Minden nyelvtanuló arról panaszkodik, hogy túl sok hibát ejt beszéd közben. Elárulok egy titkot: maguk a nyelvtanárok is ejtenek hibákat! Persze nem azt szúrják el, hogy doesn't vagy don't, de könnyen lehet, hogy nem ragadnak meg minden lehetőséget a Past Perfect használatára, vagy nem a megfelelő szótagot hangsúlyozzák egy adott szóban.
Szörnyűség? Korántsem! A nyelvtanulásnak ugyanis nem az a célja, hogy hibátlanul beszéljünk egy idegen nyelvet (arról, hogy van-e perfekt nyelvtudás, lásd egy korábbi bejegyzésünket itt), hanem az, hogy képesek legyünk másokat érteni és magunkat megértetni. (És ahogy haladunk előre, egyre árnyaltabban kifejezni magunkat.)
Éppen ezért érdemes megkülönböztetnünk a hibák három fajtáját, melyek mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikációra vonatkoznak:
1. Olyan (nyelvtani) hiba, amely nem akadályozza a megértést. Ha például azt mondjuk: He work in a bank, a mondat nyelvtanilag hibás (hiszen works-szel lenne helyes), de mindenki megérti. Vagy ha Magyarországon élő, külföldi barátunk azt mondja a boltban, hogy Viszont látások! az eladó meg fogja érteni, legfeljebb kuncog majd magában egy kicsit. (De ez még mindig jobb így, mint nem köszönni, és az eladónak semmiképp sem illik a külföldi előtt röhögni).
2. Olyan hiba, amely akadályozza a megértést vagy félreértéshez vezethet. Ha azt szeretnénk közölni, hogy megfáztunk, és azt mondjuk: I'm cold, a beszélgetőpartnerünk azt fogja hinni, hogy fázunk - pedig a mondat nyelvtanilag teljesen a helyén van (egyébként helyesen: I've caught a cold). Vagy visszatérve külföldi haverunkra, képzeljük el, amint arra kér minket, hogy adj enni macskát (ahelyett, hogy adj enni a macskának) - ha így történne, igen furcsán néznénk rá. 
3. Olyan hiba, amely abból fakad, hogy nem a megfelelő regisztert használjuk. Tegyük fel, hogy alkalmunk nyílik külföldi haverunkat bemutatni Orbán Viktornak. A miniszterelnök úr eléggé el lenne hűlve, ha barátunk azt mondaná: állati jó, hogy találkoztunk! Ugyanígy teljesen indokolatlan az ivócimboránknak azt mondani: I'd be very grateful if you were so kind as to buy the next round (Hálás lennék, ha lennél olyan kedves és te vennéd a következő kört). Itt tehát arról van szó, hogy nem a megfelelő stílust, azaz regisztert használjuk: túlságosan hivatalosak vagyunk vagy úgy beszélünk a miniszterelnökkel, mintha a haverunk lenne.
Mindebből látjuk, hogy a helyes nyelvtan nem minden, sőt! Az 1-es típusú hibától csöppet se féljünk - hiszen még mindig jobb nyelvtanilag helytelenül mondani valamit, mintha egy szót sem lehetne kihúzni belőlünk. A 2-es típusú hibától kell a leginkább óvakodnunk - bár az is igaz, hogy egy éles helyzetből vagy a szövegkörnyezetből könnyen kiderülhet, hogy mit akarunk mondani (ha tüsszögünk, prüszkölünk, folyik az orrunk, rekedt a hangunk, még az is lehet, hogy az I'm coldot is megértik). A 3-as pedig olyan típusú hiba, melyet a haverunk biztosan megbocsát, Orbán Viktor (vagy egy külföldi cég HR-ese, akinél állásinterjún veszünk részt) viszont talán nehezebben nézné el nekünk.
