Mai bejegyzésünkben oroszul tanulóknak ajánlunk két igen kedves videót: nosztalgiazására, rácsodálkozásra és/vagy a hallásértés fejlesztésére.
A Micimackó orosz változatának főcímzenéje, angol felirattal:
Ugyanilyen kedves a harmonikán játszó Krokodil Géna dala:
Ha megkérdezem, hogy mi a finish ige múlt ideje, tízből kilenc és fél tanítványom rávágja, hogy /finizsd/. Ezennel el kell oszlatnom egy súlyos félreértést: a finished szó kiejtése
Sőt, a work ige múlt ideje nem /wögd/, hanem wökt, a like-nak nem /lájgd/, hanem /lájkt/.A szabály tehát a következő: ha egy ige zöngétlen mássalhangzóra végződik, a múlt időt t-nek kell ejteni (kivéve, ha t-re végződik az ige, hiszen a múlt idő ebben az esetben -id), ha zöngés mássalhangzóra, akkor pedig d-nek (kivéve, ha d-re, hiszen a végződés ebben az esetben -id):
| -t | -d | -id |
| looked /lukt/ | earned /őnd/ | acted /ektid/ |
| danced /danszt/ | loved /lávd/ | decided /diszájdid/ |
| washed /vast/ | blogged /blogd/ | wanted /vántid/ |
| hopped /hopt/ | sobbed /sobd/ | started /sztártid/ |
| laughed /láft/ | lived /livd/ |
(Elnézést a kezdetleges fonetikai átírásért, a lényeg úgyis a múlt idő kiejtése)
Nyelvtanulóként felesleges mélyenszántó nyelvészeti magyarázatokba merülni, ám ha valaminek tudjuk az okát, könnyebb megjegyezni. És ráadásul egészen érdekes dolog áll ennek a jelenségnek a hátterében! A magyarban ugyanis a zöngésség szerinti hasonulás hátraható, vagyis a hátrébb álló hang hasonítja magához az előtte állót. Ezért lesz például a máztól szó kiejtése /másztól/ (a t hat a z hangra, vagyis zöngétleníti), és, mi magyarok, éppen ezért akarjuk úgy kiejteni a finished szót, hogy finizsd, hiszen a d hang hat az s hangra, vagyis zöngésíti. Az angolban viszont a zöngésség szerinti hasonulás előreható, azaz az előrébb álló hang hasonítja magához a mögötte állót, így lesz a finishedből finist (hiszen az s hang zöngétleníti a d hangot).
Talán kekeckedésnek tűnik mindez, de gondoljunk bele: ha például a worked szót wögdnek és nem wöktnek ejtjük, a hangok felét rosszul mondtuk! Kicsit olyan, mintha a község szót közzégnek ejtenénk.
Ez így elsőre rendkívül szörnyen hangzik - ennyi mindent kell tudni ahhoz, hogy jól beszéljünk angolul? Természetesen nem: még ha rosszul ejtjük is a múlt időt, akkor is beszélhetünk jól, legfeljebb nem tökéletesen. És a szövegkörnyezetből pedig sok minden kiderül, tehát ez a "hiba" valószínűleg nem okoz fennakadást a megértésben.
Ahogy a világ változik, úgy alakul át a nyelv is: az új találmányok és jelenségek megnevezéséhez új szavak kellenek, más kifejezések pedig egyszer csak elavulnak. Egy-egy nyelv szókincse tehát folyamatosan változik. (Ezért sem érdemes elavult szótárt, még felújított kiadást sem használni.)
Az egynyelvű szótárak igyekeznek követni ezeket a változásokat. Az Oxford szótár egykötetes verziójának a napokban jelent meg (1998 óta) a harmadik kiadása. 2000 új szót tartalmaz. Az eddig inkább csak lexikonokban, de most már a szótárban is felbukkanó új szavakból pedig jól látszik, merre tart a világ. Itt néhány példa következik (a linkek nagyrészt wikipédiás szócikkekre mutatnak), de a videón még többet hallhatunk.
A Get that job vitathatatlanul az egyik leghasznosabb oldal, amit álláskeresőknek kitaláltak. Segítségével lépésről-lépésre (álláskeresés, önéletrajz, motivációs levél és állásinterjú) tanulhatjuk meg az álláskereséssel kapcsolatos szavakat és kifejezéseket, és az oldal hasznos tippeket is ad a CV és a motivációs levél megírásához illetve a sikeres interjúhoz. 
Természetesen nem csak azok használhatják, akik külföldön szeretnének munkát, hiszen a Magyarországon betölthető állásokat sokszor angolul hirdetik, ilyenkor, természetesen, az önéletrajzot és a motivációs levelet is angolul kell megírni.
A LingQ segítségével önállóan gyakorolhatjuk hallásértésünket angolul, spanyolul, japánul, németül, oroszul, svédül, portugálul, franciául, kínaiul és olaszul. A rövid, 5-10 perces podcastokon (letölthető mp3 fájlokon) anyanyelvű beszélők vitatnak meg egy-egy témát. A hanganyagokról rövid leírást olvashatunk, ami segít kiválasztani a nekünk megfelelő nyelvi szintet (az abszolút kezdőtől a haladóig) vagy a minket érdeklő témát.
Csak néhány példa: Steve és Mark az erdőtüzeket vitatják meg, Oxána és Szása orosz reggeli készítése közben tradicionális orosz receptekről beszélnek, Csen Jan pedig elmeséli, hogyan élte át a szecsuáni földrengést.
Ha regisztrálunk az oldalon, a podcastok szövegét is elolvashatjuk, és egy "online szótárfüzetet" kapunk, aminek a segítségével az új szavakat is gyakorolhatjuk. Ha pedig fizetünk, mindenféle további földi jót ígér a LingQ: a weboldalon keresztül beszélgethetünk más nyelvtanulókkal vagy kapcsolatba léphetünk egy online tanárral, aki tanácsokat ad és kijavítja a fogalmazásainkat.
- Mondd meg a barátodnak, hogy csirkepaprikást csináltam nokedlivel, de tegnapról maradt még sárgaborsó-főzelék bélszínrólóval, ha szereti - mondta anyám, amikor egy angol barátom járt nálunk látogatóban. Magyarázat helyett inkább felemeltem a fedőt, és megmutattam a barátomnak, mik közül választhat. Ez azért van, mert nyelvtanár létemre nem tudok rendesen angolul? Aligha. Csakhogy anyám rátalált a nyelvtanárok rémálmára, az elmagyarázhatatlan dolgok legelmagyarázhatatlanabbikára: az ételnevekre.
A „csirkepaprikás”, a „nokedli” és a „bélszínróló” Magyarországon gyakran használt szavak: köznevek, amikkel mindennap találkozunk, olyanok, mint a „váza”, az „asztalterítő” vagy „vizsga”. Az, aki nem beszél idegen nyelveket, és nem élt huzamosabb ideig külföldön, sokszor nem hiszi el, hogy éppen ezeket, a legköznapibb ételneveket a legnehezebb elmagyarázni, lefordítani pedig végképp lehetetlen. A sárgaborsó-főzelék megértése egy külföldi számára leküzdhetetlen problémát jelent, a bélszínrólót pedig talán már Kolozsváron és Újvidéken sem értik. Miért van ez így?
Vannak ételnevek, amik magukért beszélnek, átláthatók. A sajtos szendvics és a hagymaleves pirított zsemlekockával minden magyarul beszélő számára viszonylag magától értetődő: a sajtos szendvics nyilván kenyeret és sajtot tartalmaz, a hagymaleves pedig hagymából készült leves. De egyes átláthatatlan elnevezések (nokedli, lecsó, fasírt, slambuc) még csak nem is utalnak arra, mit rejtenek. A „lecsó” annak a magyarul tudó külföldinek, aki sosem evett, lehetne gyümölcs vagy ital is, a slambuc pedig még sok magyar számára is rejtélyesen hangzik.
A rossz hír az, hogy nem csak a magyar ételeket lehetetlen sokszor elmagyarázni idegen nyelven, a külföldi étlapok is jelentős fejtörést okoznak. Az ételnevek java része idegen nyelveken sem átlátható. Hiába várjuk, hogy a római, sevillai vagy moszkvai étlapon „burgonyagombóc”, „rizs tengeri állatokkal” vagy „káposztaleves” szerepeljen, gnocchit, paellát és scsít fogunk találni helyette. Minden nép másként főz, és éppen a legjellemzőbb ételekre használnak saját elnevezést, amit külön meg kellene tanulnunk. De sokszor még így is lefordíthatatlanok. A sushi jobb híján magyarul is sushi, nem pedig halas rizsgombóc. De a név nem mindig honosodik meg; a szótárak ilyenkor félmegoldásokat találnak, például „sour cream”-nek nevezik a tejfölt; de hát az, hogy savanyú krém tejszín, még nem biztos, hogy sokat mond egy külföldinek. Meg nem lehet, hogy a kefírt is nevezhetnénk így? Mindkettő savanyú krém tejtermék.
Végül „hamis barátok” is aknamezőre vezetik a nyelvtanulót: a tortilla Spanyolországban krumplis, sült tojáslepény, Dél-Amerikában palacsintaszerű tészta; a mi puddingunk mindig édes és krémszerű, az angoloké, ha black pudding, akkor hurka; és az olasz maccheroni ugyan tészta, de nem makaróni, mert azt máshogyan hívják.
Mi a tanulság? Ha magyar ételek nevét kell idegen nyelvre fordítanunk, törődjünk bele, hogy sokszor nincs tökéletes megfelelő. Külföldön pedig ne szégyelljük, ha nem értjük az étlapot, hiába van akár akármilyen nyelvvizsgánk. Kérjünk inkább valamit, ami jól hangzik, vagy mutogassunk, az is a nyelvtudás része.
Senkinek nincs születésekor a homlokára tetoválva, hogy nyelvtanár lesz, tehát egyszer akár belőled is lehet. De akkor meg kellene tanulnod, mondjuk, a magyar-angol nagyszótár minden szavát. Hiszen az angoltanárok minden angol szót ismernek, mindegy, hogy Shakespeare vagy 50 Cent használja. És ott a nyelvtan: aki tanár, annak bizonyára tévedhetetlenül tudnia kell minden rendhagyó ige ragozását. Egy igazi angoltanárt csak az választ el egy vérbeli angoltól, hogy a Kossuth moziba jár, nem pedig a Prince Charles-ba. Ha akarna, elég lenne Angliába költöznie, és máris angolnak néznék. Vagy nem?
Hát nem. Ha valaki megkérdezné, bevallanám, hogy a nagyszótár szavainak a felét sem ismerem, hiába vagyok tanár. Sőt, az angol nyelv mintegy negyedmillió szavából jó, ha azt a néhány ezret tudom, amit egy anyanyelvi beszélő is rendszeresen használ. Minden liverpooli vasutas észreveszi bennem a külföldit, és néha nyelvtani hibákat is vétek. Ez hogyan lehetséges?
Úgy, hogy azt sem tudom, hogyan kell disznót vágni vagy gerincsérvet műteni. A nyelvtudás hasonló: csak azokról a dolgokról tudok beszélni, amikkel az életben vagy tanórán kapcsolatba kerültem. De ha le akarok fordítani egy újságcikket, amiben az áll, hogy a hőerőmű füstgázmosóját megrongálta egy vihar, és kohósalak került a halastóba, utána kell néznem a speciális szaknyelvi szavaknak, amiket sosem használtam.
Felejtsük el egy pillanatra azokat, akiknek angol az anyanyelvük, vagy évtizedeket töltöttek nyelvterületen. Rajtuk kívül minden nyelvtanár ugyanúgy tanult angolul, mint te. De mi sem lettünk angollá. A tanárod tehát talán nem tudja, hogy van angolul a galambdúc, a kurkuma vagy a rádiógomb. (Tényleg, az egyáltalán micsoda?) De ha kell, megtanulja.
Mert az angol megtanulható ugyan, de angollá válni és (majdnem) minden szót ismerni nem lehet. Németté válni sem lehet, sőt magyarrá válni sem. Magyarul beszélő külföldi legyen a talpán az, aki nem ront el olyan mondatokat, mint "az orvos szerint a bokám nem rándult ki", és "tegnap az eső miatt az osztály nem kirándult". Azért használom ezt a szórendet, mert megtanultam egy szabály alszabályát? Nem, hanem mert magyar az anyanyelvem. Lehet sikeres angoltanár, aki nem ismer minden szót, ráadásul néha a nyelvtannak is utánanéz? Hogyne!
A jó nyelvtanár olyan, mint az idegenvezető, aki mindent tud arról a vidékről, ahol turistákat kalauzol (mondjuk a Balatonról), de nem feltétlenül ismer más tájakat, ahol viszont nem kalauzol turistákat (például a Börzsönyben). A nyelvtanárod tehát, ha jó, mindent tud, amire neked szükséged lehet, de most szólunk, hogy nem ért minden szót minden regényben, olykor visszakérdez a pályaudvaron, és az óráidra szótárral, nyelvtankönnyvel készül. Csak ezt te nem veszed észre. Ez a mi titkunk.
A 20Q.net oldala azt ígéri, hogy számítógépes programjuk 20 kérdésből kitalálja, mire gondolsz. És láss csodát, tényleg! Jómagam a cukkinire gondoltam, és dörzsöltem a tenyerem, hogy milyen ravasz vagyok, hiszen egy nem is túl köznapi zöldséggel indítottam. És nem kitalálta a számítógép 13 kérdést követően?
A 20Q.net-tel játszadozni nem csak szórakoztató, hanem - a nyelvgyakorlás szepontjából - természetesen hasznos is: fejleszti a szókincset (mint minden, amit idegen nyelven olvasunk), és segítségével játszva begyakorolhatjuk, például, az angol kérdő szórendet.
És nem csak a klasszikus kategóriákban (mint földrajzi nevek, személyek vagy filmek) játszhatunk: gondolhatunk csak a Simpson-család vagy a Harry Potter hőseire is. Nem is csak angolul, hanem franciául, lengyelül, spanyolul, hollandul, csehül, portugálul, törökül, olaszul, görögül, norvégul, németül, dánul, svédül, japánul, kínaiul és finnül is!
Angolul tudni egyszerűen muszáj, ezt mindenki tudja. És az sem árt, ha az angolon kívül beszélünk egy másik, akár kis nyelvet is. Ebből a bejegyésből pedig kiderül, hogy nyelveket beszélni és/vagy tanulni nem csak azért jó, mert idegennyelvtudással:
hanem azért is, mert az idegen nyelvek használata fejleszti az agyat, vagyis úgy hat rá, mint izmaink fejlődésére a rendszeres testedzés. Neurológusok és pedagógusok kutatásai egyre megingathatatlanabb bizonyítékokkal szolgálnak arra, hogy a nyelvtanulás és -használat:
1. FEJLESZTI A MEMÓRIÁT. Az idegen nyelvet használók agya hosszabb ideig képes tárolni az információt. Vagyis ha éppen megkérdezted anyósodtól, hogy mikor van a születésnapja, akkor is könnyen megjegyzed a dátumot, ha közben már azon gondolkodsz, hogy kit és hogyan értesíts az esti sörözés helyszínéről.
2. ALKALMAZKODÓKÉPESSÉ TESZI AZ AGYAT. A nyelvtanulás folyamán újabb és újabb idegpályák nyílnak meg, amiket az agy más szituációkban is bevethet. Ennek eredményeképpen például sokkal gyorsabban eldönthetjük, hogy egy számítógépes játékban karakterünk megküzdjön-e a közeledő zombival, vagy inkább iszkoljon, mert még nem sikerült megszerezni a zombi legyőzéséhez szükséges, 120 aranytallért érő kétélű szablyát.
3. FEJLESZTI A PROBLÉMAMEGOLDÓ KÉPESSÉGET. Az idegennyelv-használat folyamán fokozottan arra kényszerülünk, hogy megkülönböztessük a hasznos információt a szükségtelen részletektől, ezáltal növekszik a koncentráló képességünk, és egyszerre akár több feladatra is tudunk figyelni. Vagyis képesek leszünk emaileket olvasni, és közben szobatársunk hétvégi beszámolója során a megfelelő helyeken hümmögni, nahátozni és ténylegezni, valamint az aznapi bevásárlólistát fejben összeállítani.
4. FEJLESZTI AZ ANYANYELVI KOMMUNIKÁCIÓS KÉPESSÉGET is. Az idegennyelv-használók jobban tudnak a "sorok közt" olvasni, mások kommunikációs szükségleteire odafigyelni és saját mondandójukat is hatékonyabban közlik. Ideális esetben hamarabb megértetjük a főnökünkkel, hogy miért van szükségünk szabadságra.
5. KÉSLELTETI AZ AGY ÖREGEDÉSÉT. Egyre bizonyosabb, hogy az öregkori szenilitás kezdete jópár évvel kitolható, ha aktívan használunk idegen nyelveket.
Nyelvet tanulni tehát - bármennyit, bármelyiket, bármelyik korban - már csak ezért is érdemes.
Gyakran még középhaladó szinten levő nyelvtanulók is habozva felelnek arra a kérdésre, hogy Do you speak English? Esetleg némi önmarcangolás után kimondják, hogy yes, de hozzáteszik, hogy a little. Vagy elkezdenek kertelni, hogy igen, de nyáron nem volt angolóra, ezért sokat felejtettek, és egyébként sem tudnak olyan jól.
Csakhogy a külföldit nem érdekli, hogy a Headway Elementary ötödik, vagy a Headway Advanced legutolsó leckéjénél tartunk-e. Senki sem várja el, hogy shakespeare-i metaforákat segítségül hívva igazítsuk útba a külföldit, vagy a New York Times újságírói stílusában vitassunk meg közéleti kérdéseket. A kérdést feltevő külföldi arra kíváncsi, hogy tudunk-e neki segíteni. „Kezdő”, „újrakezdő” és „középhaladó” szint csak a nyelvtanulás ingoványában van. Néhány hét angoltanulás után bárki képes arra, hogy bemutatkozzon, a családjáról meséljen (ha van rá igény), vagy egy külföldit útbaigazítson. Kár lenne csak azért cserben hagyni szegényt, mert nem tudjuk Erzsébet királynő elegenciájával elmagyarázni, hogy amikor az illető a carrarai márványból készült rétisas-szobor előtt elhaladt, forduljon jobbra, és a vörös téglás uszodát majd a bolgárkertészet mellett találja. A kétségbeesett külföldi valószínűleg azért is hálás lenne, ha annyit mondanánk: big bird, right.
Minél hosszabb ideje tanuljuk a nyelvet, annál több funkcióját tudjuk használni. És nem az a lényeg, hogy nyelvtanilag „helyesen” és „választékosan” beszélünk-e, azaz hibátlanul használjuk-e a Present Perfectet, vagy hogy a söpörni helyett azt mondjuk: takarítani. Egyedül az számít, hogy egy problémát meg tudunk-e oldani, és hogy közlendőnk - érthető módon - eljutott-e beszélgetőpartnerünkhöz. Így tanulunk meg idővel mindent, amire szükségünk lehet, az időjárásról való csevegéstől kezdve a vicces feliratú poló megrendelésén át egészen egy motivációs levél vagy egy esszé megírásáig.
De még akkor is, ha már betéve tudjuk az összes rendhagyó igét, tűpontosan használjuk a Reported Speech-et, és 100%-ot értünk el az elképzelhető legmagasabb szintű nyelvvizsgán (ez legfeljebb a véletlen műve lehet), nos, még akkor sem sajátítottuk el „tökéletesen” az adott idegen nyelvet. Ha nem a célnyelv országában élünk, esélyünk sincs a „perfekt” nyelvtudásra. Sosem leszünk képesek olyan árnyaltan kifejezni magunkat, vagy olyan vicceseket mondani, mint az anyanyelvünkön.
A jó hír az, hogy nem is kell. Viszont elérni azt a szintet, hogy egy adag sült krumplit kérjünk a büfében, hogy emailezzünk egy külföldi barátunkkal, vagy hogy tízezer egysorú axiális mélyhornyú golyóscsapágyat rendeljünk levélben, sokkal könnyebb, mint megtanulni a differenciálszámítást, a szerves kémiát vagy a verselemzést. Mert idegen nyelvet szerencsére csak tanulni kell, megtanulni nem. Ehhez pedig nem kell semmiféle misztikus, átlagon felüli nyelvérzék.
