A nyelvtanulók egyik legfélelmetesebb mumusa a hallásértés. A legtöbb tanítványom arról panaszkodik, hogy közel sem ért mindent az órán hallgatott szövegekből, hogy az angolok elharapják a szavakat, hogy utálnak idegen nyelven telefonálni és hogy 3 év tanulás után még mindig nem értenek egy szót sem a kedvenc számuk szövegéből. Vagy félreértik.
Elárulok egy titkot: a hiba nem a nyelvtanuló készülékében van. Sőt a nyelvtanárok sem értenek minden, az adott nyelven elhangzott szöveget. Ha a zenét vesszük például: a mai napig Richard touch face-t ('Richárd, érints arcot') hallok a reach out, touch faith (kb. 'nyúlj ki, szerezz hitet') helyett a Depeche Mode Personal Jesus című számában. És azt az élményt sem felejtem el, amikor felfedeztem, hogy Kurt Cobain nem azt énekli, hogy here we are now, in containers (itt vagyunk most, konténerekben), hanem azt, hogy here we are now, entertain us (itt vagyunk most, szórakoztass) a Smells Like Teen Spirit című számban. Az angolt és hollandot anyanyelven beszélő barátaimat kérdezgetve jöttem rá, hogy - nyilván kevesebb gondjuk van, mint nekünk, de - sokszor ők sem értik a számok szövegét! A legjobb bizonyíték erre a rendkívül szórakoztató Kisstheguy című gyűjtemény, mely ilyen félrehallásokat tartalmaz, magyarázattal és a leégések történetével. Hiszen sokszor magyarul sem értjük vagy félrehalljuk a számokat: a minden valamirevaló, másodvonalbeli buliban elhangzó Afrika című szám refrénjére sokáig azt hittem: párduc, oroszlán, gorilla... madárpók - makákó helyett. 
Még egy őszinte vallomás: angoltanár létemre a filmeket sem értem. Legalábbis nem úgy megy, hogy bárhol a világon beülök a moziba, lökik a sódert angolul és megértem. Ha eredeti nyelven nézek DVD-t, akkor is jobban szeretem, ha be van állítva a feliratozás is. Hiszen annyi mindentől függ, hogy képesek vagyunk-e követni a filmet: a színész akcentusától (és korábban már láttuk, hányféle akcentust beszélnek szerte a világon), a beszédtempójától, van-e cigi vagy szivar a szájában (mostanában persze már nincs, de l. a klasszikusokat), suttog-e, csámcsog-e, bulizik-e közben stb.
És a telefonálás is tartogathat kellemetlen meglepetéseket. Teljesen természetes, hogy tartunk az idegen nyelven való telefonálástól, hiszen telefonon kommunikálni sokkal nehezebb: nem támaszkodhatunk a testbeszédre, nem látjuk beszélgetőpartnerünk arcát, stb. Vigasztalhat minket az, hogy általában a vonal másik végén is hasonló problémákkal küzdenek. Ráadásul ha egy pillanatig nem koncentrálunk az elhangzó szövegre, rögtön elveszíthetjük a fonalat - ismerős az élmény, ugye, az olyan hallásértéses feladatokból, amikor a megoldások körmölése közben nem tudunk fél füllel sem a CD-re koncentrálni.
Egyszóval: a hallásértés mindenkinek nehéz. Talán nem mindenkinek egyformán, de mindenkinek nehéz. A jó hír az, hogy nem kell mindent azonnal, tökéletesen megértenünk, és hogy mint mindent, így ezt a képességünket is lehet fejleszteni, tökéletesíteni, például úgy, hogy
- nem félünk a hallásértéses feladatoktól és vállaljuk az esetleges kudarcot
- vasalás, zoknistoppolás, vezetés, futóedzés közben hallgatjuk a nyelvórán használatos CD-t, akár úgy, hogy alig figyelünk
- a filmeket eredeti nyelven nézzük, haladóbbak a DVD-t eredeti felirattal. Ha kedvenc filmeinket nézzük újra idegen nyelven, meg fogunk lepődni, mennyi mindent értünk belőle.
- naponta, akár csak néhány percre a BBC-re vagy a CNN-re kapcsolunk.
- keresünk egy (zenei ízlésünknek és a tanult nyelvnek megfelelő) online hallgatható rádiót.
- online podcastokkal, például a LingQ-val gyakorlunk
