Néhány dolgot hozzátennék az eddigi tapasztalataim alapján (bár nem vagyok tanár, sem nyelvész):

"Meg lehet-e tanulni egyáltalán (megközelítően) tökéletes kiejtéssel beszélni angolul vagy bármilyen nyelven?

Akkor, ha az ember 10 éves kora előtt elkezdi, anyanyelvi környezetben/tanárral – egyébként nem. 10 éves kor után ugyanis az ember agya rááll a saját anyanyelvére, és képtelen lesz tökéletesen utánozni egy idegen nyelv kiejtését.

A három felsorolt szempont (a szavak kiejtése, a megfelelő szóhangsúly és a mondathanglejtés) sajnos nem elég. Ezeket ugyanis hiába tanulja meg – azaz próbálja megtanulni – tökéletesen valaki, az idegen akcentusa nem ettől lesz, hanem éppen azoktól az apró eltérésektől, amelyeket nem is képes érzékelni a belerögzült anyanyelvének korlátai miatt (gondolok itt pl. a hangok nem fonémikus ejtésváltozataira, a szavak kötésére a mondatban, meg ugye arra a fontos tényre, hogy a valóságban senki sem úgy beszél, ahogy "kellene", mivel senki sem a sztenderd kiejtést használja, ami a "nagykönyvben" meg van írva).

Én mindezt végigjártam a spanyollal (amit én is csak középiskolában kezdtem, de már több mint 20 éve), azaz hiába gyakoroltam sokat, hiába hallgattam és hallgatok rengeteg anyanyelvi beszédet, hiába beszéltem annak idején viszonylag gyakran anyanyelvűekkel, sajnos nem segít, a magyar akcentusom ugyanúgy meglesz mindvégig, bármennyire is próbálom őket utánozni. Bizonyos allofónokat, jellegzetes hangokat az ember könnyen megtanul, de a fentebb felsorolt apróságok (pl. mikor mennyire nyílt az /e/ vagy az /o/, mikor milyen minőségű az /a/, mert az csak egy nagyon durva egyszerűsítés, hogy a spanyol /a/ mindig rövid magyar á, vagy hogy az /e/ rövid magyar é, meg aztán a ch sem egészen olyan cs, mint a magyar cs, szóval rengeteg finomság van) tökéletes elsajátításának az anyanyelve sajnos korlátot szab.

A tökéletes kiejtéshez valóban nem elég, de a bejegyzés inkább az érthető, vagyis "elég jó" kiejtésről szól, aminek elsajátítása már önmagában nagy kihívás lehet.

Én sem áltatom magam azzal, hogy tökéletes a kiejtésem, az angolban is rengeteg apróság van, hiszen még a hasonulás iránya is más...

A Mi Mehhhikóinkkal nem értek egyet. Meg lehet tanulni 10 éves kor után is. Főleg figyelmes és alapos utánzással, anyanyelvi hanganyagokból. Fontos, hogy rendszeresen gyakoroljunk, és HANGOSAN, lehetőleg néha vegyük is fel magunkat (ma már ezt minden számítógép, laptop, telefon, táblagép tudja) és hallgassuk vissza, hasonlítsuk össze az eredetivel.

A fonetikai leírások sem rosszak, de a hanglejtést, hangerődinamikát, hangminőséget ki szokták hagyni (csak a beszédhangok képzéséről és ritmusról írnak) , pedig ez utóbbiak is nagyon fontos dolgok az anyanyelvi kiejtéshez.

A thank you-nál a legjobb magyaros közelítés a tenk ju. Egyre inkább tendencia a modern angolban, hogy az anyanyelvi beszélők a zöngétlen dentális, nem rovátkolt réshangot dentális t-vel helyettesítik. Filmekben, tévéműsorokban már alig hallok tiszta [θ]-t szótag elején.

Nekem a kiejtés a kedvenc területem, szerintem a kiejtés által kel életre egy nyelv (az írással, nyelvtani tesztekkel papíron marad, nem tudjuk megragadni). Ennek ellenére egyetértek azzal, hogy a kiejtés kérdését túllihegik: messze nem olyan fontos, mint azt sokat állítják. Annyi erejéig fontos, hogy megértsenek minket és ne értsenek félre. Ha ez teljesül, akkor nincs ok aggodalomra és nem muszáj ezen rugózni. Az megint más, hogy a legtöbb tanárnak nagyon szar a kiejtése, és nem is tanít kiejtést, így a tanítványok nem teljesítik a fenti kritériumot. Pedig elég csak az IPÁ-t egy kicsi, zsebkendőnyi, cetlinyi táblázat alapján átírni a szótárból és mindig a szavak mögé/fölé írni a kiejtést.

Az anyanyelvi kiejtés akkor fontos, ha nehéz hallás utáni értést kívánó hanganyagokat akarunk átírni, vagy sokat beszélünk anyanyelviekkel, akiket a magyaros, durva, rossz hangsúlyozású döndörgés, az angoltalan, géppuskaropogás-szerű kiejtésmodor fáraszt egy idő után.

Régen nem zavart engem sem, ha valakinek rossz volt a kiejtése, az enyém sem volt valami profi, sőt a rosszabb kiejtésűeket értettem meg könnyebben. Viszont mióta elkezdtem komolyabban a kiejtéssel és fonetikával foglalkozni, nem hallgatok ESL beszélőket. Idegesít, fáraszt az angoltalan kvartyogásuk, légkalapácsszerű, durva, nyelvet iszonyat törő és megcsúfoló beszédük. Főleg azokat az ESL beszélőket utálom, akik beszédfolyékonyságuk tudatában túlzott önbizalomra kapnak, és hadarnak, de a rossz kiejtésük miatt nagyon venni ki a szavaikat, nagyon fárasztó hallgatni őket. Másrészt azért sem jó ESL beszélőket hallgatni, mert sok hülyeséget ejtenek, és ha őket hallgatjuk, akkor sanszos, hogy hülyeségeket, rossz kiejtést szedünk fel.

A szépen, igényesen beszélt, semleges, művelt anyanyelvi angol (amerikai, kanadai, ír, brit) beszéd viszont megnyugtató: nyugodt, hosszan ejthető, tompa, puha, békés hangok, az angol mondatritmus, a csak hangsúlyos szótagok kiemelése relaxációs hatással van az idegrendszerre. Olyan, mint egy pihentető bölcsődal, nem igényel nagy figyelmet. Érdemes inkább őket hallgatni, mert tőlük helyesen szedjük fel a szavak kiejtését, jó példaként szolgálhatnak.

Ez nem csak az angolra vonatkozik, bár más nyelveknél lehet nem akkora a kontraszt a külföldi, de főleg a magyar beszédmodorral.

Ha már így belejöttem a grafomán ömlengésbe: kitérnék még az akarati vonatkozásra.

Nem csak azért rossz a legtöbb ember kiejtése, mert a tanár nem tanítja meg és egyedül nem tudják megtanulni. A helyzet az, hogy szarnak az egészbe, sőt, kifejezetten ellenállnak akaratilag a kiejtés tanulásának. Magyarázzák a szegénységi bizonyítványt azzal, hogy x éves kor után már úgyis késő, nem lehet megtanulni a jó kiejtést (számos cáfoló példát tudok). Az is emlegetik, hogy úgy is annyiféle angol nyelvjárás és tájszólás létezik, és ilyen alapon kár a kiejtéssel foglalkozni (ez egy tájszólásos angol anyanyelvinek, aki nem mozdul ki a szülőfalujából lehet kifogás, nekünk, akik szerte a világból beszélünk angolul legkülönfélébb emberekkel, nem lehet valós kifogás). Gyakran lázadnak a kiejtés ellen, "hadd ejtsem már úgy, ahogy én szeretném, ne nyomjon már el egy elitista réteg az akadémiai baromságaival" felkiáltással. Jó van, ejtse szarul, nem én égek, hanem ő. Engem aztán nem érdekel egyébként, hogy ő hogyan ejti, fizetést nem kapok érte akkor sem, ha jól ejti.

Pedig a kiejtés tanulása ma, a net korában ingyen van. Fent van a neten egy csomó tévéműsor, film angol nyelven, bárki nézheti vagy ingyen, vagy egy kis illegális ügyeskedéssel ingyen. A YouTube-on rengeteg ingyenes, kiejtést tanító videó van anyanyelviektől, elég csak rákeresni, hogy English Pronunciation How, van amerikai, brit, skót tanáros videó is. Semmi pénzbe nem kerül kiejtést tanulni, csak egy kis türelem és gyakorlási hajlandóság kell hozzá. Gyakorolni lehet akkor is, ha sétálunk, házimunkát csinálunk, takarítunk, stb., közben a szánk szabad.

A velünk beszélgetők a külsőségre adnak, szépség, ápoltság, ruha, szimpátia. Ha a felszínen nekik nem tetsző dolgot látnak, a belső már rohadtul nem érdekli őket (jóindulat, jóság, szeretet, szorgalom). A kiejtés és a akcentus olyan, mint a ruha. Magunkra ölthetjük, de míg a szépség genetikai, a szép ruha vagy smink pénzért van, addig az akcentus egy kis odafigyelésen és gyakorlások kívül SEMMI-be nem kerül és változtatható. Nem kell hozzá semmilyen szart drága pénzért, lehúzásképpen megvenni.

Az a helyzet, hogy a nyelvtanulók NEM akarnak kiejtést tanulni. Idegennyelvőr blogja már az indulásától fogva üres, senki nem látogatja. Voltam én, és egy másik lelkes tanuló, de ő félidőben kiszállt. Aztán volt rajta egy angoltanár, és végül Idegennyelvőr. A végén már csak a bloggazda és én maradtunk, de mostanában INyŐ is eltűnt, úgyhogy frankón magammal beszélgetek a blogon, elvagyok rajta, mint nyáladzó imbecil kölök az üres, bezárt intézetben.

Én is tervezek kiejtési blogot indítani (angollal, némettel, spanyollal foglalkozna). Az lenne a különlegessége, hogy nem használnék nyelvészeti szakzsargont, és az IPA jeleket sem használnám sűrűn. Cserébe laikusoknak is érthető leírásokat publikálnék az egyes hangok ejtéséről, több példával, módszerrel körbeírva, hangmintákat, videókat, szemléltető anyagokat becsatolva. A cikkek nagy része nyers formában kész (magamnak írtam magam módszertani emlékeztető céljából). A design még tervezés alatt, az oldal még offline. Arra jöttem rá, hogy nem kell vele sietni, a kutyát nem érdekli.

Szóval ezt is figyelembe kell venni. Ha javítani akarunk a kiejtésünkön, akkor a hozzáálláson kell először változtatni és el kell fogadni, hogy nem jön magától, hanem egy kicsit dolgozni kell hozzá. Nem kell annyira nagy erőfeszítés, "jó" szintig a kiejtés nem nehéz, legfeljebb anyanyelvi szinten nehezedik, de akkor sem megtanulhatatlanul nehéz.

Már közelébe vagyok az anyanyelvi kiejtésnek, már csak egész kevés hiányzik. 2,5 éve csinálom, de messze nem igényel ennyi időt. Lassabban haladtam vele. Először semleges britet tanultam, megvolt majdnem anyanyelvi kiejtési szint 6 hónap alatt. Aztán nyelvvizsga után átváltottam az amerikaira, így sok mindent újra kellett kezdeni. 1 év elég volt az amerikaira, arra, hogy anyanyelv közeli szintbe érjek. Az anyanyelvi vonatkozásoknak viszont sokat kell utána olvasnom (túrni érte a netet, kiválogatni a sok hülyeség közül a jó dolgokat). Sok mindenre sajnos magamnak kell rájönnöm (sok mindenről nem írnak), ez látványosan lassítja a folyamatot, de már így is nagyon közel vagyok ahhoz, hogy egyelőre csak betanult szövegeknél ugyan, de anyanyelvi hangfelvételt tudjak demózni, publikálni. Engem az is hátráltat, hogy volt pár beszédhibám és hangképzési rendellenességem, nekem ezen is változtatni kellett, hogy ne ez húzza le a szintet. Jelenleg a hangképzési minőséget (hangszálkezelési technikák), hangerődinamikát (hangsúlyos szótagok megnyomását), hanglejtést gyakorlom, ezek még nem 100%-osak.

Sőt, még mindig kihagytam valamit: ez pedig a média felelőssége. A médiában szinte minden nevet rosszul ejtenek, ezzel pedig a rossz példa terjed el. Épp most is hallgatom itt a tévét a háttérben, az *animál *planeten épp valami angol nyelvű narrátoros műsorban doktor *bergert emlegetnek, pedig a narrátor hangja alatt hallani az eredeti kiejtést. Ide sorolhatók a klasszikusuk, mint *lévisz, *ájron *méden, *linkoln, *konektikát, *vorcseszter, és még tízezrével lehetne hozni a példákat. Már az sokat segítene, ha nem szinkronizálnák a filmeket, műsorokat, helyette hozzá lehetne szokni a felirathoz is.

A kiejtést úgy lehetne javítani, ha először a hozzáállásunkon változtatnánk. Erre viszont még sokat kell várni. Addig a jó kiejtés az anyanyelviek, kint élők, és pár szakember monopóliuma marad.

@Devourius: A médiában még magyarul is rosszul beszélnek, mit vársz az idegen nevektől...