Ha nagyon sarkítva fogalmazunk, azt mondhatjuk: jó nyelviskola nincsen, csak jó nyelvtanár van. Vagyis: sajnos még a legpatinásabb vagy legdivatosabb nyelviskola falai között is felbukkanhat csapnivalóan rossz tanár, és a leglepukkantabb, poros-pókhálós, pincehelyiségre emlékeztető tanteremben is feltűnhet az igényes nyelvtanárok következő csillaga. Tehát ha egy tanfolyam ára a csillagos eget éri, nem feltétlenül jelenti azt, hogy pénzünkért a megfelelő minőséget kapjuk. 
Mivel szinte minden a nyelvtanáron áll vagy bukik, az a jó nyelviskola, amelyik figyel arra, hogy jó tanárai legyenek. Ebből a nyelvtanulók sajnos vajmi keveset érzékelhetnek, de azért lehetnek jelek:
- A jó nyelviskola igényesen választja ki nyelvtanárait: megnézi a diplomájukat, az adott idegen nyelven elbeszélget velük és próbaórát kér. Erről annyit, hogy jómagam, hosszúnak mondható pályafutásom során többtucatnyi nyelviskolába küldtem már el az önéletrajzom, de csak egyetlen egy (!) esetben kellett próbaórát tartanom, és két esetben kellett az adott idegen nyelven megszólalnom. Volt olyan, hogy egy nyelviskola anélkül adott volna órát nekem, hogy egyáltalán látott volna! És sajnos a nagynevű nyelviskolák is gyakorta járnak el így. Tisztelet a kivételnek.
- A jó nyelviskola a felvétel után is figyelemmel kíséri nyelvtanárait: ez azt is jelentheti, hogy olykor felbukkan az órán egy titokzatos alak, aki szólni nem szól, de a papírjaiba merülve bőszen jegyezetel - megfigyeli a nyelvtanárt munka közben.
- A jó nyelviskola visszajelzést kér a nyelvtanulóktól: ez legalább annyit jelent, hogy a tanfolyam végén ki kell tölteni egy kérdőívet és így értékelni a tanárt, ideális esetben pedig a nyelviskola - és egyébként maga a nyelvtanár is - folyamatosan arra bíztatja a hallgatókat, hogy mondják el véleményüket az órákkal és a tanárral kapcsolatban.
És még néhány dolog, ami a nyelvtanáron kívül számít (vagy nem számít):
- fontos, hogy jó legyen a légkör - minden ezoterikus vagy feng shuis felhang nélkül: ha jól érzed magad egy épületben vagy tanteremben, az jó jel.
- felszereltség: a minimum: a teremben legyen tábla, filctoll (ami fog), magnó, melyet nem félórás vadászat és a franciacsoport hallásértéses feladatai után ragad magához a tanár. Az ideális: bármikor fellapozható szótárok, esetleg interaktív tábla, számítógép.
- akkreditált nyelviskola: ez anyagi szempontból annyit tesz, hogy a tanfolyamok árára a nyelviskola nem teszi rá az ÁFÁ-t (céges nyelvoktatás esetén pedig a tanfolyam ára leírható a szakképzési hozzájárulásból), szakmai szempontból pedig annyit, hogy a nyelviskola komoly minőségi ellenőrzésen esett és esik át, folyamatosan. Az akkreditációnak pedig rendkívül szigorú követelményrendszere van. Elvben. A gyakorlatban ez inkább rengeteg papírmunkát jelent, és sok nyelviskola olyan tanfolyamokat is akkreditált képzésként számol el, amik sohasem szagoltak akkreditációt - ez főleg a kis nyelvekre vagy a speciális szaknyelvekre vonatkozik. A másik probléma, hogy nem a tanárokat, hanem a nyelvoktatási programokat, tanterveket érinti az akkreditáció. Attól még, hogy egy tanár tűpontosan követi a nyelviskola által kiszabott tantervet, simán tarthat fájdalmasan unalmas órákat, amelyektől örökre elmehet a kedvünk a nyelvtanulástól.
- sose higgy az olyan hangzatos hirdetéseknek, melyek szerint "3 hónap alatt!!" "anyanyelvi szinten!!" - ha egy nyelviskola ilyen hazugságokra szorul azért, hogy hallgatókra vadásszon, ott valami nagyon komoly baj van.
Mindent összevetve érdemes tehát inkább egy bevált nyelvtanárhoz, mint nyelviskolához ragaszkodni.
