A jövő idő a legtöbb nem angol anyanyelvű számára = will. Pedig valójában nagyon sok szerkezet áll rendelkezésünkre a jövő idő kifejezésére, és nem is olyan bonyolult a rendszer. Most induló sorozatunkban (na jó, lehet, hogy csak kétrészes lesz) ezeknek megyünk neki, és a going to és a will közötti különbség bemutatásával kezdünk.
Mindkét szerkezetet használjuk jövő idejű cselekvés és jóslatok kifejezésére, de lényeges különbségekkel! Sokszor hallottam már, hogy a nyelvtanulók a bizonyos-bizonytalan skálán helyezik el a kettőt, ám szerintem ez teljesen félrevezető, hiszen 1. fárasztó lehet valószínűségszámításokat végezni beszéd közben 2. mint tudjuk, valójában csak a halál biztos.
Másfajta fogodzóra van szükségünk.
WILL
1. Jövő idejű cselekvésre akkor használjuk, ha a beszéd pillanatában (vagy nem sokkal előtte) döntöttünk el valamit.
OK, I'll marry you - ezt a mondatot közvetlen lánykérés után mondhatjuk, vagyis ha gondolkodási időn vagyunk túl, és úgy mondjuk, akkor nem!
I think I'll learn Ukrainian - képzeljük el ezt a mondatot egy fiú szájából, aki éppen megpillant egy bájos ukrán lányt, és rögtön beleszeret! Egyébként pontosan amiatt, hogy a beszéd pillanatában döntünk el valamit, gyakran használjuk a willt I think... kezdetű mondatokban.
2. Jóslatként akkor használjuk, ha jóslatunk előzetes tapasztalatainkon alapul, vagy egyszerűen ez a véleményünk:
I think they'll marry, they've been going out for such a long time and seem to be so happy! Ez nyilvánvalóan vélemény (vagy előzetes tapasztalat): azok az emberek, akik már jó ideje együtt járnak, általában megházasodnak.
You'll have a stomach ache, you've eaten all the wedding cake! Ez is olyasmi, amit nagyanyáink tudnak tapasztalatból...
The sun will rise tomorrow. No, ez olyannyira tapasztalat, hogy már tény - és a jövőbeli tényeket mindig will-lel fejezzük ki.
GOING TO
1. Jövő idejű cselekvésre akkor használjuk, ha már a beszéd pillanata előtt eldöntöttük, hogyan fogunk cselekedni, azaz ha szándékunkban áll megtenni valamit (és ha ezt a szándékomban áll-t a magyar fordításhoz hozzá lehet tenni, akkor szinte biztos, hogy a going to kell nekünk)
I'm going to marry Philip. Ezt mondhatja egy barátnők, akinek nemrég megkérték a kezét és el is döntötte már, hogy igent mond, és most egy pohár vörösbor mellett megbeszéljük a dolgokat.
I'm going to be an astronaut - mondja egy kisgyerek, aki már egy ideje tudja, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz.
2. Jóslatként pedig akkor használjuk, ha a jelenben és fizikailag érzékelhető bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre:
The're going to marry - mondjuk ezt, amikor egy virággal díszített autóból kiszáll egy esküvői ruhába öltözött nő és férfi.
She's so pale, she's going to faint - vagyis ebben az esetben is érzékszerveinkkel érzékelhető "jelek" vannak.
TEHÁT
Alábbi összefoglalónkban még jobban igyekszünk megvilágítani a különbséget, és többek között arra is fény derül, hogy mi a különbség a felkészült és a hanyag háziasszony között.
A jövő tervezése
I'll make some pesto for dinner. Ez a mondat kb. úgy hangozhatott el, hogy Hortenzia bekukkantott a spájzba, majd rájött, hogy tésztán és pesztón kívül nincs otthon semmi - de hát nem elég ez egy vacsorához? Azaz a beszéd pillanatában döntötte el, hogy mit fog főzni.
I'm going to make some Kai Pad Med Mamuang for dinner. Márta, ellentétben Hortenziával jól felkészült az estére: már korábban eldöntötte, hogy mit thait fog főzni, és nyilván beszerzett hozzá mindent, nemhogy a csirkét és a jázminrizst, de még a kesudiót és a kagylószószt is.
Jóslat
Mr Jones will win the elections - mint mondottuk, véleményen alapuló jóslat esetén használjuk a willt - mi más alapján gondolkodhatnánk így egy demokráciában?
Mr Jones is going to win the elections. Ezt mondjuk a választások éjszakáján, amikor az TV képernyőjén látjuk, hogy az adatok 93 %-os feldolgozottsága mellett Mr Jones vezet...
Legközelebbi jövő idős bejegyzésünkben azt fogjuk megnézni, hogy némely jelen igeidő hogyan használható a jövő kifejezésére.