Amikor a nyelvtanulók váratlan nehézségekbe ütköznek, sokszor így sóhajtanak fel: „kár, hogy nincs nyelvérzékem!” - Érdemes kissé jobban megismerni a nyelvérzék fogalmát, hogy eloszlassunk néhány félreértést.
Először is: nincs olyan, hogy valakinek nincs nyelvérzéke. Nem oszthatjuk két részre az embereket aszerint, hogy valaki képes megtanulni egy idegen nyelvet, valaki pedig nem. A nyelvérzék fokozatos átmenetként képzelendő el, melynek egyik végén a több mint 20 nyelven tudó Kőrösi Csoma Sándor, másik végén pedig a kucsmagomba áll. A legtöbb ember valahol középen helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy szinte bárki képes egy-két nyelvet megtanulni, ha motivált és elegendő időt fordít rá.
A kutatók azt is megállapították, hogy a nyelvérzék független az intelligenciától és anyanyelvi készségeken alapul. Vagyis ha már beszélsz, írsz és olvasol magyarul (most is épp azt teszed), egy idegen nyelv elsajátítása nem okozhat átlagon felüli nehézséget. Mi több, egyes kutatások szerint a nyelvérzék nem velünk született, állandó tulajdonságunk, hanem fejleszthető - méghozzá nyelvtanulással!
A nyelvérzék valójában több független készségből tevődik össze - és nagyon ritka, hogy valaki egyformán tehetséges minden egyes készségben.
- A nyelvérzék egyik eleme a hallással és a memóriával függ össze, ez az ún. fonetikai kódolási képesség. Ez azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek az írott betű és a kiejtett hangok közötti összefüggéseket átlátni és alkalmazni (például hogy az 'sh' betűkapcsolatot az angolban 's' hangnak ejtjük).
- A nyelvtani érzékenység segítségével ismerjük fel a szavak mondatban betöltött nyelvtani szerepét. Ezt a készséget anyanyelvi példákkal mérik: kapunk egy mondatot, amelyben alá van húzva egy szó, mondjuk: Tegnap Brad Pitt mellett ültem a 7-es buszon, majd ki kell találnunk, hogy egy másik mondatban melyik szó tölti be ugyanazt a szerepet: A macskám minden szerdán a kádban alszik.
- Az induktív nyelvtanulási képesség azt jelenti, hogy ki tudjuk-e következtetni a szavak mondatbeli szerepe és felépítése közötti összefüggéseket. Például ha tudjuk, hogy egy adott nyelven dant = ház, dantim = házban, és hogy gup = pohár, vajon hogy lehet az, hogy pohárban? dantim, dant, gup, netalán gupim?
- Az asszociatív memória jelenti a szótanulási készséget. Ez egészen speciális készség, nem függ össze például azzal, hogy képtelenek vagyunk megjegyezni a barátnőnk telefonszámát vagy az anyósunk születésnapját.
Aki ezek után saját nyelvérzékét szeretné megmérni: Ottó István John Carroll eredményeit felhasználva állította össze a MENYÉT-et (Magyar Egységes Nyelvérzékmérő Teszt), melynek segítségével ezeket a készségeket mérni lehet. Teljes változata (Ottó István: Magyar Egységes Nyelvérzékmérő-teszt, Mottó-Logic Bt., Kaposvár, 2002) talán ott lapul valamelyik egyetemi könyvtár polcán, egyéb nyelvérzékmérő teszt magyarul egyelőre nem elérhető. Online megtalálható ugyan az Oxford University angol nyelvű nyelvérzékmérő-tesztje, de itt sajnos nincsenek megoldások, és a teszt nem méri a fonetikai kódolási képességet, amelyhez nyilvánvalóan hanganyag kell.
Hogy a nyelvérzék valójában mennyire bonyolult fogalom, abból is látszik, hogy az elmúlt néhány évben a kutatók belátták: a nyelvelsajátítás sebessége nem csak a fenti készségektől, hanem a kreativitástól és a mindennapi kommunikációs képességektől is függ.
Tessék tehát lelkesen nyelvet tanulni, egy kifogással mostantól kevesebb!
