Minden valószínűség szerint már a legelső angolóránkon találkoztunk összevonásokkal: Hello. My name is Hortenzia. I'm from Hungary. És megtanuljuk azt is, hogy az I'm nem más, mint az I am rövidebb formája. Mivel sok nyelvtanuló Istentől elrugaszkodottnak érzi az aposztróf segítségével összevont alakot, és amúgy is bosszantja, hogy az angol anyanyelvűek "motyognak", inkább a nem összevont alakot kezdi el használni. Tévesen.
Az összevonás ugyanis nem pongyolaság, hanem természetes jelenség. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a gyakran használt és jobbára csak nyelvtani jelentésű szavak (abban a mondatban, hogy nem vagyok ideges, a vagyok nyelvtani jelentésű) nem kapnak hangsúlyt, és a magánhangzóikat emiatt egyszerűen nem ejtik ki. Az aposztróf ezt a jelenséget, a kihagyott magánhangzót jelzi.
Az összevonás BESZÉDBEN nem opcionális. Nem arról van szó, hogy például Sherlock Holmes, ha pipázik és morcos kedve van, mindig összevon, de ha kivette a szájából a pipát, és átjárja a tagjait az életöröm, akkor következetesen azt mondja: he is és you have not. Beszédben mindig össze kell vonni, különben (egy anyanyelvű számára különösen) beszédünk úgy fog hangzani, mint egy mesterkélt, fontoskodó, karót nyelt porszívóügynöké. Ha beszédben nem használjuk az összevonást, az kicsit úgy hangzik, mintha abban a szóban, hogy rongyzsák, minden egyes mássalhangzót egyforma erősséggel ejtenénk ki, vagy mintha minden egyes ragot és igekötőt külön hangsúlyoznánk.
Van persze kivétel, de ennek logikája könnyedén elsajátítható: ha értelmi hangsúly esik az adott szóra, akkor nem szokás összevonni:
Jimmy: What about a coffee after work?Hortenzia: Jimmy, I can't see you anymore.Jimmy: What about a drink in the evening?Hortenzia: Jimmy, did you hear me? I cannot see you anymore. I'm in love with someone else.Ha Hortenzia magyarul beszélne, akkor is hangsúlyozná a második nem szót. Amikor ki akarunk emelni valamit a mondatból, ezt általában extra hangsúllyal tesszük - ezért tűnik el az összevonás a szóból.
ÍRÁSBAN kicsit más a helyzet. Azt szokás mondani, hogy formális helyzetben nem, informális helyzetben viszont használnak összevonásokat. A formális jelen esetben nagyjából a szemináriumi dolgozatokra és minden, Yours sincerely-vel vagy Yours faithfully-val végződő levélre vonatkozik.
Ha már összevonás, érdemes tisztázni, hogy aggodalomra semmi ok: a we're not és a we aren't típusú alakok között nincs lényeges különbség.
Bónuszként egy táblázat az összevonásokról:
|
aren't |
are not |
|
can't |
cannot |
|
couldn't |
could not |
|
didn't |
did not |
|
doesn't |
does not |
|
don't |
do not |
|
hadn't |
had not |
|
hasn't |
has not |
|
haven't |
have not |
|
he'd |
he had; he would |
|
he'll |
he will; he shall |
|
he's |
he is; he has |
|
I'd |
I had; I would |
|
I'll |
I will; I shall |
|
I'm |
I am |
|
I've |
I have |
|
isn't |
is not |
|
let's |
let us |
|
mightn't |
might not |
|
mustn't |
must not |
|
shan't |
shall not |
|
she'd |
she had; she would |
|
she'll |
she will; she shall |
|
she's |
she is; she has |
|
shouldn't |
should not |
|
that's |
that is; that has |
|
there's |
there is; there has |
|
they'd |
they had; they would |
|
they'll |
they will; they shall |
|
they're |
they are |
|
they've |
they have |
|
we'd |
we had; we would |
|
we're |
we are |
|
we've |
we have |
|
weren't |
were not |
|
what'll |
what will; what shall |
|
what're |
what are |
|
what's |
what is; what has |
|
what've |
what have |
|
where's |
where is; where has |
|
who'd |
who had; who would |
|
who'll |
who will; who shall |
|
who're |
who are |
|
who's |
who is; who has |
|
who've |
who have |
|
won't |
will not |
|
wouldn't |
would not |
|
you'd |
you had; you would |
|
you'll |
you will; you shall |
|
you're |
you are |
|
you've |
you have |
