicces) - szintén tök jól érthető és alkalmas egy nyelvtani jelenség, a present perfect használatának elmélyítésére. Sokunk számára ismerős élettapasztalatokról kérdeznek ugyanis, például: Has somebody ever waved to the person behind you / But you waved back anyway? A végén kevésbé ismerős élettapasztalatok következnek...

Utoljára hagytuk a "legkomolyabbat": Slavoj Žižek beszél az ágyából a filozófia lényegéről másfél percben - nagyon egyszerű, megvilágító erejű gondolatok hangzanak el angolul: a kihívást az akcentusa jelenti! 

Lingwing még mindig szabadságon, de biztos nem árt néhány korábbi fontos téma felelevenítése, például a hamis barátoké: 

Imádom, amikor a tanítványaim az általuk ismert idegen eredetű, a magyar nyelvben is használatos szavakat "angolosítják". Amikor például rájönnek, hogy a biológia szó esetében hasznos lehet a "dzsésítés", és azt mondják: bijólódzsí - ami már majdnem a helyes, így tehát idegen fülek számára is abszolút érthető megoldás a bájolödzsihez képest. Ez azt jelenti, hogy a nyelvtanuló kommunikációs stratégiákat használ, és az nagyon jó, hiszen ez az egyik legfontosabb eszköz - a biztos és a kevésbé biztos tudás mellett - amit használhatunk az idegen nyelven való kommunikálás során. 

Sajnos azonban az angolosítás során olykor csapdába kerülhetünk: az úgynevezett false friendek, azaz hamis barátok félrevezethetnek bennünket. Kezdjük ott, hogy amikor a szótárfüzetbe egymás mellé irkáljuk a szavakat, háromféle szópár lehetséges:

1. A rendőr - policeman típusú párok. Itt az angol és a magyar nyelvű szó alakja úgy különbözik egymástól, mint a rakott krumpli a rotringceruzától. A két szónak etimológiailag, azaz eredetüket tekintve sincs semmi közük egymáshoz. A szótárfüzetbe írt legtöbb szópár ilyen.

2. Az információ - information típusú párok. Ezeket a párokat kinevezhetjük a kedvenceinkké, hiszen a szavak alakja hasonló, és az angolosítás (infoméjsön) is működik, hiszen a két szó jelentése megegyezik.

3. A farmer - jeans típusú párok: itt okozhatnak galibát a hamis barátok - őket tehát a pokolba kell kívánnunk! Ugyanis a nyelvérzékünk azt mondaná, hogy nahát, itt van ez a nadrágot jelölő szó, a farmer, elég, ha egy kicsit angolosan ejtjük, és máris megvan az angol megfelelője. Csakhogy a fámör egyáltalán nem jelent nadrágot, hanem csak és kizárólag azt a személyt, aki tyúkokat tenyészt vagy cukorrépát termeszt vagy marhákat kerget lóháton. A magyar farmer(nadrág) angol megfelelője a jeans szó. Az történik tehát, hogy angolul és magyarul a két szó alakja hasonlít (véletlenül, vagy mert ugyanaz a szó az eredetük), viszont a jelentésük szinte teljesen eltér egymástól. Érdemes áttekinteni és megtanulni ezeket a hamis barátokat (nincs belőlük olyan nagyon sok), hogy aztán rizikó nélkül angolosíthassunk!

Itt két másik ilyen szópárt, s cikksorozatunkban továbbiakat fogunk áttekinteni:

Aktuális: nyelvérzékünk azt diktálja, hogy ej, ez a szó aztán csak latin eredetű lehet, vagyis az angolban is ugyanígy kell, hogy legyen, mondjuk azt tehát, hogy ekcsuöl vagy írjuk azt, hogy actual. VIGYÁZAT! WARNING! Az angol actual szó ugyanis egyáltalán nem jelenti azt, hogy aktuális, vagyis 'friss, időszerű, jelenlegi'. A magyar aktuális szó jelentésbeli megfelelője a topical vagy current. Az actual pedig azt jelenti: 'valódi, valóságos'.

Gimnázium: ezt a szót lazán lefordítanánk dzsimnéziümre, azaz gymnasiumra, azonban (VIGYÁZAT! WARNING!) az angol gymnasium szó 'tornatermet' jelent! A magyar gimnázium szó megfelelője angolul high school, esetleg grammar school.

Hamis barátok 2. rész

Hamis barátok 3. rész

Hamis barátok 4. rész

Hamis barátok 5. rész

Hamis barátok 6. rész

Photo from Subtill

(Mivel a Lingwing egy kicsit szabadságon van, felelevenítünk egy korábbi bejegyzést):

Minden nyelvtanuló arról panaszkodik, hogy túl sok hibát ejt beszéd közben. Elárulok egy titkot: maguk a nyelvtanárok is ejtenek hibákat! Persze nem azt szúrják el, hogy doesn't vagy don't, de könnyen lehet, hogy nem ragadnak meg minden lehetőséget a Past Perfect használatára, vagy nem a megfelelő szótagot hangsúlyozzák egy adott szóban. 

Szörnyűség? Korántsem! A nyelvtanulásnak ugyanis nem az a célja, hogy hibátlanul beszéljünk egy idegen nyelvet (arról, hogy van-e perfekt nyelvtudás, lásd egy korábbi bejegyzésünket itt), hanem az, hogy képesek legyünk másokat érteni és magunkat megértetni. (És ahogy haladunk előre, egyre árnyaltabban kifejezni magunkat.)

Éppen ezért érdemes megkülönböztetnünk a hibák három fajtáját, melyek mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikációra vonatkoznak:

1. Olyan (nyelvtani) hiba, amely nem akadályozza a megértést. Ha például azt mondjuk: He work in a bank, a mondat nyelvtanilag hibás (hiszen works-szel lenne helyes), de mindenki megérti. Vagy ha Magyarországon élő, külföldi barátunk azt mondja a boltban, hogy Viszont látások! az eladó meg fogja érteni, legfeljebb kuncog majd magában egy kicsit. (De ez még mindig jobb így, mint nem köszönni, és az eladónak semmiképp sem illik a külföldi előtt röhögni). 

2. Olyan hiba, amely akadályozza a megértést vagy félreértéshez vezethet. Ha azt szeretnénk közölni, hogy megfáztunk, és azt mondjuk: I'm cold, a beszélgetőpartnerünk azt fogja hinni, hogy fázunk - pedig a mondat nyelvtanilag teljesen a helyén van (egyébként helyesen: I've caught a cold). Vagy visszatérve külföldi haverunkra, képzeljük el, amint arra kér minket, hogy adj enni macskát (ahelyett, hogy adj enni a macskának) - ha így történne, igen furcsán néznénk rá.

3. Olyan hiba, amely abból fakad, hogy nem a megfelelő regisztert használjuk. Tegyük fel, hogy alkalmunk nyílik külföldi haverunkat bemutatni Orbán Viktornak. A miniszterelnök úr eléggé el lenne hűlve, ha barátunk azt mondaná: állati jó, hogy találkoztunk! Ugyanígy teljesen indokolatlan az ivócimboránknak azt mondani: I'd be very grateful if you were so kind as to buy the next round (Hálás lennék, ha lennél olyan kedves és te vennéd a következő kört). Itt tehát arról van szó, hogy nem a megfelelő stílust, azaz regisztert használjuk: túlságosan hivatalosak vagyunk vagy úgy beszélünk a miniszterelnökkel, mintha a haverunk lenne.

Mindebből látjuk, hogy a helyes nyelvtan nem minden, sőt! Az 1-es típusú hibától csöppet se féljünk - hiszen még mindig jobb nyelvtanilag helytelenül mondani valamit, mintha egy szót sem lehetne kihúzni belőlünk. A 2-es típusú hibától kell a leginkább óvakodnunk - bár az is igaz, hogy egy éles helyzetből vagy a szövegkörnyezetből könnyen kiderülhet, hogy mit akarunk mondani (ha tüsszögünk, prüszkölünk, folyik az orrunk, rekedt a hangunk, még az is lehet, hogy az I'm coldot is megértik). A 3-as pedig olyan típusú hiba, melyet a haverunk biztosan megbocsát, Orbán Viktor (vagy egy külföldi cég HR-ese, akinél állásinterjún veszünk részt) viszont talán nehezebben nézné el nekünk. 

Mára egy rövid, izgalmas olvasnivaló: a First Direct Bank megbízásából végzett kutatás eredménye:

A témáról szóló első bejegyzésünkben megtárgyaltuk azt az alapvető igazságot, hogy 1. az angol szórend kötött, hogy 2. az alapsorrend: Alany + Ige + Tárgy, és hogy 3. az igei rész milyen részekből állhat a segédigéktől kezdve az igék közé furakodó módosítószókig. Mára igértünk tagadást és a kérdést.

A tagadás - ha csak nem most ismerkedünk életünk első két angol igeidejével - valójában pofonegyszerű. Emlékezzünk rá, hogy bizonyos módosítószavak a két segédige közé furakodhatnak be. A not tagadószó tulajdonképpen egy efféle módosítószó, csak épp szeret rátapadni az első segédigére (l. a táblázat alatt). Ha ennyit megjegyzünk, nem okozhat gondot bonyolultabb mondatokban sem.

Az utolsó mondatnál van még egy kis megbeszélnivalónk: a mondat Past Simple-ben van, ami - a Present Simple-hez hasonlóan - kijelentő módban nem tartalmaz semmilyen segédigét. Viszont az angolban a tagadó és a kérdező mondatok egyszerűen nem tudnak meglenni segédige nélkül, hiszen így a not-nak nem lenne mihez tapadnia szerelmesen. Ezért van az, hogy a Present Simple és a Past Simple esetében a tagadó és a kérdő mondatokban a semmiből előjön egy segédige: a do(n't) vagy a does(n't) és a did(n't). (Melyek ráadásul elveszik az adott igeidő tulajdonságait a főigétől, pl. a does az E/3. személy -s-ét, ezért marad alapalakban a főige.) 

A kérdések alapszórendjéhez egy dolgot érdemes megjegyezni: az első segédigét vigyük az alany elé! (Vagy ha nincs segédige, mint a Present Simple és a Past Simple esetében, akkor elő kell venni a semmiből a do/does-t vagy a did-et.) A többi pofonegyszerű: minden más marad a helyén, és persze eldöntendő kérdés esetén nincs kérdőszó, kiegészítendő kérdés esetén pedig van.

Még néhány megjegyzés: a kérdőszó nem csak 1 szóból állhat, lehet nagyon-nagyon hosszú is, de ilyenkor is teljes egészében a mondat legelejére kerül: 

És vannak prepozícióval kifejezhető kérdőszavak is. A magyar lazán azt mondja: kivel, míg angolban ehhez a who-ra és a with-re van szükségünk (vagy az angol a laza, nem tudom). Ilyenkor a prepozíció a mondat legvégére kerül: Who do you live with? Még több példa: Who does Hortenzia long for? What are cows afraid of?

(A where-rel kapcsolatban az az érdekesség, hogy a jelentheti azt, hogy hol? és hová?, viszont a honnan? angolul where...from?)

Tudom, hogy az előző bejegyzésben is játékot ajánlottunk, de fogalmazzunk úgy, hogy ezt a hetet a hedonizmusnak szenteljük, alkalmazkodva a tavaszi hangulathoz. Az angol szórend rajongóit tehát egy picit még megvárakoztatjuk, és ezúttal is egy játékról lesz szó.

Én egyszerűen imádom a Wikipédiát böngészni, s ha nem vigyázok, a munkám elvégezetlen marad, annyit kattintgatok az ide-oda mutató linkek és szócikkek között. Az angol nyelvű Wikigame pedig pont ezt használja ki: a játék lényege, hogy a linkek segítségével, minél rövidebb időn belül el kell jutnunk egy adott szócikktől egy másikig, például Buffy, a vámpírtól a Sydney-i egyetemig vagy a Gutenbert projekttől a Szicíliai maffiáig.

Azon kívül, hogy a játék rendkívül szórakoztató és agytornának sem utolsó, nyugtathatjuk magunkat azzal (ha már lelkifurdalásunk van amiatt, hogy nyelvvizsgatesztek kitöltése helyett játszunk), hogy a játék fejleszti az olvasás úgynevezett scanning fajtáját, azaz a szelektív (információkereső) olvasást, amire igen nagy szükségünk van, ha idegen nyelven szeretnénk szövegekkel foglalkozni.

Egyetlen bajom a játékkal, hogy másokkal kell versenyezni, és kezdőként eleinte nehéz labdába rúgni, főleg, hogy időre megy a játék. De persze senki sem mondja, hogy a játék technikai keretein belül kell maradnunk, ha megvan a kiinduló és a célszócikk, önállósodhatunk is, és akkor egy kis bíbelődésre, elkalandozásra is marad időnk.

Ó, és a játéknak több változata is van: egy helyütt a minél kevesebb klikk a lényeg, máshol az, hogy pontosan 6 klikken át jussunk el a célig, és van olyan is, ahol mindenképp Jézus a cél.

Jó wikipédiázást!

A képen Gagauzia látható: autonóm terület Moldávia déli részén - nép a népek tengerében. Photo credit: Marco Fieber via photopin cc

Szívesen lennél a CSI nyomozói helyében? Szeretnéd megtudni, hogy Watson vagy-e vagy Sherlock Holmes? Mindezt angolul, a szókincsed és az olvasásértésed fejlesztve? Nem kell más hozzá, mint némi logika és középhaladó szintű angol nyelvtudás, esetleg egy kis szótárforgatás és a BBC játéka, a Death in Rome.

Az egyik római császárt halva találják ostiai rezidenciáján, s neked kell megtalálnod a gyilkost. Ehhez körül kell nézned a helyszínen, meg kell vizsgálnod a holttest körül található tárgyakat, és szakértőkkel is konzultálhatsz. Nehézséget jelenthet, hogy a játékot időre kell befejezni, de ha a végére nem sikerült megtalálnod a gyilkost, újrakezdheted!

Nagy fába vágjuk a fejszénk: most induló cikksorozatunkban megkíséreljük felgöngyölíteni az angol mondatok szórendjének titkait. Előre szólok, hogy mivel a Lingwinget elsősorban nyelvtanulók olvassák, az egyszerűsítés kedvéért biztosan le fogunk írni tudománytalan állításokat. Nyelvészeti érdekességekre, kivételekre csak akkor fogunk kitérni, ha az egy jelenség megértéséhez hasznos, ám ebben az esetben bátran elkalandozunk!

Az alapokat elsajátítani nem olyan nehéz, viszont könnyen lehet, hogy a felsőfokú nyelvtudás felé közeldve találkozunk olyan mondatokkal, melyek megcáfolnak minden kőbe vésnek hitt törvényt. Sebaj, egy idő után ezeket is meg fogjuk alaposabban ismerni, addig azonban legyünk biztonsági játékosok, s mindent használjunk úgy, ahogy tanultuk, befogadóként pedig fogadjunk minden más megoldást elegáns rezignáltsággal.

Az angol szórend legfontosabb jellemzője, hogy kötött. Ez azt jelenti, hogy a szavak helyzetéből következtethetünk arra, hogy mi micsoda a mondatban. A magyarban ugye a rag segít: a Béla eszi a macskát, A macskát eszi Béla, és az Eszi a macskát Béla mondatokban, bár más a szórend, a -t tárgyrag miatt egyértelmű, hogy ki eszik kit. Az angolban más a helyzet: Béla is eating the cat - itt onnan tudjuk, hogy Béla az, aki a macskát eszi, és nem pedig fordítva, hogy Béla áll az ige előtt és a macska az ige után. (A passzív mondatok, pl. the cat is being eaten érdekes csavart jelentenek ehhez képest, hiszen itt a tárgy kerül előre (és a cselekvő nem is annyira fontos), de itt az igei szerkezet jelzi, hogy milféle rendhagyó esettel van dolgunk.)

És, bár az alanyt és az állítmányt sokkal könnyebb megkülönböztetni, az ő sorrendjük is adott. (Külön figyelmezetés németeseknek: nincs olyan, hogy On Friday went they to the zoo.) És - ami magyar anyanyelvű logikával nem egyértelmű -, mindkettőnek feltétlenül benne kell lennie a mondatban. Ez nem azért van, hogy a nyelvtanulókat bosszantsák - a magyarázat ennél sokkal izgalmasabb: Képzeljük el, hogy Anasztázia felhívja a barátnőjét:

Szia Joli, képzeld, ez a disznó Norbi még mindig nem hívott fel. Pedig biztos vagyok benne, hogy jól érezte magát a randin. És te? Elmentél végül az aromaterápiára?

Ezekben a mondatokban csak egyszer van megnevezne alany (disznó Norbi), mégis mindig egyértelmű, hogy kiről van szó - a személyragok miatt! E mondatok angol nyelvű változatában viszont muszáj mindig kitenni az alanyt, legalábbis személyes névmások formájában (he, you), különben nem tudnánk, kiről van szó. Emiatt van az, hogy az angol mondatok akkor se tudnak meglenni alany nélkül, ha valójában, a nyelv logikája szerint nincs is alany, mint például az időjárásos mondatok esetében: It is raining, melyből az it-re tényleg csak azért van szükség, hogy legyen valami az alany pozíciójában.

No de igazából még nem is igazán mélyedtünk bele a szórendbe igazán, valahol itt tartunk most:

Alany + Ige + Tárgy + Egyéb,

ami csak nagyjából igaz, hiszen pl. az a mondat, hogy I would never have thought (that Béla was able to eat a cat) sokkal bonyolultabbnak tűnik. Az igei rész akár két segédigéből és egy igéből is állhat, és ráadásul vannak izék, amik bemászhatnak valahogy ebbe az igei szerkezetbe: ilyen akár a not, a gyakoriságot kifejező szavak (pl. never) és akár az already is. A táblázatot persze nem tudjuk mindig telerakni, hiszen előfordul, hogy lényegében csak egy segédigénk van, pl. I'm sleepy - ha ilyenkor kell módosítószó a mondatba, akkor az első (és utolsó) segédige után kerül: I'm always sleepy. És olyan is van, hogy csak egy csupasz ige van mondatban: Norbi never calls back girls, ilyenkor a módosítószó az ige elé került. Mindez viszont egészen logikus a táblázat alapján: 

Még egy megjegyzés: az alany adott esetben nagyon hosszú is lehet (akárcsak a magyarban), ekkor persze a teljes alany kedül az első segédige elé: Three pink hamsters with almost transparent ears were eavesdropping. (Három rózsaszín, majdnem átlátszó fülű hörcsög hallgatózott.)

Alább még néhány példa  elkötelezett olvasóinknak, egyébként elég volt mára ennyi - legközelebb a kérdő és tagadó mondatoknál vesszük fel a fonalat.