A nyelvtanulás babonái

Mára a kávérajongóknak egy kis olvasnivaló: a Doghouse Diaries posztja arról, hogy mit mond el rólad a kedvenc kávéfajtád...  

A szórenddel kapcsolatban megbeszéltük, hogy (szinte) mindig a tárgy követi az állítmányt és az állítmány az alanyt. Kitárgyaltuk a kérdés és a tagadás szórendjét is. Mondhatnánk azt is, hogy idáig térdig érdő vízben lubickoltunk - a neheze, a mélyvíz most jön, a határozók (adverbs) formájában. Megnyugatatásul: bár a határozók tényleg bonyolult kérdéseket vetnek fel a szórenddel kapcsolatban, de egyrészt pont velük kapcsolatban kezd el viszonylag hamar működni a nyelvi intuíciónk (pl. I go swimming on Fridays always. I sometimes go swimming on Fridays. Érzed, hogy az első mondat nem hangzik túl jól, s hogy a második teljesen rendben van? Meg tudod magyarázni? Hát ez a nyelvi intuíció!). Másrészt ritkán vezet ordenáré nagy félreértéshez, ha elrontjuk a határozók helyét a mondatban. Így alább ajánlunk egy minimalista megközelítést és a jelentésárnyalatok kedvelőinek egy pontosabb leírást.  

Mielőtt továbbmennénk, érdemes tisztázni, hogy mi számít határozónak: minden, ami az igére vonatkozik (de nem tárgy, és nem is részeshatározó, mert az az angolban más tészta, és erről majd később). Tehát határozó az, hogy szélsebesen szoláriumozik, reggel kukorékol, hetente háromszor etet kacsákat a Feneketlen-tónál, valószínűleg esküvőjük lesz, de az NEM, hogy a házmester néni macskája, a csinos díjbirkózó, stb., mert itt egy-egy főnévre vonatkoznak a szavak.

Minimalista megközelítés

A határozók 3 helyen állhatnak

• mondat elején
• mondat végén
• mondat közepén, az igei szerkezetben (az első segédige elméleti helye után, de erről volt már szó korábban: ezeket az igei szerkezetbe bemászó izéket neveztük módosítószavaknak, a ebben a bejegyzésben)

Ha nem akarunk 1983-as nyelvvizsgatesztek hibátlan megoldásával villogni, elég annyit megjegyezni, hogy mi az, ami a mondat közepén szeret lenni (azaz nem biztos, hogy máshol nem állhat)

• a focusing adverbek (pl. also, just, even, only, mainly, mostly)
• és frequency adverbek (sometimes, never, always, stb.): Hortenzia is sometimes so lonely that she even talks to her hamsters.
• adverbs of completeness (almost, nearly, quite, rather, partly, hardly, sort of): The cows have almost eaten the cat! Harry is quite angry with his uncle. A magyar nyelvérzékünk néha azt mondja, hogy a határozószó nem az igére vonatkozik, de ezek az adverbek akkor is szeretnek a mondat közepén állni pl. I'd rather have whiskey, not lemonade.

Minden mást rakhatunk a mondat elejére vagy végére, és az is biztos, hogy ha egy határozó sok szóból áll, nem rakhatjuk a mondat közepébe: Grandma goes dancing three times a week - itt hiába van szó frequency adverbről, csak a mondat végére mehet.

Ezzel a módszerrel oltári nagyot nem tévedhetünk. Viszont van egy egyszerű trükk, amiből sokat profitálhatunk, ha mégoly minimalisták vagyunk is: ha egy határozó fontos, azaz hangsúlyos, akkor a mondat végére tegyük. A kettő közti különbség kb. efféle:

Ennél maximalistább megközelítés

Ha átugortad a minimalista megközelítést, most olvasd el, mert fontos információkat írtam le ott. Szóval: az, hogy egy határozó hol szeret állni a mondatban, az attól függ, hogy milyen típusba tartozik. Lássuk: 

1 adverbs of indefinite (határozatlan) frequency: sometimes, always, occasionally, seldom, never, stb. Ők a mondat közepén szeretnek állni, ahogy ezt fentebb már említettük, DE a usually, a normally, az often, a frequently, a sometimes és az occasionally állhat a mondat elején és végén is. De csak ezek.

2 focusing adverbs: pl. also, just, even, only, mainly, mostly. Ők a mondat közepén szeretnek lenni, de az előtt a szó előtt is állhatnak, amit módosítanak: 

3 adverbs of certainty: megmondják, hogy mennyire vagyunk biztosak valamiben, pl. certainly, definitely, clearly, probably. Ők is a mondat közepén szeretnek állni, kivéve a perhaps és a maybe, mert ők általában a mondat elején vannak:

4 adverbs of completeness: l. minimalista megközelítés

5 adverbs of manner: ezek (többek között) a -ly végű szavak és megmondják, hogyan történik a cselekvés. Ők főleg a mondat végén állnak:

A -ly végű adverbek pedig állhatnak a mondat közepén is, ha nem hangsúlyosak (l. az "egyszerű trükk" című tanácsot a minimalista megközelítésnél):

6 adverbs of place: megmondják, hol (vagy hova, honnan) történik a cselekvés: pl. in Moscow, upstairs, out of the window. Ők a mondat végén szeretnek állni, de ha nem a cselekvés helye a legfontosabb információ, kerülhetnek a mondat elejére. Egészen sajátos a szórend viszont a here/there comes/goes-típusú mondatokban is: Here comes my grandma. There goes my train. 

7 adverbs of time and definite (határozott) frequency: megmondják, hogy egy cselekvés mikor vagy milyen sűrűn történik: tomorrow, last week, before, eventually, weekly, already, stb, és ők is leginkább a mondat végén szeretnek állni, illetve az elején, ha nem hangsúlyosan fontosak: 

Viszont a finally, eventually, already, soon és last állhatnak a mondat közepén is, míg a still és a just (ebben a jelentésben) CSAK középen: 

8 emphasising adverbs: ők azok, amik általában az előtt a szó előtt állnak, amire vonatkoznak, pl. very, extremely, terribly, just, right:

Végezetül még két tudnivaló. A vonzatok olyan szorosan követik az igét, amennyire csak lehet. Az igének vannak vonzatai, úgy is mondhatnánk, hogy a vonzat kötelező bővítmény, azaz magától értetődő, hogy hozzátartozik az igéhez. Pl. a give (ad) szó esetében biztos, hogy valaki ad valakinek valamit, e két utóbbi mondatrész tehát vonzat, vagy a last (tart) szó esetében, hogy valami valameddig tart, míg pl. a 3 órán át kornyikált esetében a 3 órán át csak hab a tortán, nem kötelező. Tehát:

És az utolsó: ha sok-sok határozó (de nem vonzat) van a mondatban, a sorrend a következő: adverb of manner, place és time:

"Mindennapi betevő" című sorozatunkban olyan oldalakat ajánlottunk, melyek segítségével akár minden nap egy kicsit gyakorolhatunk az adott idegen nyelven. Ezek az oldalak általában rendkívül szórakoztatóak, naponta frissülnek vagy frissíthetőek, és kinek ne lenne naponta 5, 10 vagy 15 perce arra, hogy például

- angolul is átfussa a nyelvtanulók számára átírt híreket

- minden nap megtanuljon egy szót vagy elolvasson egy jópofa aforizmát hollandul

- minden nap megtanuljon valami vicces tényt (például azt, hogy az elefántok felismerik magukat a tükörben) vagy érdekes adatot

- elgondolkodjon a virtuális országát érintő politikai vagy társadalmi kérdésen

A Nietzsche Family Circus segítségével pedig minden nap egy Nietzsche-idézettel és egy hozzárendelt, családi témájú karikatúrával gazdagodhatunk. Bár vannak kétségeim afelől, hogy az idézeteket és a képeket emberi értelem párosítja-e össze, az összefüggéseken elgondolkodni így is kellemesen szórakoztató agytorna. Ez az egyik kedvencem: He who would learn to fly one day must first learn to stand and walk and run and climb and dance; one cannot fly into flying.

Photo credit: Circus created with Bazaart by Akira Hashiguchi

Ma üdítő olvasnivalót ajánluk: a Daliy News Dig oldalán jelent meg egy válogatás abból, amit gyerekek válaszoltak párkapcsolattal kapcsolatos kérdésekre.

Ízelítőül:

What is the right age to get married? Twenty-three is the best age because you know the person FOREVER by then. - Camille, age 10

How can a stranger tell if two people are married? You might have to guess, based on whether they seem to be yelling at the same kids. - Derrick, age 8

What do people do on a first date? On the first date, they just tell each other lies and that Usually gets them interested enough to go for a second date. - Martin, age 10

How would you make a marriage work? Tell your wife that she looks pretty, even if she looks like a truck. - Ricky, age 10

Egyszerűen annyi jópofa videó gyülemlett fel (és bőven maradt júniusra is!), hogy képtelen voltam tovább várni az e havi bejegyzéssel. Pedig szerintem a május eleve kényeztető hónap, videók nélkül is: kezd nagyon jó lenni az idő, klassz a levegő illata, főleg eső után, végre ki lehet ülni a teraszokra sörözni vagy kávézni... ugye? 

Az ehavi kényeztető videók témája a zene és a filozófia, de semmi nagyon komoly! Kezdésnek pl. rögtön egy olyan darab, amivel kapcsolatban kicsit magyarázkodnom kell, hogy kerülhet egy idegennyelvtanulós blogba... Szóval a kandikamera és egy klasszikus zenét játszó zenekar ötvözéséről van szó. Mit szól vajon a gyanútlan IKEA-vásárló, amikor a zuhanyfüggöny mögül hirtelen előront három, a Psycho taktusait játszó zenész? Ja, és hát... angolul vannak a fejezetcímek! 

Zsuzsa hívta fel a figyelmünket az alábbi számra, melynek egészen jól érthető szövege van, a must have használatára is tanít és ráadásul jó zene is: 

A következő videó pedig két humorista, Rhett és Link alkotása, egy erősen a nyolcvanas évekre hajazó klip (már ettől nagyon vicces) - szintén tök jól érthető és alkalmas egy nyelvtani jelenség, a present perfect használatának elmélyítésére. Sokunk számára ismerős élettapasztalatokról kérdeznek ugyanis, például: Has somebody ever waved to the person behind you / But you waved back anyway? A végén kevésbé ismerős élettapasztalatok következnek...

Utoljára hagytuk a "legkomolyabbat": Slavoj Žižek beszél az ágyából a filozófia lényegéről másfél percben - nagyon egyszerű, megvilágító erejű gondolatok hangzanak el angolul: a kihívást az akcentusa jelenti! 

Lingwing még mindig szabadságon, de biztos nem árt néhány korábbi fontos téma felelevenítése, például a hamis barátoké: 

Imádom, amikor a tanítványaim az általuk ismert idegen eredetű, a magyar nyelvben is használatos szavakat "angolosítják". Amikor például rájönnek, hogy a biológia szó esetében hasznos lehet a "dzsésítés", és azt mondják: bijólódzsí - ami már majdnem a helyes, így tehát idegen fülek számára is abszolút érthető megoldás a bájolödzsihez képest. Ez azt jelenti, hogy a nyelvtanuló kommunikációs stratégiákat használ, és az nagyon jó, hiszen ez az egyik legfontosabb eszköz - a biztos és a kevésbé biztos tudás mellett - amit használhatunk az idegen nyelven való kommunikálás során. 

Sajnos azonban az angolosítás során olykor csapdába kerülhetünk: az úgynevezett false friendek, azaz hamis barátok félrevezethetnek bennünket. Kezdjük ott, hogy amikor a szótárfüzetbe egymás mellé irkáljuk a szavakat, háromféle szópár lehetséges:

1. A rendőr - policeman típusú párok. Itt az angol és a magyar nyelvű szó alakja úgy különbözik egymástól, mint a rakott krumpli a rotringceruzától. A két szónak etimológiailag, azaz eredetüket tekintve sincs semmi közük egymáshoz. A szótárfüzetbe írt legtöbb szópár ilyen.

2. Az információ - information típusú párok. Ezeket a párokat kinevezhetjük a kedvenceinkké, hiszen a szavak alakja hasonló, és az angolosítás (infoméjsön) is működik, hiszen a két szó jelentése megegyezik.

3. A farmer - jeans típusú párok: itt okozhatnak galibát a hamis barátok - őket tehát a pokolba kell kívánnunk! Ugyanis a nyelvérzékünk azt mondaná, hogy nahát, itt van ez a nadrágot jelölő szó, a farmer, elég, ha egy kicsit angolosan ejtjük, és máris megvan az angol megfelelője. Csakhogy a fámör egyáltalán nem jelent nadrágot, hanem csak és kizárólag azt a személyt, aki tyúkokat tenyészt vagy cukorrépát termeszt vagy marhákat kerget lóháton. A magyar farmer(nadrág) angol megfelelője a jeans szó. Az történik tehát, hogy angolul és magyarul a két szó alakja hasonlít (véletlenül, vagy mert ugyanaz a szó az eredetük), viszont a jelentésük szinte teljesen eltér egymástól. Érdemes áttekinteni és megtanulni ezeket a hamis barátokat (nincs belőlük olyan nagyon sok), hogy aztán rizikó nélkül angolosíthassunk!

Itt két másik ilyen szópárt, s cikksorozatunkban továbbiakat fogunk áttekinteni:

Aktuális: nyelvérzékünk azt diktálja, hogy ej, ez a szó aztán csak latin eredetű lehet, vagyis az angolban is ugyanígy kell, hogy legyen, mondjuk azt tehát, hogy ekcsuöl vagy írjuk azt, hogy actual. VIGYÁZAT! WARNING! Az angol actual szó ugyanis egyáltalán nem jelenti azt, hogy aktuális, vagyis 'friss, időszerű, jelenlegi'. A magyar aktuális szó jelentésbeli megfelelője a topical vagy current. Az actual pedig azt jelenti: 'valódi, valóságos'.

Gimnázium: ezt a szót lazán lefordítanánk dzsimnéziümre, azaz gymnasiumra, azonban (VIGYÁZAT! WARNING!) az angol gymnasium szó 'tornatermet' jelent! A magyar gimnázium szó megfelelője angolul high school, esetleg grammar school.

Hamis barátok 2. rész

Hamis barátok 3. rész

Hamis barátok 4. rész

Hamis barátok 5. rész

Hamis barátok 6. rész

Photo from Subtill

(Mivel a Lingwing egy kicsit szabadságon van, felelevenítünk egy korábbi bejegyzést):

Minden nyelvtanuló arról panaszkodik, hogy túl sok hibát ejt beszéd közben. Elárulok egy titkot: maguk a nyelvtanárok is ejtenek hibákat! Persze nem azt szúrják el, hogy doesn't vagy don't, de könnyen lehet, hogy nem ragadnak meg minden lehetőséget a Past Perfect használatára, vagy nem a megfelelő szótagot hangsúlyozzák egy adott szóban. 

Szörnyűség? Korántsem! A nyelvtanulásnak ugyanis nem az a célja, hogy hibátlanul beszéljünk egy idegen nyelvet (arról, hogy van-e perfekt nyelvtudás, lásd egy korábbi bejegyzésünket itt), hanem az, hogy képesek legyünk másokat érteni és magunkat megértetni. (És ahogy haladunk előre, egyre árnyaltabban kifejezni magunkat.)

Éppen ezért érdemes megkülönböztetnünk a hibák három fajtáját, melyek mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikációra vonatkoznak:

1. Olyan (nyelvtani) hiba, amely nem akadályozza a megértést. Ha például azt mondjuk: He work in a bank, a mondat nyelvtanilag hibás (hiszen works-szel lenne helyes), de mindenki megérti. Vagy ha Magyarországon élő, külföldi barátunk azt mondja a boltban, hogy Viszont látások! az eladó meg fogja érteni, legfeljebb kuncog majd magában egy kicsit. (De ez még mindig jobb így, mint nem köszönni, és az eladónak semmiképp sem illik a külföldi előtt röhögni). 

2. Olyan hiba, amely akadályozza a megértést vagy félreértéshez vezethet. Ha azt szeretnénk közölni, hogy megfáztunk, és azt mondjuk: I'm cold, a beszélgetőpartnerünk azt fogja hinni, hogy fázunk - pedig a mondat nyelvtanilag teljesen a helyén van (egyébként helyesen: I've caught a cold). Vagy visszatérve külföldi haverunkra, képzeljük el, amint arra kér minket, hogy adj enni macskát (ahelyett, hogy adj enni a macskának) - ha így történne, igen furcsán néznénk rá.

3. Olyan hiba, amely abból fakad, hogy nem a megfelelő regisztert használjuk. Tegyük fel, hogy alkalmunk nyílik külföldi haverunkat bemutatni Orbán Viktornak. A miniszterelnök úr eléggé el lenne hűlve, ha barátunk azt mondaná: állati jó, hogy találkoztunk! Ugyanígy teljesen indokolatlan az ivócimboránknak azt mondani: I'd be very grateful if you were so kind as to buy the next round (Hálás lennék, ha lennél olyan kedves és te vennéd a következő kört). Itt tehát arról van szó, hogy nem a megfelelő stílust, azaz regisztert használjuk: túlságosan hivatalosak vagyunk vagy úgy beszélünk a miniszterelnökkel, mintha a haverunk lenne.

Mindebből látjuk, hogy a helyes nyelvtan nem minden, sőt! Az 1-es típusú hibától csöppet se féljünk - hiszen még mindig jobb nyelvtanilag helytelenül mondani valamit, mintha egy szót sem lehetne kihúzni belőlünk. A 2-es típusú hibától kell a leginkább óvakodnunk - bár az is igaz, hogy egy éles helyzetből vagy a szövegkörnyezetből könnyen kiderülhet, hogy mit akarunk mondani (ha tüsszögünk, prüszkölünk, folyik az orrunk, rekedt a hangunk, még az is lehet, hogy az I'm coldot is megértik). A 3-as pedig olyan típusú hiba, melyet a haverunk biztosan megbocsát, Orbán Viktor (vagy egy külföldi cég HR-ese, akinél állásinterjún veszünk részt) viszont talán nehezebben nézné el nekünk. 

Mára egy rövid, izgalmas olvasnivaló: a First Direct Bank megbízásából végzett kutatás eredménye:

A témáról szóló első bejegyzésünkben megtárgyaltuk azt az alapvető igazságot, hogy 1. az angol szórend kötött, hogy 2. az alapsorrend: Alany + Ige + Tárgy, és hogy 3. az igei rész milyen részekből állhat a segédigéktől kezdve az igék közé furakodó módosítószókig. Mára igértünk tagadást és a kérdést.

A tagadás - ha csak nem most ismerkedünk életünk első két angol igeidejével - valójában pofonegyszerű. Emlékezzünk rá, hogy bizonyos módosítószavak a két segédige közé furakodhatnak be. A not tagadószó tulajdonképpen egy efféle módosítószó, csak épp szeret rátapadni az első segédigére (l. a táblázat alatt). Ha ennyit megjegyzünk, nem okozhat gondot bonyolultabb mondatokban sem.

Az utolsó mondatnál van még egy kis megbeszélnivalónk: a mondat Past Simple-ben van, ami - a Present Simple-hez hasonlóan - kijelentő módban nem tartalmaz semmilyen segédigét. Viszont az angolban a tagadó és a kérdező mondatok egyszerűen nem tudnak meglenni segédige nélkül, hiszen így a not-nak nem lenne mihez tapadnia szerelmesen. Ezért van az, hogy a Present Simple és a Past Simple esetében a tagadó és a kérdő mondatokban a semmiből előjön egy segédige: a do(n't) vagy a does(n't) és a did(n't). (Melyek ráadásul elveszik az adott igeidő tulajdonságait a főigétől, pl. a does az E/3. személy -s-ét, ezért marad alapalakban a főige.) 

A kérdések alapszórendjéhez egy dolgot érdemes megjegyezni: az első segédigét vigyük az alany elé! (Vagy ha nincs segédige, mint a Present Simple és a Past Simple esetében, akkor elő kell venni a semmiből a do/does-t vagy a did-et.) A többi pofonegyszerű: minden más marad a helyén, és persze eldöntendő kérdés esetén nincs kérdőszó, kiegészítendő kérdés esetén pedig van.

Még néhány megjegyzés: a kérdőszó nem csak 1 szóból állhat, lehet nagyon-nagyon hosszú is, de ilyenkor is teljes egészében a mondat legelejére kerül: 

És vannak prepozícióval kifejezhető kérdőszavak is. A magyar lazán azt mondja: kivel, míg angolban ehhez a who-ra és a with-re van szükségünk (vagy az angol a laza, nem tudom). Ilyenkor a prepozíció a mondat legvégére kerül: Who do you live with? Még több példa: Who does Hortenzia long for? What are cows afraid of?

(A where-rel kapcsolatban az az érdekesség, hogy a jelentheti azt, hogy hol? és hová?, viszont a honnan? angolul where...from?)

Tudom, hogy az előző bejegyzésben is játékot ajánlottunk, de fogalmazzunk úgy, hogy ezt a hetet a hedonizmusnak szenteljük, alkalmazkodva a tavaszi hangulathoz. Az angol szórend rajongóit tehát egy picit még megvárakoztatjuk, és ezúttal is egy játékról lesz szó.

Én egyszerűen imádom a Wikipédiát böngészni, s ha nem vigyázok, a munkám elvégezetlen marad, annyit kattintgatok az ide-oda mutató linkek és szócikkek között. Az angol nyelvű Wikigame pedig pont ezt használja ki: a játék lényege, hogy a linkek segítségével, minél rövidebb időn belül el kell jutnunk egy adott szócikktől egy másikig, például Buffy, a vámpírtól a Sydney-i egyetemig vagy a Gutenbert projekttől a Szicíliai maffiáig.

Azon kívül, hogy a játék rendkívül szórakoztató és agytornának sem utolsó, nyugtathatjuk magunkat azzal (ha már lelkifurdalásunk van amiatt, hogy nyelvvizsgatesztek kitöltése helyett játszunk), hogy a játék fejleszti az olvasás úgynevezett scanning fajtáját, azaz a szelektív (információkereső) olvasást, amire igen nagy szükségünk van, ha idegen nyelven szeretnénk szövegekkel foglalkozni.

Egyetlen bajom a játékkal, hogy másokkal kell versenyezni, és kezdőként eleinte nehéz labdába rúgni, főleg, hogy időre megy a játék. De persze senki sem mondja, hogy a játék technikai keretein belül kell maradnunk, ha megvan a kiinduló és a célszócikk, önállósodhatunk is, és akkor egy kis bíbelődésre, elkalandozásra is marad időnk.

Ó, és a játéknak több változata is van: egy helyütt a minél kevesebb klikk a lényeg, máshol az, hogy pontosan 6 klikken át jussunk el a célig, és van olyan is, ahol mindenképp Jézus a cél.

Jó wikipédiázást!

A képen Gagauzia látható: autonóm terület Moldávia déli részén - nép a népek tengerében. Photo credit: Marco Fieber via photopin cc