A magyar nyelvtanulók számára az igeidők okozzák a legtöbb fejtörést. A Present Continuous és Simple még talán rendben van, na de a Present Perfect? Az aztán tényleg mifánterem-kategória. Az alábbi bejegyzésbe
n nem fogunk pontos definíciót adni (ilyen talán nincs is), hanem a Present Perfect-életérzést írjuk körül, illetve eloszlatunk néhány félreértést.
A Present Perfect egy olyan igeidő, amiben egy múltbéli cselekvést mindig a JELEN pillanathoz viszonyítunk: azt fejezi ki, hogy egy cselekvés a jelen pillanatig megtörtént-e vagy sem, ha igen, hányszor, vagy hogy milyen egyértelmű hatása van a jelenre. (Ez most úgy néz ki, mint egy defínió, de nem az! Csak egy tétova kísérlet.)
Képzeljük el, hogy van egy ollónk, aminek az egyik szára a JELENt, a másik szára a MÚLTat jelképezi.
Amikor londoni nagybácsink azt mondja, hogy nem rázott még kezet Barack Obamával, angolul így hangzik: I haven't shaken hands with Obama - Róbert bácsi Present Perfectet használ, hiszen a születésétől kezdve (vagy Obamáétól) a mostani pillanatig nem történt meg az esemény. Az olló MÚLT szára összezárul a JELEN szárával: 
Így aztán sok mindent, amit élettapasztalatként foghatunk fel, szintén Present Perfect-tel fejezünk ki:
- I've been to Australia two times - az a lényeg, hogy eddigi életemben, azaz a jelen pillanatig már kétszer voltam Ausztráliában (és nem az a fontos, hogy mikor, hanem csak az, hogy megtörtént az esemény) - az olló MÚLT szára ugyanúgy összezárul a JELEN szárral.
- I haven't seen Ghostbusters yet - még nem láttam a Szellemirtókat, azaz ez az esemény a mostani pillanatig nem történt (még) meg. Itt is összezárulnak az ollószárak.
Viszont abban az esetben, amikor Róbert bácsi Kennedy-ről kezd el beszélni, azt mondja: I didn't shake hands with Kennedy. Past Simple-t, azaz egyszerű múltat használ, hiszen Kennedy meghalt 1963-ban, azaz Róbert bácsi nem rázott vele kezet a születésétől kezdve az elnök haláláig - a cselekvést tehát nem viszonyítjuk a jelenhez. 
Ugyanilyen megvilágító példa, ha Róbert bácsi a házasságairól beszél. Óriási a különbség az alábbi két mondat között:
- we've been married for five years és
- we were married for five years
Az első mondat ugyanis a jelenlegi feleségére, a 28 éves Susanra vonatkozik, akivel 5 évvel ezelőtt házasodott össze, és a mai napig boldogságban, békességben együtt vannak: a MÚLT szára összeér a JELENnel. A második mondat viszont egy korábbi feleségére vonatkozik, akivel 5 évig volt házas, valamikor a múltban, egészen a válásukig: a MÚLT szára nem ér össze a JELENnel.
Van még az az eset, amit a nyelvkönyvek úgy írnak le, hogy az "esemény hatással van" a jelenre. Ebben a formában ez megtévesztő lehet, hiszen minden múltbéli esemény, még az is, hogy a dédapánkat elvitték az oroszok, valamilyen módon hatással lehet a jelenre. Ám a Present Perfect esetében a hatás annyira egyértelmű, hogy az eredmény szemmel látható, például amikor Róbert bácsi azt mondja, hogy I've broken my arm, akkor biztos, hogy a karja még gipszben van, míg ha azt mondja, I broke my arm, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már meggyógyult: 
Ez tulajdonképpen hasonló ahhoz, amikor egy esemény annyira nemrég történt, hogy az már majdnem a jelen: Uncle Robert and Susan have just arrived, ami azt jelenti, hogy kb. még a cipőjüket sem vették le, vagy a nappaliban feszengenek, mert még nem ültek le sehova. De aztán vacsora közben Róbert bácsi a telefonjába azt fogja mondani: We arrived half an hour ago - ebben az esetben az esemény egy múltbéli időponthoz (fél órával ezelőtt) köthető, és ebben az értelemben nincs köze a jelen pillanathoz!
Most már talán érthető, hogy a Present Perfect nevének magyar fordítása, a befejezett jelen, szintén félrevezető. Hiszen épp a múltbéli, lezárt (angolul completed) cselekvésekre használjuk a Past Simple-t. (Emlékezzünk az I broke my arm mondatra: a gipsz lekerült, a cselekvés lezárult a múltban, tehát Past Simple!) Egy Present Perfectben levő cselekvés persze ettől függetlenül lehet befejezett, de nem ez a fő szempont, hanem az, hogy a cselekvés megtörténtét a jelen pillanathoz viszonyítjuk.
