Magyarországon a lakosság 99%-ának a magyar az anyanyelve; ha nem utazunk külföldre, kis túlzással az egész életünket leélhetjük anélkül, hogy feltétlenül kommunikálnunk kellene más anyanyelvűvel.
Nem mindenütt hasonló a helyzet. Közhelyes európai példa Svájc, ahol három „hivatalos” (német, francia, olasz) mellett egy „nemzeti” nyelv is létezik (rétoromán). A német anyanyelvűek rendszerint tudnak franciául, a franciák németül, az olaszok és rétorománok mindkettőt ismerik. Egy átlagos olasz svájci tehát ma már háromnyelvű, emellé tanulja meg az iskolában negyedikként az angolt.
Van ennél azonban cifrább példa is: a Dél-Afrikai Köztársaságban tizenegy hivatalos nyelvet ismer el az alkotmány. Ennek története érdekesen alakult. A XX. század elején a két, egymással vetélkedő gyarmati nagyhatalom által hátrahagyott nyelvet, a hollandot és az angolt tették meg hivatalosnak. A század második felében a holland kiemelt státusza megszűnt, és helyét az afrikaans vette át – érthető, hiszen Dél-Afrikában hollandul ekkor már nem, legfeljebb a XVI. századi hollandból származó afrikaans nyelven beszéltek. A rasszista apartheid-rendszer azonban nem vette figyelembe, hogy a lakosság mintegy kétharmada már ekkor is fekete-afrikai volt (arányuk azóta tovább nőtt), akik saját anyanyelvüket beszélték.
Johannesburg belvárosa
Az apartheid-éra végén, 1994-ben a két nyugati germán (angol és afrikaans) mellett kilenc további bantu nyelv is hivatalos státuszt kapott: a ndebele, a xhosza, a zulu, az északi szotó, a déli szotó, a cvána, a szvázi, a venda és a conga.
Tulajdonképpen minden dél-afrikai legalább kétnyelvű. Angolul szinte mindenki tud, noha csupán a lakosság 10%-nak anyanyelve. Az afrikaans és angol anyanyelvi beszélők jelentős része fehér, ők egymás nyelvét ismerik, de a bantu nyelveket rendszerint nem. Ez is magyarázza, hogy a feketék kénytelenek megtanulni angolul, esetleg afrikaansul is. A fekete „lingua franca”, vagyis közvetítőnyelv azonban nem az angol, hanem a lakosok 23%-a által anyanyelvként beszélt zulu. Könnyen lehet tehát, hogy egy szotó zuluul és angolul is beszél, és esetleg afrikaansul is.
Ez látszólag csak egy érdekes adat, de azért majd mindig jusson eszünkbe, amikor felmerülne bennünk, hogy nincs nyelvérzékünk.