Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Szovjetunió, ami az 1980-as évek végén erősen bomlásnak indult, majd hamarosan független országokra szakadt. Csakhogy nem volt ez olyan egyszerű: ha a függetlenség az egyik népcsoportnak kapóra jött, egy másik biztosan ellenezte. Így történt ez Moldáviában is, ahol a román lett a hivatalos nyelv, és felmerült, hogy az új ország egyesüljön Romániával (ahogyan a II. világháború előtt is állt a helyzet). Nem tetszett ez a Moldávia északi részén, a Dnyeszter folyón túl élőknek, akik túlnyomórészt orosz és ukrán anyanyelvűek: kikiáltották a saját, Moldáviától független államukat, a Dnyesztermenti Moldáv Köztársaságot, rövid nevén Transzdnyesztriát (oroszul Pridnyesztrovje). Az "ország" ma is létezik, és bár más állam nem ismeri el, minden országszerű tulajdonsággal rendelkezik, saját fővárosa, pénze, hadserege, rendőrsége, útlevele, kormánya van. És persze elnöke - Igor Szmirnov, az egykori fémipari dolgozó, akit még a szovjet időkben neveztek ki egy gépgyár igazgatójává abba a városba, ahol három évvel később kikiáltotta a függetlenséget, és azóta ő a nép atyja.
Igor Szmirnov ma a korszerűség jegyében naponta frissülő videoblogot vezet, mely különböző élethelyzetekben és témakörökben (oktatás, lakásavató, mezőgazdaság, vallás, gyógyszerészet, sport, művészet, tudomány, technika stb.) mutatja be egy elnök mindennapjait, a videók alatti gomb megnyomásával pedig a teljes szöveg olvashatóvá válik, remek alkalmat nyújtva így a nyelvgyakorlásra.
Bögészni órákig is könnyű, jó mulatást a kuriózumokat kedvelő orosztanulóknak! (Itt például az elnök számonkéri két miniszterét, hogy miért emelkednek minden héten az élelmiszerárak. Ehelyütt vidéki látogatás látható, 1.16-nál uborka-minőségellenőrzéssel, 3:56-nál pedig egy elragadtatott óvodás papának szólítja. Ezen az újabb vidéki látogatáson 1:01-nél egy könyvtáros számítógépet kér, de az elnök eltráfálkozza a dolgot, 10:38-nál váratlanul románul akarja köszönteni az óvodásokat, de viszlátot mond.)
És ha esetleg Transzdnyesztriában járnánk, ne feledjük, hogy a Kvint konyakgyár is ott maradt, igen olcsó és meglepően jó termékekkel.
(Hálás köszönet Andy B-nek a pompás tippért és a videoblog értő kimazsolázásáért!)
