Érdekes írás jelent meg a HVG-ben az angolról mint világnyelvről. Geri Ádám összefoglalója arra a tendenciára hívja fel a figyelmet, hogy az angol kultúraközvetítő szerepe egyre inkább csökken, s hogy világnyelvként az anyenyelvűek által beszélt változattól szinte függetlenül, helyi változatokban létezik.

Vagyis az angol tankönyvekben egyre ritkábban lehet olvasni emeletes buszokról, egyenruhás iskolásokról vagy az angol királyi családról, viszont sokkal gyakrabban hallatszik japán, francia, orosz vagy bármilyen akcentus a hallásértéses feladatok beszélőin: nem a standard nyelvváltozat, a "BBC-kiejtés" és nem a tökéletes nyelvtani tudás számít, hanem a nyelv funkciója: vagyis az, hogy bizonyos feladatokat (például hogy a családunkról vagy egy filmről beszéljünk, hogy írásban elfogadjunk egy meghívást, stb.) el tudjunk végezni angolul. 

A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy milyen, a standard angolnál egyszerűbb változatok keletkeztek, amióta a világ az angolt használja.