No ha nem, egyáltalán nem baj és akkor sem fog összedőlni a ház, ha később sem így mondod, de azért mindenképpen hasznos információk, s egyben egy jó kis agytorna következik.
Ha megkérdezem, hogy mi a finish ige múlt ideje, tízből kilenc és fél tanítványom rávágja, hogy /finizsd/. Ezennel el kell oszlatnom egy súlyos félreértést: a finished szó kiejtése
nem /finizsd/, hanem /finist/!
Sőt, a work ige múlt ideje nem /wögd/, hanem wökt, a like-nak nem /lájgd/, hanem /lájkt/. A szabály tehát a következő: ha egy ige zöngétlen mássalhangzóra végződik, a múlt időt t-nek kell ejteni (kivéve, ha t-re végződik az ige, hiszen a múlt idő ebben az esetben -id), ha zöngés mássalhangzóra, akkor pedig d-nek (kivéve, ha d-re, hiszen a végződés ebben az esetben -id):
| -t (zöngétlen mshóra végződő) |
-d(zöngés mshóra) |
-id (t-re vagy d-re) |
| looked /lukt/ | earned /őnd/ | acted /ektid/ |
| danced /danszt/ | loved /lávd/ | decided /diszájdid/ |
| washed /vast/ | blogged /blogd/ | wanted /vántid/ |
| hopped /hopt/ | sobbed /sobd/ | started /sztártid/ |
| laughed /láft/ | lived /livd/ |
(Elnézést a kezdetleges fonetikai átírásért, a lényeg úgyis a múlt idő kiejtése)
A helyes kiejtés elsajátításához talán felesleges mélyenszántó nyelvészeti magyarázatokba merülni, ám ha valaminek tudjuk az okát, könnyebb megjegyezni. És ráadásul egészen érdekes dolog áll ennek a jelenségnek a hátterében! A magyarban ugyanis a zöngésség szerinti hasonulás hátraható, vagyis a hátrébb álló hang hasonítja magához az előtte állót. Ezért lesz például a máztól szó kiejtése /másztól/ (a t hat a z hangra, vagyis zöngétleníti), és, mi magyarok, éppen ezért akarjuk úgy kiejteni a finished szót, hogy finizsd, hiszen a d hang hat az s hangra, vagyis zöngésíti. Az angolban viszont a zöngésség szerinti hasonulás előreható, azaz az előrébb álló hang hasonítja magához a mögötte állót, így lesz a finishedből finist (hiszen az s hang zöngétleníti a d hangot).
Talán kekeckedésnek tűnik mindez, de gondoljunk bele: ha például a worked szót wögdnek és nem wöktnek ejtjük, a hangok felét rosszul mondtuk! Kicsit olyan, mintha a község szót közzégnek ejtenénk.
Ez így elsőre rendkívül szörnyen hangzik - ennyi mindent kell tudni ahhoz, hogy jól beszéljünk angolul? Természetesen nem: még ha rosszul ejtjük is a múlt időt, akkor is beszélhetünk jól, legfeljebb nem tökéletesen. És a szövegkörnyezetből pedig sok minden kiderül, tehát ez a "hiba" valószínűleg nem okoz fennakadást a megértésben.
