A nyelvtanulás babonái

Elég volt abból, hogy néhány elterjedt tévhit miatt azok sem tanulnak meg idegen nyelven, akik könnyen megtehetnék. Gyakorló nyelvtanárok vagyunk, azért írjuk ezt a blogot, hogy te megtanulj. Meg ezer apró cikk, amivel egyszerűbb a nyelvtanulás. Kapcsolat: lingwingblogKUKACgmail.com

Nyelv és Tudomány

  • Hibás feed URL.

Címkék

akcentusok (1) albán (1) állásinterjú (3) álláskeresés (6) amerikai angol (4) ámítás (2) angol (185) baszk (1) bbc learning english (13) beszéd (1) brazil portugál (1) business english (4) chat (4) cikk (1) cseh (2) cuki (2) cv (2) dalszöveg (3) dán (3) egynyelvű szótár (1) érdekesség (11) érdekes adatok (4) eszperantó (1) észt (1) film (5) filozófia (1) finn (3) foci (1) fordítás (1) fordítógépek (1) francia (15) görög (4) haladó (121) hallásértés (86) hamis barátok (7) hangoskönyv (7) héber (1) helyesírás (9) hibák (2) hírek (15) holland (23) húsvét (1) idioms (2) időhiány (1) igeidők (2) ingyenes (2) ír (2) írás (2) irodalom (7) izlandi (2) japán (4) játék (47) karácsony (3) katalán (1) kezdő (88) kiejtés (17) kifejezések (1) kínai (3) kismamák (1) kis nyelvek (18) költészet (1) könyv (10) középhaladó (130) központozás (2) kvíz (3) lengyel (2) linkek (1) menő (1) mese (2) mikulás (1) mindennapi betevő (10) mindennapi élet (8) minden nyelv (17) motivációs levél (1) német (17) norvég (4) nyaralás (1) nyelviskola (3) nyelvtan (19) nyelvtanár (4) nyelvvizsga (2) olasz (10) olvasásértés (64) online nyelvtanulás (1) orosz (9) orosz nyelv (1) podcast (6) portugál (7) program (5) rajzfilm (4) regiszter (1) reklám (1) részlegesen hamis barátok (2) román (3) shakespeare (3) sorozat (2) spanyol (13) sport (1) svéd (5) számok (1) szerb (1) szleng (2) szókincs (5) szókincsfejlesztés (111) szótanulás (2) szótárak (15) szótárazás (16) tanár nélkül (1) ted (4) tévhitek (34) tippek (40) török (2) történelem (1) ukrán (1) unaloműző (71) usa (1) utazás (5) versek (2) vicces (80) videó (75) zene (16) Címkefelhő

Hogy készüljek a nyelvvizsgára 1. - A sikeres szóbeli nyelvvizsga szabályai, avagy gonoszak-e a vizsgáztatók?

2012.08.13. 19:06 - lingwing

Címkék: tippek nyelvvizsga tévhitek

Azt beszélik, hogy a vizsgázók egy részének mindenképpen meg kell buknia a nyelvvizsgán, mert a vizsgaközpont így többször is beszedheti a vaskos díjat. Ehhez nem is kell más, mint egy rosszindulatú vizsgáztató, aki szándékosan olyat kérdez a szóbelin, amit a vizsgázó nem tud. Tényleg gonoszak a vizsgáztatók, és igaz, hogy a nyelvizsga egy valóságos vérfürdő?
vizsgaztato

Röviden szólva: nem. Az viszont könnyen előfordulhat, hogy hiába készülsz, mégsem teszel sikeres vizsgát, mert nem sikerül "ráhangolódnod" a vizsgáztató gondolataira. Ha megbuksz, elsősorban magadat kell okolnod. De kik a vizsgáztatók (és mit akarnak tőled)?

A vizsgáztatók rendszerint gyakorló, tapasztalt nyelvtanárok, akik maguk is órákat tartanak, amikor nem vizsgáztatnak. Ha kis nyelvet tanulsz (mondjuk románt vagy lengyelt), könnyen lehet, hogy a saját tanároddal akadsz össze a Rigó utcai vizsgán. Nagyobb nyelvek esetén erre nem sok az esély, de valószínűleg ott is tanárok ülnek veled szemben, akik tudják, hogyan "működik" a vizsgázó: mennyire izgul, mit kell tudnia az adott szinten, miként reagál egy-egy kérdésre. Mivel gyakran találkoznak diákokkal, felkészültek arra, hogy izgulsz, és bele kell rázódnod a vizsga menetébe. Ne aggódj tehát, ha szívdobogva lépsz be a terembe: bőven időd arra, hogy magadhoz térj.

A vizsgáztatók nagy gyakorlata azonban azt is jelenti, hogy rendszerint elég néhány mondat, és máris tisztában vannak azzal, hogy mit tudsz, és hogy a tudásod megfelel-e a viszgaszintnek: a vizsga minden további eleme csak ennek tisztázására szolgál. A vizsgáztatót nem lehet átverni azzal, ha előre bemagolsz néhány jól csengő mondatot, amivel bemutatod magad: a spontán beszélgetés során azonnal kiderül, ha kevesebbet tudsz. A hamisság mindig pontvesztéshez vezet.

Hiszed-e vagy nem, a szóbeli nyelvvizsga partneri viszonyt jelent vizsgázó és vizsgáztató között: ahogy te is érdekes, szimpatikus emberekkel beszélgetsz szabadidődben, úgy a vizsgáztató is óhatatanul jobban kedveli azokat, akikkel értelmesen, összeszedetten társaloghat. Csak képzeld magad a helyébe: akármennyire is elfogulatlan, könnyebben megbuktat egy olyan vizsgázót, akit folyton kérdezgetni kell, és tőmondatokban válaszol, mint olyasvalakit, aki képes a szokványos emberi kommunikációra.

Fontosabb, hogy kommunikálj, mint az, hogy miről beszélsz. Használd a fantáziád, és arról beszélj, amit tudsz. Ha egy Európai Unióról szóló témakört kapsz, némi átvezetés után beszélhetsz a tavalyi görögországi utazásodról vagy a gazdasági világválságról is. Olyan azonban nem fordulhat elő, hogy egy kérdésre nem felelsz. Beszélj addig, amíg le nem állítanak. Akármi is történjen, ne beszélj magyarul.

Tudjuk, hogy közhely, de tényleg a te kezedben a siker kulcsa. És ha esetleg ezúttal mégsem sikerül a vizsga, akkor sem dől össze a világ.

Címkék: tévhitek tippek haladó középhaladó nyelvvizsga

A bejegyzés trackback címe:

https://lingwing.blog.hu/api/trackback/id/tr721686077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mig8 (törölt) 2010.08.20. 00:31:34

Ehhez kapcsolódóan van egy sztorim: amikor én tettem le az angol középfokot.

Bementem és láttam, hogy a vizsgáztatónak minden baja van. Kinn viharos volt az idő, biztos attól. Ez is volt az első kérdése, hogy mit szólok az időhöz. Erre volt egy laza válaszom, ami olyan jól sült el, hogy az egész vizsgán a használt nyelvtan kb az alapfokot súrolta alulról, de emellett folyamatosan beszéltem és volt egy jól bejáratott szókincsem is. Nem túl nagy, de ide épp elég. Hálás téma volt a kép is, amiről beszélnem kellett.

És tényleg, az első pár perc izgulás után éreztem, hogy nyeregben vagyok. Kötetlenül és folyékonyan löktem a sódert, ahogy az kell ott. mondjuk amikor kijöttem és végiggondoltam a dolgot, rájöttem, hogy nemhogy alig használtam komolyabb nyelvtant, de még hibáztam is. Ennek ellenére meglett a vizsga csont nélkül. :-)))

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.08.14. 17:40:16

Na most akkor én leszek az, aki ezt megcáfolja és az első bekezdésben leírtakkal ért egyet, méghozzá tényekkel. Két nyelvvizsgám van (spanyol és angol), mindkettő középfokú, és nem szégyellem azt sem bevallani, hogy a szóbeli mindkét nyelvnél csak másodszorra sikerült. Azonban egyáltalán nem érzem úgy, hogy (csak) a saját hibámból.

Amikor először spanyolból nyelvvizsgáztam, azon a napon mindenkit megbuktattak a spanyol vizsgázók közül. Márpedig olyan nincs, hogy mindenki hülye. S micsoda véletlen, hogy a Rigó utcai épületet éppen felújították.

A történteket elmeséltem a – SPANYOL ANYANYELVŰ – tanárnőmnek, aki teljesen értetlenül állt a dolog előtt, hiszen már három éve ismert és tisztában volt a tudásommal. Ő is elmesélt egy történetet, hogy annak idején egy olyan ismerősét buktatták meg a Rigó utcában, aki 20 évet élt Latin-Amerikában és anyanyelvi szinten beszélt spanyolul. Utána bement reklamálni, hogy ezt hogy képzelik, és 4-esre (!) javították ki a vizsgaosztályzatát.

Amikor angolból nyelvvizsgáztam először, az öcsémmel mentem. Én egész végig kommunikáltam, elmeséltem egy személyes élményemet is a vizsgáztatónak, amikor egy hírességgel találkoztam, végig folyamatosan beszéltem. Nem mentem át. Az öcsém – saját állítása szerint – nagyon izgult, szinte meg sem tudott szólalni; alig beszélt és csak a vizsgáztató kérdéseire válaszolt. Átengedték...

Szóval ez az elmélet, miszerint "az a fontos, hogy folyamatosan beszélj, mindegy, hogy miről", nálam nem működött, és az öcsém példája is pont az ellenkezőjét bizonyította. Ha pedig nem így van, akkor meg az a lehetőség marad, hogy pofára vizsgáztatnak a tanárok, ami ugyanúgy nem korrekt, sőt! (Nem tetszett, amiről beszél, megbukik.)

Egyébként azt is hallottam, hogy a Rigó utcába épp olyanok kerülnek vizsgáztatónak, akiket az iskolákból kirúgtak, mert nem tudnak tanítani – mondván, akkor vizsgáztatónak jók lesznek.

Ami pedig a saját véleményem, bár igaz, hogy elég régen vizsgáztam (angolból úgy tíz éve, spanyolból lassan 20), de a rendszer semmiképpen sem fair. Hogy miért? Bemész, lemegy a vizsga, utána kiküldenek. Azt írnak rá az értékelőpapírra, amit akarnak, azt te soha nem látod. Felvétel nem készül a szóbeli vizsgáról, így reklamálni nem tudsz. És ez egy így nem korrekt.

A vizsgáztatónak KÖTELESSÉGE lenne a vizsga után ismertetni a vizsgázóval az eredményt, és elmondani, miben hibázott, miért adott annyi pontot az egyes részterületekre, amennyit. És ez a jelenlegi vizsgarendszerben – szerintem – még mindig nem így történik.

lingwing 2012.08.14. 20:42:52

@El Mexicano: nem hiszem, hogy a 10 és különösen a 20 évvel ezelőtt veled történtekből általános következtetést lehetne levonni a mára.

Például a Rigó utcának rég megszűnt a monopóliuma, ami teljesen átrajzolta a nyelvvizsgák világának térképét: semmelyik nyelvvizsgatípusnak sem érdeke, hogy mindenkit megbuktasson, mert akkor senki sem menne hozzájuk vizsgázni.

A tiedhez és a nyelvtanárnődéhez hasonló sztorik persze lehet hogy vannak, de rengeteg ember él és mozog, akinek pedig sikerült a nyelvvizsgája. Vagy aki tudja, hogy azt kapta, amit megérdemelt. Csak a pozitív történeteknek nincs akkora súlya és hírértéke.

Egyszer munkanélkülieket tanítottam az alapfokú nyelvvizsgáig. Több mint huszan voltak a csoportban, és a szóbeli vizsgájukon (Rigó, azaz Origón) pontosan az történt, amit előre sejtettem a képességeik és a szorgalmuk alapján. Egy ember esetében tévedtem, ő 3 hónapnyi heti 20 óra angol után is úgy válaszolt a How are you? kérdésre hogy My name is..., na, őt átengedték - talán azt hitték, hogy teljesen leblokkolt és megsajnálták.

Szó sincs róla, és ezt a cikkben sem állítottuk, hogy a vizsgáztatók tévedhetetlenek és objektívek - de egyébként általában legalább ketten pontoznak, pontosan azért, hogy a saját egójuk veszélyes kilengéseit visszafogják.

Abban igazad van, hogy készülhetne felvétel a nyelvvizsgáról.

Viszont ilyen hülyeséget, hogy az iskolákból (milyen iskolákból?) kirúgott nyelvtanárok kerülnek vizsgáztatónak, még sose hallottam. Én rengeteg nyelvtanárt ismerek, akik vizsgáztatnak (és engem is hívtak), nem rúgták ki őket sehonnan. (Engem sem.) Ez a "hallottam"-típusú, semmilyen ténnyel nem alátámasztott és alátámasztható babona pontosan az, ami ellen ez a blog küzd!

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.22. 13:01:16

@El Mexicano: nem szabad az ilyen rossz élményekkel foglalkozni.

Aki nyelvvizsga előtt áll, annak íme néhány tanács: a saját tudásunkat fejlesszük, a saját szintünkkel foglalkozzunk! Ne kezdjük magunkat az ismerőseinkhez hasonlítani, hogy ahhoz képest "jobb" vagy "rosszabb vagyok" és bezzeg ő "átment", meg "mégse ment "át". Olyan rémtörténeteknek se dőljünk be, hogy valakinek az ismerőse 3 csitrilliárd évet élt a nyelvterület országában, perfekt, anyanyelvi kiejtésnél jobb kiejtéssel és még ő sem ment át. Ezeknek általában nincs valóságalapja (vagy csak kivételesen és részlegesen), és nem alkalmasak a saját esélyeink megjóslására.

Sőt, kifejezetten kerüljük a saját esélyeink latolgatását és a taktikázást ("Hú, ez a szint biztos elég lesz..." ezt sose tudhatjuk). Tanuljunk, készüljünk, próbáljuk a legjobb formánkat hozni, szóbeli beszélgetésen küzdjünk, próbáljunk meg minél többet beszélni, az sem baj, ha nem helyes, vagy nem vagyunk biztosak benne. Aztán ez vagy elég lesz valamire, vagy nem.

Mikor ott vagyunk vizsgán, ott helyben ne foglalkozzunk vele. Csak magunkat idegesítjük ezzel a "jajj, nem helyesen mondtam", "úristen megbukok", "jajj, a vizsgáztató pofákat vág, nekem annyi". Az idegesség stresszt szül, az stressz leblokkoláshoz vezet, csak rosszat teszünk vele magunknak, de legjobb esetben sem segít. Ha már ott vagyunk, mondani kell, amit tudunk, és nem azon idegeskedni, hogy jól mondjuk, meg mire lesz az elég.

Mikor a vizsgán megjelenünk, a tudásunk addigra már fix, ha görcsölünk, attól már nem leszünk jobbak. Ezért szoktam röhögni a rutintalanokon, kint szóbeli előtt ott görcsölnek a folyosón, idegesen lapozgatják a nyelv/nyelvtan tankönyveket, tételeket, egymást kérdezik ki, mintha ha esetleg hiányzó tudást majd itt 5 perccel a vizsga előtt még pótolni lehetne. Ezen túl még jellemző ezekre az emberekre, hogy egymást ijesztgetik. "Képzeld, már 10-en jöttek ki, egyik sem ment át, még a Gazember Gaz Géza sem, pedig ő aztán..." meg "Képzelt, ezt a nyelvvizsgát lehetetlen megcsinálni, szinte senkit nem engednek át". Az ilyen rituálékból maradjunk ki.

lingwing 2012.08.22. 14:49:11

@Devourius: minden lájkoma tiéd. De azért könnyű mondani, hogy valaki ne stresszeljen... Többek között ezért is szól a nyelvvizsga másról, mint a nyelvtudás.

Devourius · http://phono-blog.blogspot.hu/ 2012.08.22. 15:44:17

Tudom, hogy könnyű mondani. Nyilván, teljesen nyugodtnak sem lehet lenni, mert ilyenkor mindenki nagyon fél. Inkább csak nem szabad magunkat tovább hergelni, vagy hagyni, hogy mások idegesítsenek. Elég arra törekedni, hogy legminimálisabb szinten tartsuk az idegességet.

Még egy jó tanács: vizsgán és vizsga előtt ne igyunk koffeint (számít az üdítő is), ha mégis, akkor is csak minimálisat.

Mikor angolból nyelvvizsgáztam (B2), rosszul aludtam, ezért reggel itthon megteáztam (méreg erős fehér tea, hiába csak egy filter) és készítettem be 5 filterből készült fekete teát elvitelre (koffeinbomba), hátha jól jön. Mikor az írásbelit írtuk adtak promósok a helyszínen ingyen kólát, meg ingyen Red Bullt. Na, utóbbiakat írásbeli közben szépen magamba öntöttem, elvileg nem volt sok, két kis üveg, annyi nem árt meg alapon, legalább frissebb leszek.

Így mikor a szóbelire került a sor, már koffein folyt az ereimben, de végül is még akkor nem volt vészes. Igen ám, de mivel mindig hátul vagyok minden névsorban, hosszú órákat vártam, hogy a végén bemehessek szóbelizni (késő délután), és bizony a bennem lévő koffein hajtotta a vizet, amitől várakozás közben szomjas lettem és szépen fokozatosan lenyomtam az 5 filteres teát is, nem volt nálam más. A sok koffeintől fénysebességgel mozogtam, mint a Hami mókus, a Túl a sövényen című animációs filmben. Olyan ideg lettem, hogy csak na. Vérnyomásom biztos volt a 220/160, alig tudtam nyugodtan megülni a hiperaktivitástól.

Végül átmentem a szóbelin, jó pontszámmal, de csak a jó nyelvtan és az Idegennyelvőrtől tanult, kiejtésvideókból és fonetikai cikkekből kimunkált majdnem anyanyelvi kiejtésem mentett meg. Nagyon tetszett az addigra karikás szemekkel maguk elé bambuló, a nap során a sok hallott hülyeségtől lebénult, megtört, unott vizsgáztatóknak, hogy a végén valaki végre angolul beszél (szép szabvány brit kiejtéssel), folyamatosan, stabil nyelvtannal. Cserében elnézték a szűkebb szókincset, és az ötlettelenségeket, itt-ott túl egyszerű mondatokat és majdnem maximum pontszámot adtak, mikor szóban nem vagyok valami erős, és kommunikatív sem. Ha nem készülök speciálisan, akkor a koffein már egymagában tönkretette volna az amúgy sem nagy esélyeimet.

Lehet építeni erősségekre is, de abba bele lehet bukni. Inkább érdemes az erős pontok tovább erősítése helyett a gyenge pontokat erősíteni, az a biztos. Főleg azért, mert az ember hajlamos azokkal a dolgokkal szívesebben foglalkozni (pozitív visszacsatolás), amiben erős, és cserébe hanyagolni a gyengeségeket.