Az, hogy megtanulsz-e egy nyelvet, főleg rajtad, de nagy mértékben a tanárodon is múlik. Sok nyelvtanulónak viszont fogalma sincs arról, hogy milyen egy jó nyelvtanár, és képesek hosszú hónapokig, akár évekig frusztrálódni ősrégi tankönyvekből tanító, Minek vittem volna kalucsnit magammal, amikor a házvezetőnőm gyermekkori porcleválása amúgy is derűs időt jelzett típusú mondatokat bifláztató, unalmas, motiválatlan és felkészületlen tanárokkal. És még fizetnek is érte! Pedig ha elvárod azt, hogy a pincér ne ordítozzon veled, hogy a 7-es busz 40 fokos hőségben légkondícionált legyen, vagy hogy a zöldségesnél vásárolt alma ne legyen penészes, akkor ugyanúgy elvárhatod azt is, hogy a nyelvtanárod jó legyen. 

A jó (magán)nyelvtanár pedig:

• jól (de valószínűleg nem tökéletesen) beszéli az adott idegen nyelvet. Persze egy jó nyelvtanár is ejthet hibákat, de jó esetben ezeket egy kezdő vagy középhaladó nyelvtanuló nem veszi észre. Viszont nem feltétlenül baj, ha a nyelvtanárodnak magyaros az akcentusa, ha egyébként helyes a kiejtése. (Vagyis: ne dobd ki csak azért, mert a kiejtésén felismerhető, hogy magyar az anyanyelve, de ha többször észreveszed, hogy helytelenül ejt ki vagy hangsúlyoz bizonyos szavakat, szabadulj meg tőle.) 
• lehet, hogy van diplomája. Vagyis a diploma hasznos, de nem elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki jó nyelvtanár legyen. Azt az elméleti tudást, ami a tanításhoz szükséges, bárki elsajátíthatja, nem kell hozzá egyetem vagy főiskola, és egyébként meg gyakorlat teszi a mestert. 
• alkalmazkodik: a szintedhez, az érdeklődésedhez és az egyéni kívánságaidhoz. Vagy ami még fontosabb: nem erőlteti rád a saját érdeklődését. Ha például a nyelvtanárod azt tapasztalja, hogy téged nem érdekel az általa lebilncselőnek talált, laposférgekről szóló National Geographic-cikk, akkor legközelebb nem hoz laposférgekről szóló cikket. Mi több, tüdőscsigákról szólót sem.
• a jó nyelvtanár általában készül az óráira: vagyis tudja, hogy mit fog csinálni. Nem pedig az óra első felében fénymásol, s nem szöszmötöl hosszú percekig a könyvet lapozgatva. De ha netán mégsem tudna készülni (hiszen a nyelvtanár is lehet másnapos, szerelmi bánatos, vagy fájhat a foga) vagy ha nem tud azzal foglalkozni, amivel készült (mert a csoport fele nem jön el, a másik fele pedig fél órát késik, vagy mert a nyelvtanuló otthon felejtette a könyvét, vagy olyan fáradt, hogy sírva fakad a vonatkozó névmásokról szóló feladatok láttán),
• a jó nyelvtanár akkor is kitalál valamit. Vagyis nem tárja szét a kezét kétségbeesetten, hogy akkormostjajőmitcsináljon, hanem képes improvizálni. Mondjuk minimum tart egy jó kis beszélgetős órát. Vagy pillanatok alatt kitalál valami játékot. Vagy szókártyákat gyárt. Vagy mutat valami izgalmasat az interneten.
• stratégiákat is tanít. Tanácsokat ad azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudsz hatékonyabban, önállóan (szavakat) tanulni, szótárt használni, nem tökéletes nyelvtudással kommunikálni, stb.
• nem tud minden szót, de ha mondjuk a nyelvtanulónak a méhészkedés a hobbija, és nem tud mesélni a hétvégéjéről anélkül, hogy ne használná a pergető szót, akkor a tanár utánanéz a következő órára.
• szórakoztató, de nem csak szórakoztat. Kerüljük el azokat a tanárokat, akiknek az óráira végtelen, unalmas és szürke feladatfolyamként gondolunk, de azokat is, akik csak arra használják a nyelvtanítást, hogy bebizonyítsák, mennyire jófejek, menők, viccesek és szellemesek. 
• sokat beszélget veled (természetesen a célnyelven), ugyanakkor ügyel arra, hogy
• minden készséget gyakoroljatok. Tehát nem csak beszélgettek és nyelvtanoztok (a nyelvtani tudás ráadásul nem is készség), hanem olvastok, írtok és szöveget is hallgattok. (Kivéve persze, ha speciális igényeid vannak.)

A nyelvtanítás végső soron mégis csak egy szolgáltatás, sőt nagy üzlet. Tessék hát elvárni a minőséget.